Keresztapámnak volt egy furcsa, szertartásos elfoglaltsága: tiporni kellett őt. Ez egyfajta masszírozást jelentett. Persze nem felnőttként tapostuk őt, hanem pici gyerekként (nem ő volt pici gyermek amikor tapostuk, hanem mi). Szóval lefeküdt ő hasra a szőnyegre, mi hárman meg rá a hátára, és indult a tiprás. Olyan rutinja volt már neki ebben, hogy azonnal kiszúrta, ha vmelyikünk lazsál, és mindjárt kaptuk is a kérdést: "Na mi van? Melyikőtök nem tiprik?" És ő ezt nagyon szerette. (így visszagondolva azért azt már nem tudom, hogy nekem jó érzés volt e egy embert lábbal tiporni)
Ha a cseresznyét az ember létráról eszi, a lehető legnagyobb emberiség elleni bűnt követi el. Mert miért is nyom ki apró piros bogyókat magából a cseresznyefa? Hogy megegyük? Részben. Az igazi ok az, hogy a cseresznyefa is kívánja a masszázst. Mert ahogy megmászod őt a finom gyümölcsért, egyben masszírozod is. Megtiprod, ahogy én tiportam meg keresztapámat, és ez a fának nagyon jó.
Mindez így is volt egészen addig, míg nem jött a technika, és vele az a modern találmány, minden cseresznyefa Örök Nemezise: a Létra!
Mert a létra elterjedésével a sok majomember lemászott a fáról, és elkezdte arról zabálni a cseresznyét. És a sok masszírnak is annyi lett.
Ha a cseresznyefa látja, hogy létra nélkül közeledünk felé gyümölcséréskor, akkor már messzíről lárható, örül a jöttünknek, s csóválja a farkát, mint egy kiskutya.
Viszont ha ugyanezt létrával a kezünkben tesszük, akkor már inkább hasonlít ő egy 8-ason felejtett Aggódógépre mint egy cseresznyefára. Mert ilyenkor ott tipródik, ott rágja a körmét, hogy "jajmilesz! jajmilesz!", aggódik, mert masszír nélkül fog megválni gyümölcseitől, pedig egész évben erre várt. És megpróbál a létrára hatni: "nümiszinen!.. takarodj!.. fujcsunya!.. otacicanézd!"
De mivel egymás szavát nem értik, mert más hangfrekvencián kommunikálnak mindhárman (a lérta, a fa, és az ember is), elbeszélnek egymás mellett, miközben a létrahozó ember odafönn már javában lakmározik:
"Ez de fincsi - szól teli szájjal az ipse - ilyenkor szeretem a legjobban, mikor olyan sötétek a szemek, mint a néger cigánygyerekek!" - mondja emberünk a létra tetején, burkoltan zsidózva.
Ha van benned egy csöppnyi tisztelet a cseresznyefa iránt, tedd meg neki azt, hogy megmaszod őt talpaiddal, miközben bogyóit lakmározod. Mert igaz ugyan, hogy létra nélkül, szőrén megülni egy egy vadabb fát veszélyes dolog, mert könnyen ledobhatja az embert, de legalább meglesz benned az az ősi jóleső érzés, hogy megküzdöttél az élelemért.
Necroman Mk2 
p34c3 
Bountyy 
axl 
liquid 
CHASE