Gondolatok a sötét lelkekről

Egyenlőre a felszínt kapargatom, most jutottam el Blighttownba, ami kb a negyedik-ötödik helyszín a sorban. Úgyhogy nincsenek nagyon mély tapasztalataim, de azért szeretnék áradozni róla. A játék valóban nehéz, de nem genyó módon. Tudható minden helyszínről, hogy megoldható, mivel sokan végigjátszották a játékot és ez végig erőt ad. Több helyen megírták már és nagyon igaz, hogy ha meghalok, azt csakis saját magamnak köszönhetem. Ha egy hosszú killing spree után elbizakodottan vagy éppen sokadik halál után felkúrt aggyal rohanunk előre, gyorsan kapjuk a kijózanító csapásokat. Ez persze valakit még jobban felhúz és inkább kitépi a lemezt a meghajtóból, majd ír egy fikázó vagy csalódott bejegyzést. Az biztos, hogy kell egy kis lelki nyugalom a játékhoz.

Véleményem szerint a második bossig (Taurus démon) valóban nehéz a játék, addig ugyanis totálisan magunkra vagyunk utalva, az agresszív élőholt ellenségek pedig könyörtelenül kihasználják a hibáinkat. Ha az első két tábortűztől rossz felé indulunk, akkor pl a csontvázak a temetőben vagy egy másik leágazásnál egy Black Knight látja el csúnyán a bajunkat. A második boss legyőzése pedig akár reménytelennek is tűnhet a megfelelő taktika alkalmazása nélkül. Nekem két próbálkozás után annak tűnt, aztán harmadszorra nagyon könnyen sikerült, a klasszikus toronyról fejére ugrás módszer többszöri használatával.

Ezután azonban elérhetővé válik a co-operative mód, ami roppantul megkönnyíti a bossfightokat. Élőholt alakunkban segíthetünk másoknak, ezáltal kitapasztalva a főellenfelek harcmodorát. Nem mellesleg sikeres abszolválás esetén értékes fizetőeszközzel, valamint humanity ponttal gazdagodunk. Ha felkészültnek érezzük magunkat, az így megszerzett humanity pont felhasználásával pedig emberi alakot ölthetünk és mi is behívhatunk segítőket. Persze így sem garantált az azonnali siker, de tapasztalatom alapján 2-3 alkalom után, megfelelő segítőkkel simán lekaszabolhatjuk a pálya végi főgonoszt.

Természetesen így is sokszor meg fogunk halni, de eddigre kitapasztaljuk hogy a lelkeket (fizetőeszközt) megfelelően felhasználva, nem veszítünk ezzel sokat. Több tízezer lélekkel a tarsolyban nyilván nem ugrunk be egy ismeretlen ellenfelekkel tömött szobába. Előtte inkább felhasználhatjuk azt a fegyverzet, egyéb felszerelés és a karakterünk megerősítésére, majd így indulhatunk az ismeretlen pályarészek felfedezésére. Okosan haladva, néha belépve mások mellé segítőnek, feltérképezhetjük az előttünk elterülő ismeretlent és sosem leszünk lélekszűkében. Ekkor már beszippant a játék, érezzük a ritmusát és valószínűleg ésszel játsszuk, megtervezve a következő lépéseinket.

Szóval a nehézségről összességében annyit mondanék, hogy akit eddig mások véleménye tartott vissza a Dark Souls-tól, az ne habozzon tenni egy próbát vele, mert kivételes játékélményt szerezhet (ma már olcsón beszerezhető a DLC-vel bővített verzió). A negatív vélemények zöme gyaníthatóan azoktól jön, akik a fenti (második) boss előtt elvéreztek és a játékot félredobták, majd szarnak titulálták. Ezt támasztja alá az alábbi Xbox 360 achievement eloszlás. Az első 15 perc után kapunk hármat ezekből, majd a játékosok 30%-a ezután elakadt és nyilván keserű szájízzel hagyta abba a próbálkozást.

Ha viszont továbbvisszük, teljesen beszippant az atmoszféra és órákkal kilépés után is agyalhatunk, mit lehetne másként csinálni, hogyan lehet továbbmenni?

ui: Van a youtube-on egy magyar nyelvű ”teszt” is, amit az illető a nyúlfarknyi első pályán szerzett tapasztalatai alapján készített. Mondanom sem kell mennyire reális tesztet lehet így készíteni. Hogy idézzek tőle: egy szart!