Forza Motorsport 7Teszt

A hetedik szám sok szempontból bűvös. Egy párkapcsolatban általában ez jelenti az első vízválasztót (Hé, nem én mondtam!), ennyien vannak a mesebeli gonoszok, sőt, a főbűnök száma is a hetes számmal írható le. Aztán ott van a hét összes napja, a legjobb Final Fantasy, és végül tenmagadnak is hetedikké kell válnod, ha egyik legnagyobb költőnk szavaira hallgatsz.

Hát a Forza Motorsport széria életében is eljött a hetes sorszám, amivel a vanília Xbox One beteljesedése megtörténik. Ezzel párhuzamosan a széria felkészül a következő félgenerációs ugrás kihívásaira, és gyakorlatilag - pusztán a fanok egymásra ugratása miatt dobjuk be - számszakilag be is előzi a Gran Turismo-t. Dan Greenawalték csapata az évek során lazán felnőtt a GT sorozat mellé, helyenként minőségében, ambícióiban is is túlszárnyalva azt. Közben persze a szuperszimulátorok is kitaposták a maguk útját a piacon, így a Forza megmarad egyfajta átmenetként, vagy másképp fogalmazva, benzingőzös kapudrogként az árkádos élvezetek és a komoly sportszimuláció között. A hetes számú epizód ebben az aspektusában is ráerősít a korábbiakra, de más ponton is megpróbáltak korszerű dolgokat letenni az aszfaltra a Turn10 mindig precíz munkatársai.

Kezdjük mindjárt a kampánnyal. A sofőr kilépett a járgányból, egyenesen a reflektorfénybe. Az „én” képe korunk médiatrendjének megfelelően előtérbe kerül, és bár messze vagyunk a karrierdrámától, a szintlépések egyre inkább közelítetnek egy motorsport-valóságshow-hoz, mintsem egy natúr, száraz körözősdihez. Baj ez? Nem tudom, én speciel kifejezetten nem szeretem, ha egy autós játék kampányába nem sikerül motivációs tényezőket, vagy csúnyán fogalmazva, bárminemű parasztvakítást beszőni. Ugyanis ezekkel lehet túlmutatni a száraz nyomvonalon. A Forza 7 kifejezetten jól csinálja a motivációs köreit. Egyrészt van a szokásos szintlépegetés, amivel a megfelelő határt átütve pénzt, paripát, azaz egy ritka autóra számolt akciós árat, és fegyvert… izé, sofőrünket cicomázó ruházatot kaphatunk. A versenyekkel jön az XP, jönnek az adott bajnokságok előmeneteléhez szükséges pontok is, és ha autót kapunk, akkor a gyűjtői ranguk is emelkedik. Bizony ám, ez egy külön szinthajkurászási réteg, és nem is rossz rendszer a rendszerben. Pláne, hogy menet közben a rivális Drivatarok (Bocsi, Xbox Live barátaim!) neve mellett ott a gyűjtői szintjük, így látjuk azt is, hogy mennyivel járnak előttünk a matchbox kollekcióval.

Aztán a kampányszervezésben fontos, hogy a pénzt idén picit szűkösebben mérik, és több felé is lehet költeni. Ott vannak az autók - ha nincs megfelelő típusú verda a garázsban, akkor nem tudunk a következő bajnokságon indulni. Így vagy méregdrágán veszünk egyet, vagy megyünk vissza spórolni és gyűjtögetni. Lehet aztán tuningolni (ebben segít az osztály szintjéhez igazító homologizáció), a kocsi fejlesztésére költeni a dellát, és persze ott vannak a loot ládikók is, amire … Micsoda? Loot ládikók? Kérdezi az egyszeri olvasó! Bizony, a Forza hetedik részére bejönnek a 2017-ben oly népszerű jutalmazási formák, amelyekből új hacukák, új autók, vagy akár új módosító kártyák is bekerülnek a körforgásba. Igen-igen! A burn cardokhoz hasonló, jellemzően néhányszor használatos módosító kártyákat is felszerelhetünk a menetek előtt, melyekkel további pénzjutalmakat nyithatunk meg… hogy a körforgás kezdődhessen elölről.

Bevallom őszintén, először picit féltem a rendszertől, de szerencsére nem zavaró, sőt! Ad egyfajta új színt a karriernek, na meg úgy általában a haladás érzésének, ahogy sofőrünkkel egyre több akadályon átküzdjük magunkat. Kellett is a vérfrissítés. A Drivatarok elleni küzdelem még mindig hozhat izgalmakat (és a leaderboardokon tanyázó komék ideinek kergetése is tartogat pici motivációt), azért az új kampány loot rendszere pimaszul ráhúzza az embert erre az enyhén addiktív körforgásra. Az „enyhén” szót csak azért tesszük hozzá a fenntekhez, mert ugye nem a Forza 7 az első olyan játék, ahol ilyesmit látunk, és a lootolgatás olykor bosszantó is lehet. Aki például rühelli az efféle hazardírozást, az vagy megszokja, vagy betölti az FM6-ot, mivel itt a rendszert megkerülni sajnos nem lehet!

A játékmenetet tekintve alapvetően a jól megszokott keretek között zajlik a körözés és a verseny. A Forza irányítása extrém módon hangolható, egészen a noobzor szinttől a durva „majdnem szimulációig”. Aki nem szim-elitista, az maximálisan élvezni fogja a vezetési modellt, hiszen a széles körű beállítások sokféle igényt kielégítenek. Lehet, hogy nem olyan jó a fizika, mint egy Assetto esetében, de a különböző járgányosztályok jól elkülönülnek (pláne igaz ez az olyan különlegességekre, mint a kamionok, nyitott kerekűek, vagy a mérgezett rallyjárgányok), és az esetek nagy részében élvezetes húzása van a manőverezésnek. Ugyanez nem mondható el a Drivatarokról, akik mintha egy fokkal agresszívebbek, és egy fokkal kevésbé figyelmesek lennének, mint korábban voltak Ez az AI-deficit a régi részek után picit kikönyököl, de a többi hasonló versenyjáték után szinte fel sem tűnik majd. Ha a mechanikák között még valamire rá akarjuk csapni a trutymós végű olajpálcát, akkor az egyes segítő funkciók felé érdemes suhogtatni. Jelesül: nem eléggé dinamikusak ezek a lehetőségek, már ami a különböző autótípusok közötti váltást illeti. A segédsáv gyakran csal, nem sokat, de épp annyit, hogy az adott járgányfajtával megszívjuk a késői fékezést, vagy egyáltalán rá se tudjunk hangolódni a megfelelő ívre. Ugyanez igaz a különböző autótípusok közötti segítségek hasznosságára, haszontalanságára is - de tudjátok mit? Fogjuk ezt arra, hogy a készítők ügyesen differenciáltak a különböző osztályok között, és így máris oktalan lesz a fenti fecsegés.

Látvány terén is parádés dolgokat látunk a képernyőn, és akkor még az Xbox One X változatot nem is láttuk szemtől szemben. Forza játékról van szó, tehát a polír képminőség és a tükörsima, rezzenéstelen 60FPS képfrissítés kéz a kézben járnak. Ehhez az új helyszínek, és a klasszikus Forza fantáziapályák zseniális látképei is ügyesen asszisztálnak. Van itt néhány új visszatérő is (Maple Valley, Mugello, hogy csak néhányat említsek), így összesen 32 helyszín 122 körpályája vár majd minket.

Ezek a terepek az esetek nagy részében az érdekes bevilágítás és a mágikus képminőség miatt pofás képet mutatnak, de sajnos sok sarokban kilóg a lóláb, befigyel egy-egy satnya fa-modell, ránk nehezedik az egyrétegű skybox, vagy beterpeszkedik néhány pofonegyszerű puszta-szeglet. Ilyenkor jobb nem odanézni, de mindnyájan tudjuk, hogy ezek a részletek a fenti 1080p/60FPS kompozíció kompromisszumainak számítanak. Ugyanúgy kompromisszum, hogy 2 éves fejlesztési ciklusban nem jut tér totális újramodellezésre, így sok pályát csak közeli elemeken ért finomhangolás, a távolban a fák, a bokrok, de gyakran a parkoló autók is ugyanott találhatóak.

Komplex törésmodell? Jobb nem is keresni. Ennyi licenszelt járgány mellett (700 pluszos számokról beszélünk) csoda lenne, ha a Turn10 minden autót szabadon engedne a kasztnigyűrődés bizarr világában. Ezen a ponton kell még a Toyota rajongókat is elkeseríteni (köztük szerény személyemet is a szomorúak táborában üdvözölni), mivel a japán vállalat autóit hiába keressük a listákban. Helyette viszont visszatérnek a VW verdák, virtuális emissziós botrányok nélkül. (Pedig abból lehetett volna dráma a karrierben! Hehe!) A dinamikus napszakváltás (és időjárás) is döbbenetes dolgokra képes - egyik másik hajnali pillanat, az éjszakai versenyek, vagy a brutálgyorsan elboruló ég és ránk zúduló, sűrű, sötét vihar a generáció legjavát mutatják. A dinamikus operatőri munka is remek - akár külső, akár belső nézetből játszunk, a program egész hatásosan csatolja vissza az akciót. Kár, hogy ezt az egész dinamizmust a fentebb bemutatott szimpla részletek képesek néhol alaposan visszarántani. Mondjak még valami bosszantót? A töltési idők néha olyanok, hogy az ember nem csak könnyíteni tud kiszaladni, de a folyadék utánpótlást is be tudja magának ütemezni két kör között.

Tudjátok, ha már a látványt kiveséztük, jöhetnek a hangok is: ebben a Forza 7 szimpatikus újítást dob. Blues, amcsi gitárzene és kellemes modern rock alapok jönnek be a menü alatt, amivel eleve lesz egy „ámerikaias” hangulata az egész játéknak. Ilyenkor kicsit motoszkál bennem a kisördög - a bő tíz évvel ezelőtti versenyjátékok esetében alap volt a menő OST, úgy látszik manapság már nem annyira fontos ez a motorsport címek készítőinek. (Pedig még a Forza 3 esetében is poén volt susogni a replay alatt: Oh, do you, do you dig destructioooon?! A motorhangok szinte tökéletesek, az ambiens effektekkel egyetemben. Nehéz összehasonlítást végezni a korábbi részekkel, vagy a pályatársakkal, de ha azt bedobom nektek, hogy az 5.1 közepén ülve rendre rácsodálkoztam az aurális élményre, akkor azt hiszem mindent elmondtam.

Multiplayer, aukciós ház, saját festések, megosztások, közösségi élmények… Ezek mind-mind a Forza 7 részét képzik, de ezek egy része még meg sem nyílt igazán a nagyérdemű előtt, másrészről egyikben sem találni akkora újítást, hogy különösebb részletezést érdemeljenek. Azt mindenképp fontos viszont megemlíteni, hogy a Forza 7-et becélozzák az e-sport szeglet felé, így a Mixer beágyazás, és a multiban bekapható „adjucation” lehúzásokkal (mert hogy agresszív kismalacokkal most is tele vannak a szerverek) picit ezt a részt is konszolidálták a készítők.

A kezdeti VIP hiszti is elülni látszik. Ugye a magukat VIP klubba bevásárló játékosok olyan "cheatekkel" gazdagodhattak korábban, mint a dupla kredit, és hasonló nyalánkságok. Addig az FM7 VIP Pass tulajoknak néhány VIP ládával és mod kártyával kellett beérni. Na, a rajongói közfelháborodást tettek követték a fejlesztők részéről. Épp a kritika kierülése előtt kapta meg a cikkíró is a maga milkós credit csekkét, pár igazán durva járgánnyal kiegészítve. A pénz beváltásával elmaradna a haladás motiváló érzése, a spórolásra való figyelem fontossága, így egy teljes este során megálltam a kísértést, a cetli továbbra is beváltatlanul csücsül a postafiókban.

A hetedik flotta készen áll, hétszáz járgánnyal, száz feletti pályavonallal, súlyos tartalommal, egy megosztó kampányszervezéssel, és a hamisítatlan Forza vezetési élménnyel. Ha nem lomboz le, hogy a kampányban erőszakosan van jelen a virtuális pénzhajhászat, a loot ládák divatos szerepeltetése, vagy néhány most is hiányzó apróság, ami miatt lesz értelme Forza Motorsport 8-at készíteni, akkor a hetes résszel is célba találsz. A legjobb pillanataiban ugyanis csodálatos pillanatokat és mesés autós élményeket tartogat az Xbox platform zászlóvivője! Olyanokat, amelyet a pályatársak mellett is van értelme megélni, a közelgő Xbox One X előtt pedig jó alaposan magunkévá tenni.