Red Faction: Guerilla

Addigra már persze megjelentek a kritikák, azok kommentjei, így tudtam hogy nem kell korszakalkotó játékra számítanom. Pár hete fejeztem be, visszatekintve elmondhatom hogy kellemes két hét volt, míg nyúztam. A sztorivonal szerintem átlagos hosszúságú: egy bolygó-felszabadításba átcsapó bosszúállásról van szó, közepesen jó körítéssel. Rengeteg mellékküldetés van, konkrétan 109, aminek én kb a felét csináltam meg. Kevesebbel is megoldható, de mindenképpen kell szánni rájuk időt, mert a lázadás kirobbantásához ezekkel szerezhetünk megfelelő támogatottságot. A 7-8 típusú feladat közül a túszok kiszabadítása és a csoportos rajtaütés volt a kedvencem.

A rombolhatóságról: tényleg az utolsó szögig lebonthatók az épületek és ehhez megfelelő arzenál is dukál. Sokat azért nem időzhetünk egy-egy ellenséges épület totális eltüntetésével, mivel elég hamar özönlenek a gonosz-kizsákmányoló EDF katonái. A készítők nem fukarkodtak az ellenséggel, picit nehézre lőtték be a szintet.

Ami számomra az egyediséget adta a játéknak: a Mars vörös felszíne, azon a kisebb települések, ipari negyedek, katonai bázisok és kihalt kősivatagok váltakozása.

A multiplayert kipróbáltam némi acsi gyűjtögetés céljából és pozitív meglepetés ért. Frankó játékmódokat találtak ki és a kampány végigjátszása elég volt, hogy ne legyek totálisan fogalmatlan. Volt ugyan néhány összeszokott, profi társaság, aki ellentmondást nem tűrően lezúzta a csapatomat, de sikerült az első győzelemért, 10 kill/match-ért járó acsikat is kiszedni.

Zárásképp annyit, hogy ez tipikusan az a játék, amit egy-két óra után vagy megszeretsz vagy kiveszed a gépből és nem rakod vissza.