OverwatchTeszt

We are Overwatch. Első hallásra nem több egy hatásvadász trailer hangzatos szlogenjénél, valójában azonban sokkal több annál: filozófia, tételmondat. Az Overwatch hősökről szól, de nem hősködésről. Nem rólad, hanem rólatok. Az Overwatch-ban senkit sem érdekel, hány ellenfelet győztél le, ha a meccs végén veszítetek. Mint ahogy az sem számít, hányszor halsz meg, ha egyetlen jó húzással hozzásegíted a csapatodat a végső diadalhoz. Az Overwatch-ban a győzelem és a bukás is közös - ameddig ezt nem tanulod meg, nem lehetsz benne sikeres.

Azért fontos ezt már a legelején tisztázni, mert az Overwatch sem tesz másképp: rendkívül finoman adagolja csupán az egyéni eredményeket, és inkább a közös célt helyezi előtérbe. Játszottatok már olyan kompetitív lövöldével, amelyikben nincs semmiféle deathmatch-variáns? Vagy amelyikben nem láthatod a teljesítményedet közvetlenül összehasonlítva a többi játékossal? Minden bizonnyal nem túl sokkal, az Overwatch azonban ilyen, ezzel is hangsúlyozva, hogy a sok más játékban nyáladzva figyelt kill-death-assist arány itt mit sem számít.

Az Overwatch jelenleg négyféle játékmódot képes felmutatni, melyek mindegyike csapatszintű célt fogalmaz meg - a fragek mennyisége pedig egyik esetben sem szerepel a győzelmet meghatározó paraméterek között. Disszonáns érzés lehet ez sokak számára, ezt nem vitatom, egy - a tág kereteit szemlélve - FPS-nek tekinthető játékban ugyanis határozottan szokatlan nem lelőni valakit. Ám a területfoglalás, illetve payload-menekítés köré szőtt mérkőzésvariánsok telis-tele vannak ilyen momentumokkal - amikor a "fennköltebb jó" érdekében sokkal jobban megéri hagyni a fenébe valakit, és inkább a végső célért dolgozni. Ha azonban sikerül ezt elfogadnod, akkor hirtelen olyan mélységek nyílnak meg az Overwatch-ban, hogy te is belátod majd, mennyire zseniális is a benne megbújó rétegzett játékélmény.

Műfaját tekintve gyakran hivatkoznak hero shooterként az Overwatch-ra, ami nem véletlen, hiszen tényleg minden a hősök körül forog. Jelenleg összesen 21 féle van belőlük, négy különböző szerep mentén elosztva (offense, defense, tank, support), és leginkább nekik köszönhetjük azt az elképesztően változatos és sokrétű játékélményt, melyet az Overwatch nyújt. Már maguk a szerepek is merőben eltérő feladatokat határoznak meg, de az egyes karakterek között is óriási különbségek vannak - stílusban, méretben, mozgékonyságban, adottságokban, irányításban. Na meg persze képességekben, csak hogy a legfontosabbat kiemeljem, hiszen a figurák közötti eltérést a merőben más skillek és specialitások biztosítják. A klasszikus FPS-játékmenetet kínáló Soldier 76, a karddal operáló Genji, a levegőben repkedő Pharah, az íjjal támadó Hanzo, az óriási védőpajzzsal menedéket nyújtó Reinhardt vagy éppen a sebességet és gyógyulást biztosító Lucio csak néhány példa, de igazából felsorolhatnám az összeset. Felesleges: úgysem találnátok köztük két ugyanolyat. Ez már magában is plusz pont, igazán értékessé azonban attól válik, hogy az összes karakter használható, és az összes létező játékstílusnak van létjogosultsága.

Miután csapatjátékról van szó, ezért persze nem árt, ha törekszünk a minél optimálisabb összeállításra, hiszen nem véletlen, hogy ennyire különböző szerepek képviseltetik magukat az Overwatchban. Használni is kell őket: ha nincs support karakter csapatban, ne légy makacs, és vállald be te valamelyiket. Vagy épp ellenkezőleg, és senki sem viszi a mainstream szerepeket? Akkor hajrá, nincs semmi ciki Soldier 76-et pickelni és a legelső tűzvonalban darálni. A makacsság és a bejáratott karakterekhez való ragaszkodás egy bizonyos szint felett nem szül túl sok jót az Overwatch-ban, éppen ezért mindig érdemes rendszerszinten gondolkodni - vajon mi lenne most a legjobb a csapatomnak? És ami talán még fontosabb: mi lenne jobb az ellenfél csapata ellen? Karaktert váltani ugyanis a meccsek közben is lehet, amely tovább mélyíti a stratégiai lehetőségeket. Meggyűlik a bajod az ellenfél mindenkit ledaráló Bastionjával? Semmi gond: pickeld Widowmakert és szedd ki szépen a pálya másik szegletéből!

A taktikázás tehát már a hősválasztásnál megkezdődik, hiszen az erősségek és a gyengeségek egy kő-papír-olló jellegű küzdelmet visznek az Overwatch-ba, megadva ezzel a mindenkori válaszlehetőséget az ellenfél lépéseire. A pályadizájn hasonlóképp szolgálja ezt, kezdve azzal, hogy nem "univerzális" mapeket kapunk, hanem mindegyik egy-egy játékmódhoz kapcsolódik. Ezáltal minden meccsen van egy "tipikus" forgatókönyv, ami magából a pályából adódik, és amit minél inkább meg kell próbálni a mi javunkra fordítani. Maga a mapdizájn szerencsére minden lehetőséget megad nekünk erre: az Overwatch hatalmas és szerteágazó pályákkal operál, melyek mindig lehetőséget biztosítanak arra, hogy meglepjétek a másik csapatot. A változatosság pedig mind a helyszínek kialakítását, mind pedig a hangulatot tekintve megvan, így az Overwatch annak ellenére sem válik unalmassá, hogy játékmódonként jelenleg csak 3-3 pálya áll rendelkezésre.

Az Overwatch összecsapásai rendkívül pörgősek és dinamikusak, de nem csak azért, mert kizárólag hosszabbítás esetén tartanak tovább 10 percnél. Sokkal inkább amiatt, mert állandó taktikázást igényelnek: az Overwatch éppen azért szól inkább a gondolkodásról, mint a lövöldözésről, mert mindenki pontosan tudja, hogy hova szeretne eljutni a másik csapat, de mégis mindenki megpróbál egy lépéssel a másik előtt járni. Hogy aztán ezt okosan kiválasztott karakter-lineuppal, egy jókor elsütött Ultimate támadással, szokatlan pozicionálással vagy éppen egy váratlan mögé kerüléssel éri el egyik vagy másik fél, az már az adott mérkőzés forgatókönyvétől függ. De pont ettől annyira szórakoztató az egész: elképesztően sokféle játékszituáció tud kialakulni, ez pedig egyértelműen a 21 karakter és a jól felépített pályák dicsérete.

Hogy lehetne-e több az Overwatch? Nyilvánvalóan lehetne: több pálya, több karakter, és ezáltal több változó számára mindig van hely - szerencsére ezeket meg is kapjuk majd, méghozzá ingyenes frissítések formájában, így számíthatunk arra, hogy rendre felkavarják majd az Overwatch-meta (nem is annyira álló-) vizét. Kampány, karakterfejlődés, megnyitható tartalmak? Azok nincsenek, de fontos, hogy helyén kezeljük a dolgokat: az Overwatch egész egyszerűen nem erről szól. Ez egy kompetitív csapatalapú lövölde, amiben a multiplayer színvonala, a hosszú távú online szórakozásban rejlő potenciál képviseli az igazi értéket. Ez az érték pedig hihetetlenül magas, ezt kár lenne vitatni, és a Blizzard sem árul vele zsákbamacskát - éppen ezért ne is kérjünk számon rajta olyasvalamit, ami nem is szeretne lenni. Egy dolog azért van, ami kissé talán aljas lett: ez a véletlenszerű loot-ládák rendszere, melyekből szintlépéseink után különféle "kozmetikai termékeket" (skinek, hangok, falfirkák) nyithatunk meg. Mindenkinek meglesznek a maga kedvenc karakterei, amiket szeretne minél inkább egyedivé tenni, de miután a játék gigantikus merítésből hajítja az ölünkbe a véletlenszerű ajándékokat, igen kicsi az esélye, hogy valóban valami "használhatót" kapunk. Még szerencse, hogy ezek tényleg csak külsőségek - ez legyen a legnagyobb gond.

KÜLÖNVÉLEMÉNY - OLDERN

Az Overwatch számomra roppant különleges vízválasztó, amely gyakorlatilag drasztikusan szakít az eddigi Blizzard-mentalitással. Miért? Mert legyen szó bármelyik másik Blizz-címről (a WoW-tól a Diablón át StarCraftig, beleértve a HS-t és a HotS-ot), azok a játékok rátelepedtek a szabadidőre. Többet követeltek meg, mint amennyit ember egészséges módon rájuk tudott szánni: ha épp nem a hero vagy a rating grindelése miatt, akkor a lootért, vagy bármilyen más, a játékon belüli nyersanyagért. Az Overwatch teljesen más, gyakorlatilag a Blizzard felszabadította az ilyenfajta kötöttségektől - és ezen még a kozmetikai lootok rendszere sem változtat.

Ha ki kéne emelnem egy elemet, ami a kedvencem, az a gameplay természetes evolúciója. Ahogy a mozgó elemekre tornyokat pakolsz, vagy amikor Genji felmászik a Mei által létrehozott jégfalon, vagy ahogyan dinamikusan lesz a pálya egyik vagy másik pontja halálosan veszélyes vagy épp nagyon kedvező, a képességektől függően: zseniális. És nem bemagolásra, lexikális tudásra épít, hanem az intuícióra. Imádom. És még a lelkemet sem kéri el cserébe.

Új területre merészkedett a Blizzard az évezred első új univerzumával, az Overwatch azonban jött, látott és győzött: nehéz lenne vitatkozni azzal, hogy óriási jövő áll előtte. Változatos karakterfelhozatala révén nem csak sokrétű játékmenetet nyújt, ami mindig tartogat valami újdonságot, hanem lehetőséget ad arra is, hogy mindenki megtalálja a játékban azt, amit igazán szeret. Te éppen hősködni szeretsz és az egyéni dicsőségre hajtasz? Ebben az egyetlen esetben mondhatom csak, hogy az Overwatch nem a te játékod. Ha azonban egy pörgős, ugyanakkor mégis mély és taktikus csapatalapú játékélményre vágysz, itt nyugodtan megállhatsz. Sok százezer játékos már megtette.

***Overwatch | Platform: PC, PS4 (tesztelt), Xbox One

Fejlesztő: Blizzard Entertainment | Kiadó: Blizzard Entertainment***