2016 játékai - #4

A From Software Souls játékai igazi jelenséggé nőtték ki magukat. A Demon's Souls még igazi niche címként landolt PS3-on a messzi Japánban, és az internet népe csak lassan ébredt rá, hogy itt valami roppant érdekes húzódik meg. Idén a Dark Souls III az egyik legnagyobb megjelenés volt, hatalmas rajongótáborral rendelkezik, nem véletlenül. A Souls játékok hardcore szórakozást nyújtanak, folyamatosan kirángatják az embert a komfortzónájából, titkokkal és felfedeznivalóval teli világokat kínálnak, emellé egy sokrétű harcrendszert és meglepően mély lore-t nyújtanak. Nem is kívánok részletesebben belemenni a sorozat egészét jellemző erényekbe, mert már mindenki tudja, miről van szó.

A Dark Souls annyira erős alapokkal rendelkezik, hogy már egy minden újdonságot mellőző folytatás is elég lehetne. Szerencsére nem ez a helyzet, a harmadik rész bőségesen felvonultat annyi új játékmenetbeli elemet, amik legitimálják az újabb felvonást. A játék mély és sokrétű, az egyszeri végigjátszástól kezdve egészen az online közösség titkos harci közösségeiig.

Ugyanakkor a Dark Souls III már nem tudja annyira meglepni az embert. Természetesen most is vannak nagyszerű ötletek, de az ismeretlen is ismerős egy kicsit, és bármennyire is jó maga a játék, már nem hat az újdonság erejével, ezért nem illettem meg előkelőbb helyezéssel. Egy kicsit olyan érzésem volt, mintha egy szerelmeslevelet olvasnék a rajongókhoz, folyton visszautalva a közönségkedvenc első részre, és már régen ismert játékmechanikai poénokat felmelegítve.

Nálam arról ismerszik meg egy jó játék, hogy megfeledkezem az időről. Ha pedig a tudatalattim a szükségleteimet is elfolytja, miközben a monitort bambulom, akkor egy igazán jó darabról van szó. A Dark Souls III az elődjeihez hasonlóan szintén képes volt elérni ezt az állapotot, ami megkérdőjelezhetetlenné teszi a helyét idei kedvenceim között.