Életed játéka. Szűk baráti társaságon belül nyert értelmet ez a kifejezés néhány hónappal ezelőtt mikor azon keseregtünk, hogy régen minden jobb volt. Elcsépelt frázis, de valóban igaz: régen tényleg minden jobb volt - habár ezt nem annyira a világ, mint magunk tettük ennyire érezhetővé. Bő harminc éve játszom számítógépes- és videójátékokkal, így gyakorlatilag elég régóta része már az életemnek a digitális világ ahhoz, hogy túl legyek ezen az ún. "mérföldkövön" - akár puszta tények, akár önigazolás alapon.

Benned van

Életed játéka (by Kumite-san). Mindenkinek mást jelent, mindenki máshogy éli meg, mindenkit máskor és máshogy kap el, s ebben ugyanakkora szerepe van a véletlennek, mint a szándékosságnak. Az, hogy valaki adott pillanatban érzelmileg mennyire befolyásolható és befogadó, kismillió dologtól függ. Ez az eset feltehetően életem azon szakaszában ért utol, amikor már (videójátékos szempontból is) sokmindenen túl voltam és konzolgenerációkon átívelő tapasztalat szikrájára robbant be 2007-ben a Bioware-féle Mass Effect-bomba. A sztori érdekessége, hogy a kanadai csapat munkásságát a korábbi Neverwinter Nights, Baldurs Gate vagy SW: KOTOR irányból már jól ismertem, de a Mass Effect projektről csak foszlányokat hallottam - talán drag kollégával folytatott beszélgetés okán hozott össze vele tényszerűen a sors.

Gyerekkoromtól kezdve Imádom a sci-fi műfaját akár regényekről, akár filmekről legyen szó - jól emlékszem, 2007 környékén különösen rápörögtem a témára és már nagyon vágytam egy olyan képzeletbeli világra, ami elnyel és olyan tartalmas, mint amit ezidáig maximum csak filmekből, illetve sci-fi regényekből ismertem. Pechemre (szerencsémre?) a Mass Effect első epizódja az Xbox 360-am vásárlását követően jelent meg így nem csak maga a játék, de az X360, mint platform technikai képességét kihasználva is totálisan lenyűgözött. Akkoriban egyáltalán nem volt jellemző ennyire filmszerű hatás ebben a zsánerben és az azonosuláshoz az is hozzásegített, hogy a játékhoz is úgy álltam hozzá, hogy ha ennyire nagy becs övezi a stúdiót, akkor talán szerencsém lesz... az már csak hab volt a tortán, hogy életem olyan szakaszában futottunk össze, hogy sikerült rászánnom a szükséges időt is. "Nem rohanok végig rajta semmilyen teszt vagy iromány kedvéért" - így szép tematikusan olvastam végig minden egyes lore-t, codex entry-t vagy nyomkodtam végig minden párbeszédet úgy, hogy még az akkoriban kissé hiányos sci-fi szókincsemet fejlesztendő idegen szavakat is kiszótáraztam, annyira MEG AKARTAM érteni szóról-szóra a történetet. Merthogy a Mass Effectben a fő cselekmény és a mellékszálak kapcsolata elég nagy súllyal bír már az első pillanatoktól kezdve, pedig akkor még csak egyetlen regény készült el a játékhoz, a 2008-as Ascension (Magyar Címe: Mass Effect: Felemelkedés, lsd: Tuan Kiadó) még előkészületben volt.

Valahol a 7-8. óra környékén járhattam mikor azon kaptam magam, hogy éjszakákba nyúlóan olvasgatom a páratlan alapossággal kidolgozott világ háttéruniverzumát és az első epizódhoz alapozásként megjelent Drew Karpyshyn-féle Mass Effect: Relevation c. regényt, amely Captain David Anderson és Saren Arterius találkozásáról szól (illetve arról, hogy David miért nem lett végül az első human SPECTRE és hogy vált Saren olyanná, amilyennek az első epizódban megismertük). A játék a két sztorivonal összefonódásával (több utalás is van a könyvben történtekre) minden percében egyre jobban magába húzott... amit eddig korábban csak elvétve tapasztaltam talán a Diablo 2-nél, illetve egy-egy Nintendo játéknál, itt többszörös dózisban zúdult rám. Mégis, ez valami teljesen más érzés volt. A 80'-as évek iránti szerelem nem csak popkultúrális jelentőségű - egy dolog, hogy esszenciálisan részét képezi a játéknak a Star Wars, a Star Trek, vagy épp a 2001 Űrodüsszeia (de még az Alien is) a nyers synthwave, retrowave és ambient space-szerű zenei stílus szintén olaj volt a tűzre. Az KOTOR-féle Ebon Hawk mintájára készült Normandy SR-1, az érdeklődést folyamatosan fodrozó történetmesélés, a számtalan variációt felölelő fajok sokasága, a Geth fenyegetés, a távoli galaxisok felfedezése és a misztikus Reaper mítosz szál olyan láthatatlanul fonja közbe az ember tudatalattiját, hogy erre nagyon kevés játék volt képes addig és azóta is.

Ennek, s az utána következő két epizódnak idestova már 13 esztendeje. Életem legszebb időszaka volt ez videójátékos szempontból, így bár kissé szentimentálisnak is hat, de adós vagyok magamnak és a játéknak is annyival, hogy méltó módon ünneplem ezt a minden nemében páratlan újrakiadást. Szeretem a megindító és évek múltán is visszaható videójátékokat, ennek magját pedig alapvetően ez a trilógia ültette el. Ahogy fentebb említettem, ez egy olyan együttállás amikor testben, lélekben, érzelemben és vágyálmokban is tiszta ösvényen jársz és az út egy hullámon rezeg egy adott játékkal is - na, ilyen nem sokszor adódik az életben. A képzeletbeli top tíz hall of fame videójátákos szereplőgárda, amit mindig és bárhol fel tudok idézni, az első három helyet tekintve már kétséges, hogy valaha is változni fog. Ha egyszer mégis, akkor maximum ketten állnak majd a dobogón, de egy biztos: a megannyi regény, képregény, artbook, zenei és audiovizuális anyag mellett a Mass Effect: Legendary Cache egy páratlan és minőségben tényleg ritka precízen kivitelezett mestermunka, ami kifejezetten az olyan rajongóknak készül, mint amilyen jómagam vagyok. Mindig emlékeztetni fog arra az esős péntek estére, mikor először ültem le a karaktergenerátor elé és életemben első alkalommal női protagonistával fogtam neki egy páratlan kalandnak.

Legendary Cache insider

Bár a mellékelt fotókon látható, de a beltartalom ezekből áll:

• N7 elit alakulat üdvözlő szöveg David Andersontól Shepard-nak
• Paragon/Renegade ezüstözött míves spinner
• Mass Effect: Legendary Edition Bioware exclusive limited N7 Shepard Steelbook
• Két Litográfia, rajta Patryk Olejniczak FemShep modelljével és a Normandy SR1 Turian-Human stealth űrhajóval
• Shepard ME1-es N7-es 1:1-es sisak replika, kapcsolható (kék, vörös) belső és külső világítással

Note: A dombornyomott steelbook gyönyörű. Ritkán látni ennyire míves kidolgozást, talán az MK10 Scorpionos kiadás hasonlóan fényes és részletes, szépen illesztett színes darab. A Két litográfia szintén kiváló print, Patryk Olejniczak Femshep modelljét és a korábbi, nagyobb méretű litográfián (illetve egéralátéten) már szerepelt Normandy SR-1-es modellt ábrázolja. A fém paragon-renegade kézzel készült ezüstözött pörgettyű sem hagy kívánnivalót maga után - egy olyan apróság, ami mindig veled lehet, ha nehéz döntéseket hozol (és még Kétarc Harvey-nek sem kell lenned hozzá). A The Art of Mass Effect Trilogy: Expanded Edition - kékes színű Bioware gear store exkluzív kiadás amolyan kísérő jelleggel érkezett - egy gyönyörű, színes és minden mélységbe belemászó tökéletes művészeti lenyomata annak a munkának, ami a Mass Effect univerzumát az első gondolattól az utolsóig végigvezényelte.

A mellékelt N7 introduction üzenet, melyet David Anderson az akkor még újonc Shepardnak címez, igazi szerelmeslevél a rajongóknak: a hordható, vörös (renegade) és kék (paragon) fényben mindenütt pompázó sisak pedig a csomag legfőbb ékessége - dizájnjában az első N7-es ME1 Shepard sisak, amely az utolsó mm-ig gyönyörűen festett, megmunkált darab - még a sérülések, karcok, kopások is jól láthatóak rajta és amellett, hogy viselhető (nyilván nem fogom), gyönyörű dísze egy stílusosan felépített Mancave-nek, játszószobának, vagy egyéb helységnek. (Ennek a példánynak egy módosított változatáról való az a töredék, amelyre Liara a soron következő Mass Effect játékot tízelő trailerben, a reaper roncs hófödte csúcsán lel rá).

Végezetül csak egy kérdés: ti hogy éltétek meg életetek legmeghatározóbb játékát és melyik a szerencsés produktum ?