I do it my way...(?!)

...ugyanis az én agyam tuti kirándult a helyéből.

Na, lényegre térve: látogatni mentünk fatert Szolnokra. Vagy 10x megkérdeztem anyám, mikor indulunk? Mondja, 9 után kicsivel. OK mondom, akkor 8-kor kelek.

Ez az elhatározás viszont nem gátolt meg abban, hogy hajnali fél kettőig fenn maradjak. Fene.

Reggel kellőképp morgós hangulatban voltam, főleg mert anyám se azzal köszöntött hogy "Drágám itt a friss kávé meg sütöttem muffint" (belegondolva, sose tette még... ;___; ) hanem: van itthon rádió édesapádnak?

Gondoltam haggyámá, még félig az álom-bishiországban járok. De hogy neki kerítsek MP3-at vagy valamit. Mondom én le nem formázom most az MP3-at, mert nem jó már egy ideje (persze, mert nem használtam 2 hónapig, és akkor le kell formáznom), meg egyébként is, elem sincs bele, meg még pluszba, ha lenne is, egy fél óra után kiszívja az össze pávört a rádió üzemmód.

Végül került egy kis rádió, így nyugodtan keverhettem magamnak egy Nescafét.

A kedvmutatóm ezután jelentősen emelkedett, de mondom én még megyek szörfölni egyet a neten mielőtt megyünk. Fél10-kor feleszméltem, hogy hoppá, nem kéne már mennünk?

El is indultunk. Fél 11 előtt pár perccel.

Lassan haladtunk, mert még a városban is volt dolog. Szóval húzás tovább, a négyesen Szolnok felé lélek alig volt hálisten.

Bátyám, valamilyen ismeretlen és félelmetes asztrofizikai erőnek hála pont akkor kapcsolt a Petőfi rádióra, mikor a Szájbergyerek c. förmedvény elkezdődött. Bleh mondom.

De ez nem elég.

Feltekeri a hangot az állatja.

"Mit csi---"

"Már pont mondani akartam, hogy hangosítsd fel!" - mondja kedves édesanyám. A kisagyam egy halálsikolyt hallatott, de úgy tűnt, nem elég hangosan.

"Ugye örökbefogadtatok?" kérdeztem kétségbeesetten és az arcomat kapargatva.

Mire Kedvesédesanyám tájékoztat: á nem, a kukában találtak.

TUDTAM, mondom. XD

Végül elérünk apámhoz. Bár jobban volt (kicsivel) még mindig mogorva volt, sápadt és fogyott. De elsétálgattunk vele, kiderült, még szerdáig benn lesz. Egy bő óra után mentünk tovább a PRRRÁÁÁKKTIKERbe.

Ugyanis felújítjuk a szomszéd házat, ami egykor nagyszüleimé volt, és kellett festék. Meg mert ott akció volt.

Odafelé bátyám megkérdezi: "Szóval, mit ebédelünk?"

Anyámmal mi már villantottuk a Végzet Vigyorát. "Ha meghívsz minket, akkor a Corában eszünk gyrost" - tártam fel kedves vérem előtt a helyzetet.

Meghívott. (Sőt, még ő kérdezte, kérünk-e sütit. Hiába, kész úriember. Na ja, meg burzsuj.)

Utána az én unszolásomra a Media Marktba tértünk be. És őszinte csodálatomra drágaédesanyám komolyan elgondolkodott egyLCD HDTV beszerzésén. Mondja: "Ha megnyerném a lottót, vennénk egy ilyen tévét... de mi kéne még hozzá?"

Mit mondhatnék?

"Píesztríííííííí!!!!"

"Oké, akkor most magyarul...?"

De sajna se TVt, se Píesztrít nem vettünk ;___;

Anyumék átléptek a Praktikerbe, én meg DVDt/gémeket/CD-ket csekkolgattam, meg az USB-egereket a laptopomhoz. És hiába kerestem NDS-t, nem láttam sehol.... szerintem volt, csak eldugták : ((((

A játékfelhozatal kritikán aluli volt, az árakkal egyetemben. Node ez MediaMarkt. Mert hülye azért nem vagyok. Hanem idióta. (Bocs a MM-fanoktól.)

És láttam egy OLYAN GYÖNYÖRŰT.

Egy keleti antik láda, kb. térdig érő, a ládarésszel meg egy fiókkal... és CD/DVD-tartó!!! 200 darab fér bele! Esküszöm könnybe lábadt a szemem, olyan szép volt. Aztán már sírtam mikor megláttam az árát. 20k-ba került ugyanis.

Node, csatlakoztam bátyámékhoz a Praktikerben ahol nekem leginkább a (nehéz) kocsitologatás maradt, de mivel komoly agyhalál-állapotban voltam, csendesen tűrtem.

Ésss most jöjjön, amiért a bejegyzés a címét kapta.

Bátyám az alábbi dolgokat vette:

flex, láncfűrész, elektromos fúró, sarokcsiszoló, dekopír fűrész, mindenféle dörzspapír meg kenőolaj.

Ja meg vettünk festéket is, amiért eredetileg odamentünk.

Meg kaptunk egy 10 l-es napsárga Praktiker vödröt.

Hazafelé meg megjegyeztem bátyámnak: nagyon I DO IT MY WAY ember lett... most meg itt zajongatja a fúróit, amibe belefájdulnak a fogaim.....