Prevgen backlog írtás - S01E02

Többen figyelmeztettetek, hogy ha ilyen céllal fogok leülni játszani, akkor nem fogom élvezni igazán a játékokat, hanem arra koncentrálok majd, hogy kipipáljam az aktuális darabot. Úgy gondoltam, ez nem lehet baj, mert már régóta küzdök a backloggal, mégis tudtam hosszan elprücskörészni egy-egy játékkal és élvezni azt.

Eddig azonban nem ilyen világos, célzott játékirtást folytattam, csak egy homályos gondolat volt az agyam hátsó felében, hogy van azért még bőven mit pótolni. Most viszont adott egy terv, egy határidő (2015 év vége), így igazatok volt, valóban fel-fel bukkan a nyomás, hogy ezt a mellékküldit hagyjam, vagy ne szedjek össze minden bizbaszt (amit egyébként egy jó játékban élvezni szoktam).

Konkrétan: az első játék a Portal 2 volt, ahol egy lineráris sztorimód a single campaign, néhány trükkös feladat van csak, amihez vissza lehet térni végigjátszás után acsivadászoknak és +60-90 perc alatt kilockolni. Ez nálam pipa és közben semmi probléma nem volt.

Ezután a Sleeping Dogs-ot vettem elő, ami (ha valaki nem ismerné) egy Hong Kong-ban játszódó GTA klón. Itt kezdődtek a bajok, mert a sandbox jellegéből fakadóan rengeteg apró-cseprő dolog terel el a főküldetéstől, amikkel jól el lehet szórakozni és ha nincs a nagyobb jó, melynek érdekében cselekszem (a backlog írtásra gondolok) akkor bele is merülök nyakig. Most azonban, ahogy fent említettem, jónéhányszor őrlődtem, hogy megkeressem, összegyűjtsem-e a sok szir-szart, mert annyira durván sok nem volt hogy hagyjam a fenébe, de mégis haladni kellene. Végül győzött a játék és annak kiváló hangulata. Megcsináltam a mellékfeladatokat, gyűjtögetést ahogy azt amúgy is megtettem volna.

Ezek után azért mégis úgy döntöttem, hogy néhány rövid játékot előre veszek, azokat lövöm ki először, hogy ne tornyosuljon a játékhalom felettem, enyhüljön a nyomás és kényelmesebb üzemmódba kapcsolhassak, ha a helyzet vagy a játék úgy kívánja.

Alább láthatjátok a csinos scorecardomat, egyenlőre elég kevés score-al, ha van bármi észrevétel, javaslat hogy merre tovább, örömmel veszem és megfogadom, ahogy eddig is tettem. Köszi!

Egyébként Alan Wake-el folytattam, aki türelmesen kivárt 4 éven keresztül, valahol az első pálya közepén, hogy bekapcsoljam a generátort a barátnőjének.