Atelier Ryza 3: Alchemist of the End & the Secret KeyTeszt

Az Atelier szériát többen ajánlották, azzal a figyelmeztetéssel, hogy a játék célközönsége ugyan nagyon nem 30+-os férfiak, az opcionális tartalmak és a crafting rendszerek ettől függetlenül ütnek. Nos, ebben nem tévedtek, az első Atelier-játékomba bele is tudtam pakolni vagy 35 órát anélkül, hogy megrezzent volna a tekintetem - aztán persze leálltam, mert azért mégsem egy Final Fantasy sorozatról van szó.

Aztán mit ad a teremtő, újra találkoztunk, én és az Atelier, ezúttal pedig a Ryza trilógia harmadik részének, az Alchemist of the End & the Secret Key rész apropóján. A fejlesztők egyrészt egy recapot is előkészítettek az új játékosok számára, másrészt a történet van annyira epizódikus jellegű, hogy nem feltétlenül kell tudni semmit az előzményekről - de azt azért már most leszögezném, hogy ha valaki komolyabban el szeretne merülni ezekben a játékokban, akkor tényleg érdemes az egy-egy karakter köré kialakított trilógián időrendben végigmenni, mert úgy az összes mellékszereplő, az összes párbeszéd, és a főhős motivációi is kapnak egy adag plusz mélységet. De vannak olyanok, akik egyáltalán nem a langymeleg, általában "fiatal felnőttek minden kihívás ellenére megtalálják a hivatásukat, és bevállalják, hogy ők ebben jók, és ez az életcéljuk" séma különféle variációi miatt játsszák ezt a játékot. Hanem azért, mert valamilyen sérülés folytán folyamatos dopamin-forrásra van szükségük, és ezt egy JRPG központi játékstílusa adja meg nekik, a ritka tárgyakkal, a még ritkább ellenfelekkel, és egy valóban összetett crafting rendszerrel.

Az Atelier Ryza 3 ebben nem hazudtolja meg sem az elődjeit, sem úgy általában az Atelier nevet. Egyrészt nem túlzás azt mondanom, hogy a kiterjedt világ (amiben amúgy elég kényelmesen lehet mozogni, és tényleg igyekszik a játék segíteni az eligazodásban) ebben a trilógiában a legtartalmasabb, ez alatt értem az elrejtett bónuszokat, a különféle utazási formákat, és persze a pályán lerakott megannyi craftoláshoz kellő alapanyagot. Sok open-world játékot éri az a jogos kritika, hogy persze, nagyon könnyű céltalanul eldobálni hatezer különféle pénznemet meg tárgytípust, aztán hadd gyűjtögessen a jóember - az Atelier játékokban azonban mindig van egy plusz presszúra az ügyben, hogy a játékos ne tudjon az idők végezetéig grindelni megállás nélkül. Jó döntéseket kell hozni, és ehhez maximálisan ki kell ismerni a PoE-t is simán kenterbe velő tárgykészítő rendszert, meg kell tervezni hogy merre farmolsz, mit, és leginkább miért. És hogy miért? Nos, erről híres még az Atelier: van az alapjáték a semmilyen mobokkal (tényleg: ennél gagyibb, ennél kevésbé emlékezetes dizájnt ritkán lát az ember - egyetlen szörnyre sem tudok egyik részből sem visszaemlékezni, annyira vanília a szitu). És van néha amikor beleszaladsz a Sidequest rémekbe: azokba a szörnyekbe, akiket azért tettek oda, hogy legyen miért megtervezni azt a tökéletes felszerelést. A kettő nehézség közt persze ismét lesz némi szakadék, némi céltalanság - de ez sajnos már csak egy ilyen műfaj, valószínűleg.

Több döntést kell hoznod, mielőtt a Ryza 3-mal teszel egy próbát. Az első döntés: miért játszol JRPG-t? Ha a válasz az opcionális tartalmak, a felfedezhető világ és egy jó, valóban mély craft-rendszer, akkor bátran választhatod ezt az epizódot. Ha a válasz az izgalmas történet, valódi mélységekkel, vagy a kifejezetten innovatív harcrendszer - nos, ebben az esetben már megfontolám a dolgot: bár a Ryza trilógia elmozdult a Grandia-féle pozicionálós ATB irányba, azért nem itt innovál hatalmasat, a történet pedig tényleg semmi extrát nem akar nyújtani. Na, ha pedig valaki még ezek után sem tud dönteni, az várjon meg egy bármilyen leárazást, legyen szó akár a Ryza elődeiről, akár valamelyik előző trilógiáról, és az alapján kap egy valódi kiindulópontot arról, hogy mit várhat ettől a szériától: az Atelier ugyanis híres a konzisztens minőségről, még azon az áron is, ha ezzel együtt nagyobb meglepetéseket sem fog okozni a vásárlóknak. De tudjátok mit? A botrányokkal telített, agyonvárt AAA-s csalódások világában ez simán lehet egy újabb pozitívum is. És mi a második döntés? Leginkább az, hogy kihagyod-e a trilógia első két részét, és egyből a harmadik részbe ugrasz-e. Szerintem kár így tenni, sokkal érdekesebb a játékok közti evolúció akkor, ha az előzményeket is játszotta az ember, és a karakterek egymás közti civakodásainak is plusz súlyt ad, ha már több játékban találkoztál ezekkel a figurákkal.