A Nagy Utazás: 2. Nap

Útközben a táj ismételten csakis gyönyörű volt, néhol még köd lepte. Mikor megérkeztünk a városba, először busszal körülutaztuk a terepet, vagyis terepszemlét tartottunk. Az idegenvezetőnk, pedig a nevesebb épületekről tartott előadást. Ezután elhagytuk a buszt, és gyalog folytattuk utunkat. Megnéztük az Óvárosban lévő Wawel-dombot, amin a krakkói vár található, és a katedrálist. A vár előtt egy sárkányt ábrázoló, fémszobor található. E sárkány Krakkó jelképévé vált. A lényege az, hogy a domb alján ősidők óta volt egy barlang, amivel kapcsolatban azt gondolták, hogy egy sárkány lakik, még a keresztény idők előtti mondavilág részeként. A sárkány reggelije gyanánt szűz lányokat szeretett volna enni, de a helybéliek csak bárányt áldoztak fel neki. Ekkor élt egy korai cseh király, Krakus, aki megelégelte, hogy ez a sárkány, fenyegetés alatt tartja a környék lakóit. Mikor áldozatot vitt a sárkánynak, az egyik áldozati állatnak, egy marhának a belét kivéve azt égő kénnel töltötte fel, majd azt a sárkány megéve, kiitta a Visztula-folyó vizének a felét, hogy enyhítse a maró égést a torkában, de nem sikerült neki, és ebbe belehalt. Ezután a dicsőségét hirdetendő király, épített egy várat a domb tetejére. Nevéből származik a város neve is. Következő állomásunk a Zsigmond kápolna volt, majd a piactér, ami a galambok és a hatalmas tér miatt kicsit hasonlít, - de csak szerintem, a velencei Szent Márk térre. Itt egy darabig az árusok bazárjait jártuk, majd miután letelt a kiszabott szabadidőnk, visszatértünk a buszhoz, hogy elfoglaljuk a szállásunkat. De a GPS megint félrevezette a buszsofőrt, és bevezetett minket egy szűk, kis keskeny útszakaszokból álló piacra, ahol a lengyelek csak úgy bámulták, ahogy mi szerencsétlenkedünk. Na persze mögöttünk el kezdtek jönni a kocsik, és néhányan nem bírták a várakozást, mivel majdnem beszorultunk két autó közé, és nemegyszer majdnem meghúztunk pár kocsit - vagyis… szerencsére nem sikerült meghúznunk. A szállásunk pont ennek a kis piacnak a háta mögött volt, és parkolási lehetőség itt alig van, főleg a mindkét oldalt a járda szélen parkoló kocsik miatt, úgy hogy miután sikerült a hotelig eljutnunk a busszal, mi leszálltunk, majd a buszsofőr elhajtott parkolót keresni. Nagyon jól eltelt ez a mai nap, főleg ezzel a buszos zárással. A vacsora mennyei volt. Meleg ételt kaptunk, mondhatni úgynevezett háromfogásos tálat, mert a harmadik egy vanília puding volt, eper öntettel a tetején. Ez volt az eddigi legfinomabb puding, amit valaha ettem. Nem is részletezném tovább.

Az úton készült képeim:

Új-Tátrafüreden a felkelő nap megvilágítja a hegyet

A Wawel-dombon lévő vár

Krakkó nevezetessége: a sárkány

A piactér

A vár udvarában és a háttérben lévő Katedrális

Krakkó szentjei