FIFA 22 - a futball faktorTeszt

Hiszen nincs még egy ilyen sportág a világon, ami ennyire meg tudná szólítani az embereket a világ bármely pontján. Sokan nem vallanák be, de fontosabb számukra a kedvenc csapatuk, mint a világ összes vallása együttvéve. Sőt, az igazán fanatikusoknak semmi más nem számít a világon. Milliók nézik minden hétvégén az adott bajnokságokat, a világesemények fontosabb mérkőzései pedig milliárdos nézettségeket is elérhetnek. Egyszóval szinte semmi nem ér a nyomába sem népszerűség szempontjából. Ezért is parttalan vita, hogy minek megvenni az újabb kiadást, hiszen aki igazán sokat tolja annak mindig lesz benne annyi újdonság, ami miatt megéri. Persze érdekes szociális kísérlet lenne most ide bemásolni a tavalyi cikkemet és megnézni, hogy kinek tűnne fel, de azért mi ilyet nem csinálunk...

Be kell vallanom, hogy személy szerint én mindig is egy PES dude voltam és mindig is túl “arcade"-nek tartottam a FIFA-t, ami inkább ment rá a parasztvakításra mint a lényegi mély játékmenetre. Elismertem és kiemelkedőnek tartottam a körítést, a játékmódok, zenék és úgy az általános minőségi megoldások terén, ahol a Konami évek óta masszív lemaradásban van. Viszont magát a focit mindig is ott élveztem jobban. Nos, azt kell, hogy mondjam, hogy eddig. Engem is teljesen ledöbbentett de idén volt először az, hogy ha nem én indítottam volna el a játékot és nem lett volna kint a hud, nem tudtam volna érzésre megmondani, hogy melyikkel játszom. És ez egy hatalmas elismerés az EA-nek, mert úgy látszik, hogy a sok évnyi “másolás” után, idén érdemi fejlődést tudtak produkálni a játékmeneteben is, ami nem csak abból állt, hogy kaptunk 3 új mozgást. A játékmenet egyszerűen lelassult és szerintem jóval nehezebb lett, főleg magasabb szinteken. Súlya lett a góloknak. Nem elég már egy szuperjátékos, akivel végig sprinteljük a pályát és akárhonnan elengedve becsavarjuk a labdát. Taktikázni kell, tervezni, az egész csapatot használni különben, ha nem is darál be minket a gép, de gólt nem fogunk ünnepelni az tuti. Pedig ott is van vagy 25 új ünneplés mozi, amiket kár lenne kihagyni. Javítottak az általános animációkon, a fizikán (magát a háló fizikáját is átdolgozták) és végre úgy vettem észre, hogy nem 40 iq-s kapusok vannak, hanem végre a helyzetnek megfelelően reagálják le a dolgokat. Egyszóval a tipikus marketing ígéretek a “hypermotion” technológiával, a több mint 4000 új animációs fázis igazi meccsekből való mintavételezésével, igaznak bizonyultak, legalább is valami történt az biztos.

A grafikára nem tudnám nyugodt szívvel azt mondani, hogy hatalmas változáson esett volna át, viszont a részletek kidolgozása és feljavítása vitathatatlan. A játékosok ruhája, haja, arc mimikája, mozgása és mozdulatai mind egy kategóriával jobban néznek ki mint tavaly, bár természetesen most is igaz, hogy az ismertebb játékosok azért jóval jobban ki vannak dolgozva, mint a “töltelék” focisták. Valamint minden fejlődéstől függetlenül az animációs és fizika rendszer hemzseg a hibáktól, felrepülő játékosok, stadionból kirepülő labda vagy csak már-már burleszkbe illő összeakadások azért jelen vannak, de mint mindig most is gőzerővel irtják ezeket a folyamatos frissítésekben.

Muszáj megemlíteni az új tutorialt, ami az egyik leghangulatosabb és legjobb kis szösszenet lett, amit valaha sportjátékban láttam. Nem nyújt semmi extrát, de a meglepetés sztárok és a hangulat miatt végig mosolyt csalt az arcomra és rögtön betett a “football” hangulatba, ami azt jelenti, hogy elérte a célját. Nagyon sokan szeretik és tolják a Karrier módot, ami idén is nyújt pár újdonságot. Végre tudunk saját klubot alakítani, saját mezzel, címerrel, stadionnal meg minden földi jóval. A meccsek alatt vannak mini feladatok, amiket, ha sikerül teljesítenünk jobb lesz a kapcsolatunk a menedzserünkkel, ami mindenféle pozitív dologgal jár természetesen. Remek kis újdonság, hogy végre átléphetjük a tréning napokat és leszimulálhatjuk a meccseket az általunk elért legmagasabb nehézségen, ezzel is megtörve a mód monotonitását. Nagy kedvencem volt régen a FIFA Street, pedig akkoriban nem is kapott olyan fantasztikus értékeléseket, ugye, ha tudtuk volna, hogy hosszú évekig nem kapunk jobbat. A Volta mód még mindig nincs azon a szinten, bár rendületlenül próbálkozik évről-évre. Idén nincs benne külön story mód, viszont vannak mindenféle “szuper” képességek, amivel egy kicsit még jobban eltolták a komoly szimulátor nagytesótól.

Vitathatatlan az is, hogy a sokak által “gyűlölt” FUT mód és az ezzel járó online meccsek azok, amik a legnagyobb játékos tömeget ülteti le a FIFA elé évről-évre. Idén igazából lényegi újdonság itt sem történt, maradt a szokásos rendszer és a mikró tranzakciók arcunkba tolása, leszámítva a Division Rivals checkpoint rendszerét, aminek köszönhetően nehezebb visszaesni a ligában. Viszont minden más igazából maradt ugyanaz, valószínűleg az EA-nál is azt vallják, hogy ha minden működik, akkor felesleges hozzányúlni. Persze tudom, hogy sokan vitatkoznának ezzel a felvetéssel. Az is tény viszont, hogy az legfrissebb regulációk és egyéb közfelháborodások miatt már szinte nyíltan kell hirdetnie az EA-nek is, hogy ez a mód nem áll sokkal messzebb a hagyományos szerencsejátéktól, hiszen mindentől függetlenül a nap végén random, amit veszel, illetve egy idő után esélyed sincs a játékban, ha nem költesz elég pénzt, vagy ölsz bele rengeteg időt.

Attól függetlenül, hogy a bevezetőben említett mindkét tábor érveivel tudok azonosulni, azt kell, hogy mondjam még sosem szórakoztam olyan jól egy FIFA-val, mint a 22-vel. Remek hangulat, körítés, gyors töltési idők, kiváló zenék, patent látvány és abszolút kiváló játékélmény jellemzi, szerintem előszőr a sorozat történetében. Nem nagyon akartam kitérni a konkurencia jelenlegi bukdácsolására a Free to Play világában, de sajnos idén jobban, mint bármikor kijelenthető, hogy a FIFA-nak egyszerűen nincs konkurenciája. Hogy ez mennyire jó vagy rossz azt mindenki döntse el maga. Meg a pénztárcája.