A közösségi média hidat húz távoli pontok közé, közelebb hozza egymáshoz a fizikailag elérhetetlen szigeteket. Valószínű ti is követtek számotokra szimpatikus alkotókat, látjátok a mindennapjaikat, a kreatív munkájuk nehézségeit, a nagy mérföldköveket... Aztán telik-múlik az idő, és az évek során követett projekt hirtelen megjelenik. Elérhető, kézzelfogható lesz. Én így követtem Tomas Sala-t Twitteren, aki a Falconeerrel kedvenc indie-fejlesztőim közé állt, a Bulwark projekt pedig ismét az ismerősen ringató Ursee kékségéből emelkedett ki, akár a játék félelmetes tornyai.

De mi is az a Bulwark: Falconeer Chronicles? Egy mechanikák tekintetében lecsupaszított városépítő játék, egy diétás 4X a Solymászok világában. A nagy háborúk után az életben maradt frakciók egyikeként kell bázist építenünk, kapcsolatot felvennünk a többi frakció városával, vagy csak simán kihasználnunk az Ursee adta lehetőségeket, hogy saját településünk lakossága, ezzel a birodalmunk ereje növekedjék.
A gameplay két részre oszlik. Lenn a szárazföldön tornyokat építünk, bányákat/feldolgozóüzemeket húzunk fel (a kő, fa és vas a három fő erőforrás az emberi munkaerő mellett), és a tornyok közé járatokat emelünk. A csomópontok fejleszthetők, sőt, az építkezésnek kiemelt része a tornyok emeleteinek égig emelése. Közben teraszokat, kifutókat is növeszthetünk, és ha jó az erőforrás-áramlás, kellően ügyesen helyeztük el a tower-egységeket és az átjárókat, akkor a lakosság száma és az apró házikók mennyisége magától is növekedni fog. Organikusan, változatosan, legtöbbször lenyűgöző módon.
A játékmenet másik rétege az égbe visz minket, ahol felderítő léghajónkkal eseményeket, anomáliákat derítünk fel, új erőforrás-központokat fedezünk fel, vagy más frakciók telepeivel vesszük fel a kereskedelmi-diplomáciai kapcsolatokat. Ha harc van, hajónkkal odamehetük segíteni (Jönnek velünk a Falconok is!), de alapvetően a felderítés is élményszámba megy az Ursee szépséges tájain. (Ezt remek fotó móddal toldotta meg Sala.)

Mi a cél? Ennyi! Nagyjából be is lőttük a fentiekkel, hogy mi mindent kínál a Bulwark. A játék nem rág a szádba semmit, nem kínál végcélokat, három szcenáriója és egy szabad-építési módja minden, amit jelenleg ad. Emlékeztek a Townscaperre? A Bulwark hasonló szemlélettel él, és a játékosnak a szabad formálás élményét kínálja. Olyan alapvető funkciók beemelésével, ami tényleg a lehető legegyszerűbb változatban prezentálják a 4X-nagyok komplexitását. Ez a hozzáférhetőség, a szabadság élménye, vagy a nyomasztó menedzsment hiánya egy új szemlélet, ami tökéletes levezetést kínál a fárasztó munkanap végén. Jól működik konzolon, Steam Deck-en is csodásan fut, és akár PC előtt ülve is le tudja kötni az embert.

Az egyszerűség mellett a Bulwark azonban ellentmondásos módon több mindent is kér a játékostól, akinek az első pár óra csak a lassú felismeréskről fog szólni. A program ugyanis nagyon keveset rág a szádba: pár tippel elindít, a többit pedig neked kell kitapasztalni. Azt, hogy meddig érnek el az erőforrások. Hogy a tornyok köré miként gyűlik a nép. Hogy a tornyok fejlesztése, az útvonalak gondatlan megválasztása később erőforrás-fennakadásokhoz vezethet. Hogy nincs mindig minden tengeri kereskedelmi vonalra elegendő kapitányunk.
Az első indítás után szabad építésbe vágtam, ami teljesen más szemléletet igényel, mint a kampány zártabb rendszere. Az első szcenárió harmadik újrakezdésére tudtam már a kezdetektől tudatosan építkezni és fejleszteni. (És volt annyira érdekes az első pár próbálkozás is, hogy maradjak!) Bár nincsenek nagy stratégiai igények, a játék pont annyira von be a menedzsmentbe, hogy megmaradjon a "csak még öt percet fejlesztgetek" érzés az emberben. Én megértem, hogy nem fog ez mindenkinek bejönni, de nekem nagyon tetszett, hogy a játék felnőttként kezelt. Hagyta, hogy magam ássam bele magam az apró részletekbe. Sok mélység egyébként nincs; ahol keresel, ott se feltétlen találsz értelmet, célt, vagy komolyabb téteket. De ez a Bulwark nagy újítása. A célokat részben te szabod meg saját magadnak.

A játék UX-éről sok ellentmondásos véleményt olvasni, de többen (köztük én is) fejet hajtok az egyszerű, mégis összetett irányítás kontroller-fókusza mellett. Emellett a felhasználói felület letisztultsága, elegáns mivolta is tetszetős. Az építkezésbe beleszokva teljesen adja magát minden lépés - egy-két nap után már szó szerint álmomban is a sziklákon kerestem az építési alapokat, meg ugráltam a csomópontok között. A grafika pedig eszméletlenül egyedi - nincs másik játék a Falconeer mellett, ami úgy nézne ki, mint a Bulwark. Ha bejön ez az óceánpunk világ, akkor már csak a látképek miatt is érdemes benne repülni egy kicsit.

A Bulwark egy különleges, teljesen egyedi világlátást közvetítő, művészi városépítő játék, amely egy egyszemélyes fejlesztő kreatív áramlását kínálja a játékosok tengerének irányába. Tartalmában limitált, lehetőségeiben - ellentmondásos módon - roppant széleskörű. A nemrég felfedett roadmap alapján érdemes lesz a játékkal együtt maradni, a fejlesztő napi szintű kommunikációja a Discordos rajongótáborral, az elmúlt hét patchei bizonyítják, hogy Sala nem engedte el az egypontnulla után a Great Ursee hullámai által csipkézett világot. Ha kérdések gyötörnének, a Bulwark alapfelvetésével tudok reagálni: mindig építs, abból baj nem lehet!
PLATFORM PC (tesztelve), PS5 (PS4), Xbox Series (One) | KIADÓ Wired Production | FEJLESZTŐ Tomas Sala MEGJELENÉS 2024. március 26. ÁR 19.50 EUR