EvotinctionTeszt

A játék főszereplője Dr. Thomas Liu egy HERE nevezetű kolóniában él és kutat. Egy napon ismeretlen forrásból a kolónia rendszerét támadás éri és egy RED nevezetű vírussal fertőződik meg minden. A gépek az emberek ellen fordulnak, célunk pedig hogy a központi rendszerbe bejutva megoldást találjunk a problémára. Természetesen ha a játéknak csak ennyi lenne a töltete, akkor elég hamar lekerült volna a palettáról, azonban az Evotinction kicsit próbál több lenni. Az átvezetőket próbálja filmszerű kameramozgással gazdagítani, hogy kellően beszippantsa a játékost (ismerős?), és vannak olyan kikacsintások is, amik túlmutatnak a játékon tovább nyújtózkodva a játékos fele (mintha ez is ugyanonnan jönne…).

Ide még hozzájön, hogy a játék alapmechanikája lopakodásra és csendes eliminálásra épül. (Hmm…) A robotok nagy részén szerepel egy kód, amit ha leolvasunk deaktiválhatjuk. Minden mást kisüthetünk, vagy EMP-vel ártalmatlaníthatunk bizonyos időre vagy telepíthetünk különböző hackeket amivel módosítjuk a gép viselkedésért. Mindezt azért, hogy tovább tudjunk haladni vagy elmenekülhessünk. A robotok ha megtalálnak minket három fázisuk van: egy riadó fázis amikor más őrrobotok is megtámadnak, egy kereső fázis arra az esetre ha sikeres a menekülés és egy utolsó őrszem fázissal is szembe kell nézzünk, mielőtt mindegyik egység visszatér a saját őrjáratához.

Talán megint egy kicsit úgy érezhetjük, hogy az Evotinction hozott anyagból dolgozik, de ezeket a mechanikákat jól építi be játékmenetébe. A pályadizájn kreatív, a lopakodás élvezetes tud lenni, az újabb mechanikák pedig könnyen tanulhatóak és nem éreztem hogy bármelyik felesleges lenne. Ha valaki plusz kihívásra vágyik még lehetősége van VR küldetéseket (!) is teljesíteni, amiben az idővel futott versenyben a fejlesztésekhez nyersanyag jutalmat, a pályateljesítésre pedig értékelést is kapunk. Ezek mellett a játékban elszórva vannak gyűjthető elemek (audiologok, névjegykártyák, jegyzetek), amik a történet hátterét hivatottak elmélyíteni.

A játék Unreal Engine 4.2-n fut, a textúrák szépek, alaphangon stabilan fut a tesztelt PS5-ös verzió. Egy-egy bossfight esetén beeshet a framerate, de ez nem süllyed zavaró tartományba, minden kihívás simán teljesíthető.

Az Evotinction-nek egyetlen nagy hibája van, ez pedig a “játék”-jellege. Nagyon érezni, hogy az alkotók (akik mellesleg elég aktívan mozognak nyugati közösségi média felületeken) szívvel-lélekkel dolgoztak ezen a címen, nagyon érezni, hogy megkapták a kellő kreatív teret a China Hero Project keretében (Sony finanszírozással). Ám a végigjátszás során nagyon sokszor úgy éreztem hogy mindig van ami kiragad az immerzióból. Sokszor az animációk érződtek nagyon kezdetlegesnek, vagy a mozgás volt annyira korlátozott, hogy a világa háttérbe szorul és én most “játszok”. Feladatok vannak amiket meg kell oldani, checkpointokra szaladgálok, döntéshelyzetekben valamire rányomok, bossfight. Olyan mintha egy nagyon szép puzzle-t kezdenénk elemenként kirakni, viszont a végére valahogy mégsem áll össze egy koherens egésszé. Ez a jelleg sokaknak bántó lehet, mert bármennyire is próbál kinyúlni felém a játék negyedik falat törő elemekkel, inkább azt éreztem hogy ezek a kezek plusz egy sort építettek köztem és a játék közé.