Lair Első benyomások

A játék indítása után az első küldetésünk egy mini gyakorlópálya végigjátszása, mely az alapvető mozgásokat gyakoroltatja be velünk. Itt szeretném leszögezni, hogy az irányításról szóló rémtörténeteknek nincs valóság alapjuk. A sisaxsis mozgása teljesen összhangban van a sárkány mozgásával. Az alapvető mozgások közé tartozik a jobbra dőlés, a balra dőlés, az emelkedés, és a süllyedés. Ha az alapmozdulatokat begyakoroltuk, akkor át kell repülnünk néhány karikán. Ha ezzel is megvagyunk, akkor a bátrabbak bele is vághatnak az első küldetésbe, de én javaslom, hogy menjünk vissza a gyakorló menübe és gyakoroljuk be a harci mozgásokat, melyekből szintén jutott elég a játéba. Az ellenfél legyőzésére több lehetőségünk van. Lefújhatjuk tűzcsóvával, vagy használhatjuk a villámtámadást. Ilyenkor sárkányunk hatalmas sebességgel közelíti meg az ellenséget, és egyszerűen kitaszítja a lovast a nyeregből. A legszebb látványt a légi közelharc nyújtja. Lovasunk megcsáklyázza az ellenfél sárkányát, átugrik a hátára, megöli a lovast, leszúrja a sárkányt, majd leugrik. Zuhanás közben sárkányunk alánk repül, és már kereshetjük is a következő ellenfelet. A légi harcnak rengeteg formája van. Még a játék elején járok és eddig négy darabot sikerült előhoznom. Minél jobban teljesítjük az adott küldetést annál több extrát és támadási mozdulatot kapunk. Ha elég ügyesek vagyunk, kaphatunk a küldetés végén medálokat. (Nekem eddig csak az ezüst medált sikerült megszerezni.)

A küldetések szintén élvezetesek. A játék elején egy a városunkra támadó hajóflottát kell megsemmisíteni, majd meg kell védeni a várost a jégsárkányok támadásától. Minden sikeres támadásért pontokat kapunk. Ha sokszor sikerül egymás után pusztítani, akkor a pontok szorzót kapnak. (Kicsit úgy kell elképzelni, mint a Resident Evil 4 mercenaries pontozási rendszerét.). Egy küldetés akkor mondható sikeresnek, ha megfelelő pontot gyűjtöttünk, adott idő alatt elvégeztük a küldetést, nem halt meg sok társunk, és nem vesztettük el az összes életünket.

Most beszéljünk a technikai dolgokról. A zene fantasztikus és nagyon jól szól. A grafikával kapcsolatos rémhírek sajnos igazak. Egy 32”-os LCD TV-n teszteltem a játékot HD felbontásban. Vannak részek, melyek egyszerűen gyönyörűek, de vannak olyanok, amelyek sajnos eléggé kidolgozatlanok. PL az első küldetés végén a fáklya tüze borzalmasan néz ki. PSX - en láttam ilyen minőségű tüzet.

A kameramozgás. Nos nekem megfelelő. Egyszer sem zavarodtam bele, és mindig tudtam hol vagyok. Bár a villám támadásoknál ha nem figyelünk oda tényleg megkeveredhetünk.

Az online részről, majd egy másik rövidebb blog keretén belül írok, mert még nem próbáltam ki.

Összegezve az elmondottakat. Nem bántam meg, hogy megvettem. Az irányítást pedig meg kell szokni. A legfurcsább az, hogy mindig oda kell figyelni a controller mozgására. Ha izgalmas a játék hajlamos vagyok- persze tudtomon kívül- döntögetni és mozgatni a sisaxsis-t. Itt erre oda kell figyelni, mert sárkányunk könnyen letér a helyes útról. Furcsa lehet még a földre szállás, mert a földön a bal analóg karral kell mozogni, de a levegőben ismét a sisaxsis szenzor a mozgás alapja. Ez az elején nekem is furcsa volt, mert hiába mozgattam a felszállás után az analóg kart, a sárkány csak nem ment arra amerre szerettem volna.

Ha szeretnél kitörni a sablonos játékok világából, szereted a fantasy-t, és ügyesnek érzed magad, szerintem nem fogod megbánni ha megveszed a játékot.

Egy 1-től 5-ig terjedő skálán és 3.5-re pontoznám a játékot.

De ezek csak az én véleményemet és benyomásaimat tükrözik.