Ívelt világ

Van ez az új trend, hogy oda-vissza ívelünk mindent, mert az milyen jó, sejj. Legalábbis valahogy így gondoltam tegnapig és bár még mindig nem állítom, hogy jó ötlet lenne mindenbe íveket csempészni, az LG mutatott két példát, ahol annyira nem is rossz ötlet. Tegnap bemutattak telefon és monitor téren két újdonságot, előbbi egészen jó volt, utóbbiba pedig pillanatok alatt beleszerettem.

Kezdjük az elején, a telefonnal. Ő az LG G Flex2, amott van fent, ni! Ha azt mondták volna, hogy egyszer véletlen ráült valaki egy G3-ra, akkor azt is elhittem volna, mert itt nagyjából a csúcsmodellt kapjuk - hajlítva. De komolyan, kívülről ugyanolyan 5,5 inches durvánhádé kijelző, belülről pedig Snapdragon 810 proci tolja az alig látható pixeleket, egyedül a hátsó felére hozták tovább az elődnél bevezetett technikát, olyan bevonatot, mely a zsebkarcokat néhány másodperc alatt képes begyógyítani. Kivéve persze, ha az ember szikéket hord a zsebében. Benne van a nagytesó fícsöreinek jó része, knock code, knock on, lézeres autófókusz, optikai képstabilizátor, meg valami fura selfie funkció is, amiről nem akarok írni, mert már akkor elkezdett bambulni az agyam, mikor leírtam, hogy selfie. És most leírtam megint, francba! A lényeg, benne van egy flagship telefon tudása és egészen meglepő módon nem rontja el az, hogy nem tábla, hanem (erősebb túlzással) kagyló alakja van. A relatíve tenyérbarát méret miatt egészen jól feküdt a kezemben, a hajlítás nem zavarta az ujjmozdulatokat - az egész olyan volt, mint egy "normális" telefonnál és a nap végén egy ehhez hasonlóan kísérleti eszköznél ez egy határozottan komoly pozitívum.

De a "show" sztárja, legalábbis számomra, nem a telefon volt, hanem az újonnan bemutatott monitor, ami a szexinek kicsit se nevezhető 34UC97 néven fut. (Tényleg, monitorok miért nem kapnak valami menő nevet?) Kerülgetett már titeket az a "Nem tudom, hogy mire használnám, nem tudom, hogy hogyan fizetném ki, de KELL!" érzés? Mert engem azonnal. Ultraszéles (21:9), UQHD felbontású (3440x1440), teli van tömve portokkal (Mac tulajok, van thunderbolt is!) és ugye 34 col, azaz egészen szélesre ki kell nyújtanunk a karunkat, ha szeretettel magunkhoz szeretnénk ölelni. Mert magunkhoz szeretnénk, komolyan. Valahogy itt megértem az ívelés okát, tök menő érzés, ahogy ülsz előtte és ha nem is teljesen, de körbevesz a képernyő. Nem tudom elégszer hangoztatni: szerelem volt első látásra, egyedül egy gyors keresés után az árán szomorodtam el, mondjuk úgy, kicsit más kategóriában mozog, mint a szokásos monitorok (nyilván okkal, de akkor is...). Öröm az ürömben, hogy kap kistesót is a monitor, a 29UC97 kódnevű példány a fentiek után nem túl meglepő módon 29 colos lesz, ugyanúgy ultraszéles, a felbontása pedig 2560x1080 lesz - remélhetőleg ilyen pixelszámnál már nem fog egy hangos pukkanással felrobbanni a gépem videokártyája.

Szóval az LG az ívek bűvöletében él (olyannyira, hogy például egyes középkategóriás mobiljába is becsempészi) és a tegnapi nap után kisebb-nagyobb mértékben el is tudom fogadni ezt.