Centipede: Rechargedstadia

Centipede-rajongó vagyok. Valamiért erre csak nemrég jöttem rá, pedig a sorozat már 41 (!) éves. Az eredeti árkád játék (1981) hatalmas siker volt (dizájner: Ed Logg; programozta: Dona Bailey - az egyik első női játékfejlesztő!) nem csak a fiúk, hanem a lányok körében is. Aki nem ismeri a klasszikust, érdemes bepótolni valamilyen formában: én legutóbb az Evercade-re megjelent Atari Collection 1 részeként kiadott 2600-as porttal játszottam. Jóval gyengébb az eredetinél, de egész jól áthozza a hangulatot. Ennek kapcsán készítettem is egy fényképet, nekem nagyon bejönnek az Evercade színes kézikönyvei.

A játék számtalan portot és folytatást megélt. Direkt folytatása az 1982-es Millipede, ami tovább csiszolta a bogárvadászat alapötletét. Később 3D-s változatok is készültek, ezek közül kedves emlékek kötnek az 1999-ben megjelent PS1-játékhoz, ami pergős játékmenetével és techno zenéjével hódított meg. :) A korabeli kritikusok viszont nem voltak elragadtatva tőle, ahogy a 2000. januári Hivatalos Magyar PlayStation Magazin lenti cikke is mutatja (de a magazinhoz adott játszható demót ettől függetlenül temérdekszer végigjátszottam!).

Ugorjunk még 20 évet! Tavaly ugyanis kijött a legújabb verzió, a Centipede: Recharged. De egy picit előreszaladtam! Pár évvel ezelőtt ugyanis elkezdett éledezni az Atari, és feltámasztotta nagyobb franchise-ait, méghozzá képregény formájában. A Dynamite kiadónál megjelent egy 5 részes limitált sorozat, ami kreált egy kis sztorit is a százlábúak mögé. E szerint szörnyűséges kreatúrák támadják a bolygót, ekkor kezdődik Dale kalandja. Neki már nem célja a világ megmentése, túl késő van ahhoz. Egyedüli túlélőként már csak bosszút akar állni a dögökön! Jó, mi? Na de visszatérve az Atarihoz, tavaly kijöttek az új mini konzoljukkal, az Atari VCS-szel (botrány módon Európában még mindig nem kapható), amit megtámogattak pár eredeti retro és újragondolt játékkal is, köztük a Centipede: Recharged-del. Persze valami bevételt is szerettek volna termelni, ezért kiadták mindenre is a cuccot: pécétől switch-en át x-re és ps-re is. A Stadia-változat szokás szerint jó pár hónap késéssel, de végre megérkezett, ráadásul a Pro előfizetés részeként.

E hosszas történelmi bemutató után pár szót az aktuális játékról! A játékmenet igazából nem változott az eredetihez képest, a fentről érkező százlábúakat kell szétlőni, a kihívást mindenféle gombák, szöcskék és skorpiók nehezítik. :) A gameplay ugyanolyan pergős és szórakozható, mint korábban, plusz addíció a power-up-ok, amik még nagyobb effekt-parádét (és tűzerőt) szórnak a képernyőre. A prezentáció nem a pixeles-retro, hanem a vektoros-retro vonalat képviseli, nekem nagyon bejött. Kellően gyors az akció, és Stadián játszva sem találkoztam röccenéssel vagy input laggal, így makulátlan volt az élmény. Játékmódokból nincs sok, de azért kellő változatosságot nyújtanak. Egyik az "arcade" mód, ahol egy vagy több élettel, power-up-okkal vagy azok nélkül mehetünk. Másik pedig (ami szinte még jobban bejött, mint az alap), az a Challenge-ek. Itt különféle küldetéseket kell teljesítenünk, mint öljünk meg időre 20 skorpiót, vagy teljesítsük a pályát gombák lelövése nélkül. Ezek mind direkt a kihívásokhoz tervezett pályák, és üdítően hatnak, ha már meguntuk a sima árkád módot. Mindegyik játékmódban van persze high-score, amit a világranglistával összevethetünk. Bízva abban, hogy a játékos-bázis viszonylag alacsony Stadián, talán még van esélyem! De ha nem is sikerült felkerülnöm a top játékosok közé, az achievement-ek még egy darabig tuti lekötnek. Kellemes meglepetés volt tehát a játék, sokkal jobb lett, mint amit az Ataritól várna az ember. Szokásos disclaimer: bár a modern címekhez szokott játékosokat valószínűleg nem fogja megnyerni magának, a magamfajta retro-head-ek biztos jól fognak vele szórakozni.

[8]