A NoBuy projekt

Én egy igazi hörcsög vagyok. Már az voltam az x360-as időkben is, amikor minden, minimális érdeklődésemre méltatott játékot bezsákoltam, ha kedvező áron belebotlottam. Ennek azóta is szenvedem a következményeit, mert a szobámban lévő és a virtuális polcomon is roskadoznak azok a játékok, amikért összesen nem kevés pénzt adtam ki, de valószínűleg már sosem indítom el többségüket.

Ugyanígy állok jelenlegi elsőszámú platformomon, a PC-n is. Egyszerűen nem bírok ellenállni a leárazásoknak, pedig itt aztán nincs olyan nap, amikor ne nyomná a képembe az internet a jobbnál-jobb ajánlatokat. Ha egy játék érdekel és tetszik - és ebből nagyon sok van -, akkor azt a könyvtáramban kell tudnom. Az 1-10 eurós árintervallumban szlalomozva olyan sok játékom gyűlt össze, melyek mellett teljesen felesleges lenne bármit is megvenni. De a rideg valóság az igazi, bővítem a könyvtáram, mint egy megszállott ereklyevadász. „Ezt most meg kell vennem, hiszen csak x dollár. Ki tudja, mikor lesz ilyen olcsó legközelebb.”, győzködöm magam, csak éppen azt nem kérdezem meg magamtól, hogy mikor fog sorra kerülni az a cím, amit épp most aktiváltam a fiókomban. Karácsonykor nagy hévvel vásároltam meg az engem már megjelenésekor felcsigázó Pillars of Eternity-t, de máig nem indítottam el, egyszerűen nem került rá sor. És szép számmal sorakoznak a hasonló sorsa ítéltetett játékok. Van köztük olyan, aki már négy éve a sorára vár.

Én pedig továbbra is képtelen vagyok megállni a jó üzleteket, pedig a már meglévő játékaimmal is remekül tudnék szórakozni. Hiába fizettem ezekért a játékokért külön-külön keveset, összeadva elég nagy összeg jönne ki, ezt meg se merem tenni. Na de most perspektívaváltás következik! És álljon itt ez a bejegyzés mementóul, hogy emlékeztessen, mikor elgyengülök, hogy azok, akik nem küszködnek hasonló problémákkal, kiröhöghessenek, hogy nehogy te is egy hasonló spirálba keveredj.

A terv a következő: szépen, kényelmesen játszok tovább, ahogy eddig is, nem kerget a tatár. Annyi játékom van, amennyivel évekig ellennék. Gyakorlatilag a bőség zavara állhat csak közém és a felhőtlen szórakozás közé. Nem célom meghatározott időn belül a végigjátszatlan játékok bizonyos mérték alá csökkentése, csupán nem akarom úgy játékokkal hizlalni a könyvtáram, hogy rájuk se nézek évekig. Tehát nincs határidő, nincs határérték, én aztán nem fogok feszengeni és egy végigjátszás közben azon izzadni, hogy mikor lesz már vége és mehetek tovább. De ennek a gyűjtögetésnek vége! Nem mondom, hogy nem veszek játékot, mert jelennek majd meg olyan címek, amiket nem akarok kihagyni és elodázni. Akár ellenállhatatlan vágyat érzek majd egy régebbi játék pótlására. Oké, ez esetben kinyitom a pénztárcám, de ebben az esetben a frissen vásárolt játékkal elkezdek játszani. Nem hagyom talonban. Ennyit szeretnék elérni.

Már most remeg a kezem, mert mindössze 12$-ért az enyém lehetne a Homeworld Remastered többek között olyan játékokkal, mint a Tropico 5 vagy a Victron Vran. És a brancsból csak a GRAV van meg. Nehéz ellenállni, de megteszem. Ugyan mikor játszanék ezekkel a játékokkal, mikor lenne időm rá? Aki hörcsög, megérti. Drukkoljatok!

Fun fact: úgy látszik, ezek a kényszerek életem velejárói. Ugyanígy gondot okozott nekem a kényszeres achievement vadászat, amin sikeresen túl tudtam lépni. Remélem, most is sikerül.