Hahaha, vicceltem. A Portal igazából Ratcheteket megyszégyenítő platform gém (csak itt nem kívülről látjuk szőrös hősünket, hanem mi magunk vagyunk azok), mert hajszálpontos ugrásokat követel. Illetve nem is ugrásokat igényel tőlünk, hanem azt, hogy hová is lőjük fel magunkat a p*csába. Mert ugye, ha van előttünk egy leküzdendő meredély, s vala a közelünkben egy mélység, akkor a mélység aljára lőtt portálba belezuhanva a meredély lábához lőtt portálból fogunk kipattanni, és lám, máris a meredély felső részén leledzünk. De tovább kavarva a dolgokat: nem ám csak letesszük a sejhajunkat a már meghódított fennsíkon, hanem tovább csavarva a dolgon, annak a tetejére is portált lövünk, hogy legközelebb ott pattanjunk ki, majd onnan kirepülve ugyanezt tesszük a még nagyobb magasság áthidalása érdekében (szerintem a fejlesztőket gyermekkorukban nem kapták meg a hőn áhitott ugráló botot).

Tehát minaddig a pontig igaz az, hogy ez egy kőkemény platform, amíg a játékos rá nem jön arra, hogy nem érdemes a levegőben kapálóznia (csak nézelődnie).

Mert utána belátja, hogy ez nem platform gém, hanem egy Silent Scope kifacsart változata. Mert nyilvánvaló ugyan, hová is kéne lőni azt a nyavajás portált, de néha nagyon hiányzik a távcső a fegyverünkről, mert olyan lehetetlen helyen van a cél. Nem is beszélve arról, mikor mozgás közben kell portált lőnünk ("csak el ne bsszam.. csak el ne bsszam.. milyen színűt is lőttem az előbb??!!").

Most, hogy mindekit jól összezavartam, rántsuk le a leplet, és lássuk be, a Portal egy modern köntösbe bújtatott Point and Click játék: mert néha a készítők úgy el tudtak dugni egy olyan faldarabot, amin megtapad a portál, HOGY FÉL ÓRÁIG CSAK AZT KERESTEM!!!

(A fenti szöveget természetesen a kivülálló nem értheti. A Portált végigvivők egy elit klub, ami után az ember két részre osztja az életét: a Portál előtti, s a Portál utáni évekre.)

megsimizi leghűségesebb társát, a tömör, törhetetlen kockát, minek minden oldalának közepén egy rózsaszín szívecske foglalja el az őt megillető helyet