Prevgen backlog irtás - S01E08

MGS - Peace Walker

Kettős érzésekkel álltam fel mellőle. Mindenképpen hozta az elvártat, hordozható konzolra írt címként is élvezetes módon hozzátett az univerzumhoz. A főszál ügyesen megkerülte a kis méretből adódó korlátokat illetve hátrányokat és a számtalan extra ops is visszahúzza az óvatlan játékost, hogy +20/30 órát toljon bele. Ezért haragszom egy kicsit a játékra, mert magam is elcsesztem vele jópár extra órát, mire rájöttem, hogy a gépek elleni extra bossfightokat csak nagyon nyögvenyelősen fogom letudni. Erre pedig nem vitt rá a lélek, így a sztori kijátszva ugyan (legalábbis a 4 igazi chapter), de az extra opsok és az egész játék úgy lett befejezve, hogy hiányérzet maradt bennem.

Mafia II

Nagyon köszönöm a kommentelőknek, akik a Mafia II-t ajánlották! Igazi gyöngyszem, amit nagy kár lett volna kihagyni, pedig max egy ezres volt, amikor behúztam valami év végi leárazáson pár éve és simán átsiklottam volna felette.

Elsőrangú, klasszikus maffia sztori, jól megkomponált küldetésekkel. Nem akar GTA lenni a játék, a megalkotott város pont megfelelő méretű körítés a feladatokhoz. Nem vagyok az 50-es évek hangulatának nagy rajongója (bocs Fallout és Bioshock), de itt valamiféle történelmi hűséget éreztem Empire Bay utcáit járva (nagy LoL) és rádióit vagy a híreket hallgatva. Emiatt simán elhittem hogy eleinte a világháború végnapjait megélő nagyváros, majd később a gondtalan fellendülés nyomait magán viselő metropoliszban autózom.

Nekem a főhős is szimpatikus volt (amennyire egy hidegvérű maffiózó lehet).

SPOILER! Külön pluszpont a készítőknek, hogy a játék végén egy jelenetben meghasonlik önmagával és belátja hogy csak gyilkolt, pusztított egész eddigi pályafutása alatt, pedig ő csak gyors kocsikat és jó nőket akart, de az bizony nem jön könnyen. Maffiatörténethez hűen a zárójelenet sem happy end, legjobb barátjának kell meghalnia, hogy ő élhessen. (ki tudja meddig?) A játék egyáltalán nem akarja idealizálni ezt az életstílust, jópár alkalommal felsejlik a sötét oldal, hullanak a bajtársak. SPOILER vége

Jól játszottak az idővonal mellett azzal is, hogy az első néhány fejezet 1945 telén, még egy havas, fagyott világ, majd később, 1951-ben, a kissé modernebb városban éppen nyárelő van, virágzó fákkal és gyors kocsikkal. Elhitette velem, hogy ez az én sztorim ott NY-ban, ennél többet pedig videójátéktól nem várok el.

Remember Me

Erre a játékra megjelenés óta azt hittem hogy nagyon be fog jönni, minden adva van hozzá. A cyberpunkba hajló jövő bármilyen formában elmesélve - film, könyv vagy videojáték - a kedvencem, alapvetően az egy sztorit elmesélő csőjátékokkal sincs gondom (a hasonló Enslaved is pl nagy favoritom volt). Most azonban a játék cirka felénél járva, a Remember Me-vel nem vagyok egy hullámhosszon. A kombózgatás ideig-óráig élvezetes csak, emellett egy roppant érdekes város mézesmadzagját elhúzzák az orrom előtt, majd a csőjáték visszaránt, hogy: "ja, baszki, de te oda nem mehetsz". Az NPC-k emlékeinek megvariálása viszont mindenképpen jó pont, érdekes faktor. A történet miatt biztosan végigtolom, nem egy hosszú játék, de az tuti, hogy nem kerül be a kedvenc 6-7 pontos játékok népes táborába.