XCOM: Enemy UnknownPróbakör

Az XCOM eredeti, 1994-es verziójára sokan gondolnak vissza nosztalgikusan - azok biztosan, akik már akkoriba is játszottak, és sok tíz (mit tíz, száz!) órát öltek a játékba. A folytatásokról már nem mondható el ugyanez, a számozott epizódok minősége lassan, de biztosan csökkent, és a különféle, a széria feltámasztására tett próbálkozások is felemásnak bizonyultak - annyira, hogy tíz éve, 2002-ben gyakorlatilag fel is hagytak a kísérletezéssel az érintett felek. A széria jogait birtokló 2K Games most látta elérkezettnek az időt arra, hogy áthajítsa a huszonegyedik századba a sorozatot: az újragondolással szerencsére a megfelelő embereket, Sid Meier (Civilization) Firaxis stúdióját bízták meg. Az általunk az elmúlt napokban kipróbált előzetes verzió pár órányi single player játékot, és multiplayer próbát engedélyezett - a tapasztalataink következnek.

Mi is az az XCOM? A kérdés szükséges, mert az eredeti megjelenése óta simán felnőtt egy olyan játékos-generáció, aki nem csak hogy nem próbálta a játékot, de talán nem is nagyon hallott róla. Az XCOM: Enemy Unknown taktikai-stratégiai játék, körökre osztott rendszerben. A világot (2015-ben) fenyegető globális ufó-inváziót vered benne vissza, kis, párfős csapatokat irányítva. A játék címe az ufókkal harcoló szervezet neve, az XCOM nemzetközi organizáció, akik a katonai akciók koordinálásán és lebonyolításán kívül az idegenektől elkobzott technológiákon alapuló kutatás-fejlesztésért is felelősek.

Akkor lövöldözni fogok vadul? Fogsz, de nem vadul, sokkal inkább nagyon megfontoltan. Az XCOM nem akciójáték, a bevetések körökre vannak osztva. Egy körben meghatározott mennyiségű akciót / mozdulatot hajthatsz végre, aztán jön az ellenérdekelt fél. A reflexek itt nem számítanak, a sikeres küldetések kulcsa az átgondolt taktika, a terep (fedezékek, magaslati pontok) maximális kihasználása, és az előre tervezés. Az „Ironman” opció bekapcsolásával még jobban megnehezítheted (vagy inkább: reálisabbá teheted) a dolgodat, ilyenkor saját mentésre nincs lehetőséged, minden döntésed végleges.

Kizárólag egymás után csatolt küldetésekből áll a játék? Nem, sőt, inkább: NEM, nagybetűvel. A kutatás-fejlesztés-gyártás legalább ennyire hangsúlyos. A játék elején lerakhatod a bázisod, ez kezdetben alapszintű funkciókkal bír, később viszont alaposan felhúzod - illetve lenyomod, mert a föld alatt terjeszkedsz. A küldetésekről visszacipelt tárgyakból, és az földönkívüliek hulláiból a tudóscsapatod új technológiákat és tárgyakat kísérletez ki, aztán a mérnökök le is gyártják, amire szükséged van. Ami (itt is) nagyon fontos: az idő. Minden időre megy, eldöntheted, hogy egy-egy feladathoz hány embert rendelsz, és úgy általában mire használod a szűkös erőforrásaidat. Ha párhuzamot kéne vonni valamivel a közelmúlt játékaiból: a Metal Gear Solid Peace Walker Mother Base-ére gondolj, a koncepció nagyon hasonló.

Honnan lesz mindenre pénzem? A támogató országoktól, de ez a forrás sem végtelen. A missziók kiválasztásánál szinte mindig több célpontot dob eléd a játék, és döntened kell, hogy melyiket részesíted előnyben. A sikeres akcióval megtámogatott ország szeretni fog, és pluszban jutalmaz - az elhanyagolt területeken viszont folyamatosan nő a káosz, és előbb-utóbb elér egy pontot, ahol az adott ország nagyon megharagszik rád, és többé nem fog támogatni. Az embereidre is oda kell figyelned. Hiába fejlesztettél fel valakit (mert ilyet is lehet), ha agyonlőtték, akkor agyonlőtték, vége, sorozhatsz be és képezhetsz ki egy újoncot a helyére.

Az ilyen újragondolásokat általában leegyszerűsítik, itt is ez a helyzet? Szerencsére nem, az első pár óra tapasztalatai alapján a 2012-es XCOM megőrizte az előd teljes komplexitását, és nem kötött kompromisszumokat azért, hogy a csimm-bumm akciójátékok sokkal szélesebb közönségét szólítsa meg. Összetett játék, az első két órában gyakorlatilag folyamatosan oktat - és szükséged is lesz rá, ha most találkozol először a sorozattal.

A prezentációt azért felhúzták mai szintre, ugye? Naná. Unreal 3 motor, korrektül használva. A helyszínek változatosak és rombolhatóak. A harcok során nem csak felülről látod a terepet, egyes akciókat látványos kameraállásokból mutat a játék. Az atmoszféra remek, baljós, néha kifejezetten horrorisztikus, némi (száraz) humorral meglocsolva. A zene is tetszett, a nyolcvanas évek sci-fi-jeit idézi, néhol határozottan a Menekülés New Yorkból szintetizátor soundtrackjére emlékeztetett. Van multiplayer is, online is játszható meccsekkel.

Tetszeni fog nekem az új XCOM? AZ első pár óra alapján: ha ismered / szeretted az eredetit, akkor jó eséllyel igen. Ha újonc vagy, és szereted a stílust, szintén érdemes lesz rajta tartanod a szemed, mert az XCOM azon kívül, hogy jól megvalósított újragondolás, a mai játékokból gyakran hiányzó elemet is tartalmazza - folyamatos, valós, komoly következményekkel járó döntéseket kell hoznod benne.

Az XCOM: Enemy Unknown október tizenkettedikén jelenik meg PC, PS3 és Xbox 360 platforomokra.