A Nagy Utazás: 3. Nap

A legenda szerint Boleslav király feleségének, a magyar Kinga hercegnőnek a hozománya volt a környék gazdaságát megalapozó sóbánya. Hogy leérjünk a föld alatti templomba, ahol minden szobrot, oltárt, kápolnát egészen a csillárokig sóból készítettek, 900 lépcsőt kellett megtegyünk. Soknak hangzik, de nem volt olyan nehéz megtenni, mivel nem egyszerre volt 900, hanem először 300, majd kisebb pihenők, közben csarnokokat néztünk, majd megint egyre beljebb és lejjebb haladva, még néhány lépcsőfokot kellett megjárjunk. Az első csarnokban, ahol megpihentünk, egy sóból készült Copernicus szobrot tekintettünk meg, és a falakon, meg a mennyezeten lévő érdekes mintázatot öltött só darabokat. A bányában kicsit hidegebb volt, mint a természetben lévő levegő, de miután gyorsítottunk a tempón, nem is éreztük a nyirkosságot. A bányában lévő nagyobb folyosók oldalán sóból készült szobrokat láttunk, amik egy-egy kisebb történetet mesélnek el a régi korokból, vagy éppen bemutatják a bányában dolgozó munkások mindennapjait, hogy miként és mivel bányászták hajdanán a sót. Néhányan közülünk viccesen megjegyezték, miközben haladtunk lefelé a lépcsőkön, hogy éppen Móriában haladunk át. A sóbánya leglátványosabb része egy hatalmas csarnok volt, ahol minden, amit láttunk a szobroktól kezdve a csillárokig, mindent sóból készítettek. A falakon, híres festmények másait vésték ki, mint pl.: Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora című képét. Ezek után elindultunk a kijárat felé - útközben a helyi idegenvezetőnk elmesélt egy történetet egy családról, akik a bányában eltévedtek, még a század elején, és most is ott bolyonganak. Majd lifttel mentünk fel a felszínre.

Képek a bányából:

A sóból készült Copernicus szobor

A sóból készült figurák

A lefelé vezető út

A hatalmas csarnok

Sóból készült képek