Egészségügy(?!)

A gyermekem jár uszni, eddig nem is volt gond, de tegnap a fülében maradt a klóros víz...

Sajnos estére annak rendje módja szerint teljesen beállt a füle, szó szerint vegyétek, hogy a földön fetrengett a fájdalomtól...

Nem tartózkodtam otthon, este 11-kor hívott a Kedvesem, hogy azonnal menjek, mert Natinak óriási fájdalmai vannak...

Nos, természetesen taxiba pattantam, hazamentem.

Kriszta azzal fogadott, hogy 10 telefonszám közül, amit talált a kerületünkben elérhető ügyeleti számok közül, gyakorlatilag 1 működött avagy vették fel, nagy nehezen kiderült, a János Kórház az ügyeletes gyermekellátással foglalkozó intézmény...

Kocsiba be, 10 perc alatt mindent kockáztatva átértünk a kórházba...

Kiszálltunk, elindultunk be, első utam a porta, ahol megkérdeztem, merre van a Fül-Orr-Gégészet... Gyermekeknek!

Az ember egy 149-szerre lemásolt másolat másolatát kidugta az ablakon a 25-ös izzó fénye mellett, hogy "olyan 350-450 méter után ott az épület uram" és visszarántotta az összemosódott épületek képét ábrázoló "térképet" az ablakon...

Elindulunk felfelé az úton, nem hazudok a fent említett kb 400 méteres úton összesen 5 lámpát láttam világítani, megjegyzem, ebből 3 itt-ott máshol, de nem az úton, ahol fel kellett menni... Ott vak sötét volt, az épületekre írt információk olvashatatlanok voltak, ha teszem azt te egy láb sérült vagy és igyekszel fel a sebészetre, "ott halsz meg az "árokszélén" és reggelig meg sem találnak" érzésem volt végig, a gőzölgő mellékutak közt...

Odaértünk, az egyetlen kivilágított bejárat "Sebészet" vagy valami hasonló erre utalóval magyarázva, 3 dohányzó nővérke beszélget...

Bemegyünk, kb 7-8 család ül ott sorban a szenvedő gyerekekkel...

Körülnézek, mindenhova sebészet van írva... Vissza kimegyek a nővérkékhez.

Megkérdezem az egyiket: "Elnézést, a fülészetet merre találjuk"...

Rámnéz azzal a "miértnemmészelakurvaanyádbahogymégeztsemtudod" jóindulatával, majd közli, hogy "ez nem igaz, hát át kell menni a játszótáren és ott lesz". Hozzátenném, a sötétben a legkevésbé sem látszódott, hogy ott van egy játszótér, és még azt is, hogy -szerencsére- honnan a retkesből tudnám, nem oda járok gyerekkorom óta... Persze ennek hangot adtam, nem is túl finoman, de hát a diplomácia nálam a béka segge alatt van, főleg ilyen helyzetben. Nos, én voltam a rossz... leszarom...

Átvágva a játszótéren, bemegyünk a kapun, sehol senki... Elkapok egy ott tébláboló telefonálgató nővért, megkérdezem, hol az ügyelet fülfájósnak, mondja: "Hát ugyan itt van, de nem is biztos, hogy ez az ügyelet, és akkor hiába vagyunk itt"... A nem megnyugtató kijelentéseire reagálva mondtuk el neki, hogy a városban mindenhol ők vannak megjelölve ügyeletesként, amikor is szájhúzva kijelentette: "Akkor felmegyek és megkérdezem az osztályos orvost, ha ráér, majd lejön"...

TIK-TAK TIK-TAK TIK-TAK TIK-TAK TIK-TAK TIK-TAK TIK-TAK TIK-TAK ...

Ekkorra a sebészetről átjött 3 család is, aki elmondták, ők megkérdeztek egy orvost, aki nem tájékoztatta őket, hogy nem jó helyen ülnek, hagyták őket ott ülni már 2.5 órája... volt egy érdi házaspár a kicsivel, akik 3 óra után hazamentek, vagy elmentek a pénzes ügyeletre inkább...

Újabb eltelt óra után (ugye nem kell mondanom, hogy a gyerek közben ott tekergett a fájdalomtól meg a kókadtságtól) csoszogó hang a folyosó végéről, mintegy úriasan cigány módjára "bekényszerült" orvosunk a kötelező szituációba, el kell látni pár embert...

Bemegy a szobájába, feloltja a 25W-s izzót, majd bebassza az ajtót, és fél óra üldögélés után be is szólították az első családot (mivel magunk elé engedtük a sebészetről átjövő, régen ott ülő családokat)...

X idő után sorra kerülünk, bemegyünk, "szíves látás" játszik, "Üljön le!", vakkantott maga elé a pofahúzogatós faszparaszt, elfeledve, hogy 3-an állunk ott...

Mindegy, csak már a gyereknek jobb legyen, lenyelem...

Leülünk, ha már oly szívesen invitáltak, jön a bürokrácia...

"Heszzzszs a fzsehhee neve?"

"Tessék?"

"Mi a "hzszszszs hhve?"

"Ne haragudjon, nem értem, tessék?"

"MI A FELESÉGE LEÁNYKORI NEVE?!!"

"EZ AZ AMAZ!" "CH-val a második két LL-el"

Megjegyzem, ott ült mellettem, s miközben kérdezgetett, az index.hu-n kattintgatott... Még mindig nem szóltam egy szót se...

10 perc baszódás után, átültetett minket (engem és a gyereket, aki el sem engedett) a vizsgálószékbe a Kedves Tetves doktorúr, és nem hazudok 18 másodperc alatt elvégezte a vizsgálatot...

Gyors benézés:

• két orrluk

• torok

• két fül

"Középfülgyulladása van a gyereknek, a klóros víztől, írok antibiotikumot".

Megírta, kinyomtatta... "csakmármenjapicsába" nézés...

Gyerek odament és mondta neki: "köszönöm doktorbácsi"...

Erélyes kérdésemre, hol tudok gyógyszert kiváltani (amikor gyerek voltam az éjszakai ügyeleteken mindig adtak a faliszekrényből alapadagot...), elmondott két helyet (csodálkoztam rajta, a gyerek "köszönetének" tudtam be...) kissé odavakkantva...

El hazafelé, gyógyszertárnál megáll...

Odaadom a receptet, hümmögés...

Visszajön 2 perc múlva, "nincs kitöltve a recept..." (ódkotorúrbazdmeg), miért nem csináltam meg (doktorúrmiafaszomnakkérdezannyit)...

Kitöltöm, mindent megteszek, amit kér...

Elmegy, hozza a gyógyit, kérek 5800 ft-ot...

Kiszámolom, apróban 5795 ft-om van... nem vicc! Mondom neki, ennyi van apróban vagy adjak 10.000-est, nem tudom örül e neki, mert az előttem álló is azzal fizetett...

Azonnali lemarás, mégis mit képzelek (nyilván 5 ruppóra akartam lenyúlni...).

Na ott elszakadt a cérna, azt elmondtam neki, hogy nyugodtan dolgozzon kőfejtőben, vagy a "Csodás Lyukak" helyen, ahol látatlanban szophat faszt, ha nem tud emberekkel se beszélni, se nem tetszik neki az éjszakai műszak...

Elvitte a 10-est, inkább, mint 5 ruppó ne legyen meg, jólvan, hát megértem...

Visszajön, visszaad, hazamegyünk...

Még másfél órát vett igénybe, mire agyerek a fejdalomnál végre fáradtabb lett (nem öröm!) és elaludt...

Mostanra jobban van és rettegek a következő alkalomtól, hogy megint érezhessem én és a családom egy darab szarnak van tekintve, bármerre járok, hogy a hippokratészi esküt át kellene írni pénzre és nem életre, és manapság divatosabb baszatlan dagadt hozzá nem értő tahókat alkalmazni eladónak, mint a becsületesen megszerzett pénzből, ami nem kevés, megélni, és orvosként orvosnak lenni...