Unicorn Overlord - a Vanillaware ismét megcsináltaTeszt

A történetben Alain-t, a fiatal herceget fogjuk megtestesíteni, akinek forradalmát kell levezényelnünk. Célja, hogy visszahódítsa királyságát, valamint legyőzze a trónt bitorló árulókat és felszabadítsa népét a zsarnoki birodalom fogságából. Kalandunk során számos csavarral találkozunk, miközben lépésről-lépésre békét hozunk a régiókban, és mindeközben így szerzünk újabbnál újabb szövetségeseket. A játék készítőinek, a VanillaWare-nek, olyan csodás címeket köszönhetünk, mint az Odin Sphere, a Murmasa: The Demond Blade, vagy a 13 Sentinel: Aegist így a minőség garantált. A Unicorn Overlord leginkább a japán fantasy stratégia JRPG-nek (Fire Emblem, Ogre Battle, Final Fantasy Tactics) és az amerikai real-time stratégiai játékoknak (Command & Conquer, Starcraft, Warcraft) a szerelemgyereke.

Hasonló stratégia van a harcoknál, mint a Fire Emblem esetében, azaz minden kasztnak megvan a gyenge pontja és az erőssége, így nem mindegy milyen csapattagokat állítunk össze bizonyos egységekbe. A támadás előtt mutatja egy csík, hogy mennyi esély van a győzelemre, mennyi életet vesztünk az adott gárdával. A támadás és haladás viszont nem sakktábla szerű, haem bizonyos hatótávolság és alakzat szerint támadunk. Valamint nem is körökre osztott, hanem példaként a Command & Conquer-ben látott aktív irányítást alkalmazza. Kiválasztod az egységet (egyszerre akár többet is lehet) és megadod a haladási útját, kijelölöd a célpontját. Az időkorlát miatt gyorsan kell cselekedni, emiatt a harcok feszesek, de nagyon élvezetesek, - sokszor azon kapjuk magunkat, hogy több órát játszottunk a tervezettnél.

A világtérkép hatalmas és szabadon bejárható. Persze van egy kijelölt ajánlott útvonal, de sokszor inkább a mellékkalandokba fogunk, ahol kedves történeteket ismerünk meg, valamint szerzünk új bajtársakat is. Érdemes ezeket lenyomni, mert tapasztalati pontjainkat, hírnevünket és becsületünket növeljük. Általuk tudjuk emelni egységeink karaktereinek számát, fejleszteni fegyvereinket, képességeinket, valamint bővíteni forradalmi szövetségeseink nagyságát. Ami brutális, hogy több mint 60-féle karakterrel találkozunk kalandunk során, mindegyiknek egyedi személyisége, és remek szinkronhangja van. A történetben számos választási lehetőségünk van az erkölcsi kérdésekben, dilemmákban, de alaposan meg kell fontolni a válaszunkat, mert ezek nagyban befolyásolják a leendő eseményeket.

A szereplők közötti viszony is fontos, melyet sokféleképpen fejleszthetünk. Ajándékokkal kedveskedhetünk egymásnak, vagy a térképen bizonyos időszakos események megtalálásával is növelhetjük a szimpátiát közöttük, ezáltal a harci képességeiket is. Az aktív és passzív képességek fejlesztése is fontos. Az aktívak azok, amelyeket arra használunk, hogy a karakterek megtámadják, gyengítsék az ellenfelet, vagy gyógyítsák, erősítsék a bajtársakat, akkor amikor sor kerül rájuk. A passzívak reakcióként aktiválódnak valamire, például arra, hogy egy szövetséges ütést kap, vagy megmérgezik – ilyenkor azonnal gyógyítanak. Mivel az egyes harcokban rendelkezésünkre álló aktív és passzív képességpontok korlátozottak, fontos, hogy megtervezzük azt a harci taktikát, amelyet minden egységünk követni fog. Konkrét feltételeket és célokat állíthatunk be prioritás szerint, - ez picit a Final Fantasy XII Gambit rendszeréhez hasonlít.

Az egyes egységek a térképen is eltérően haladnak. A lovasok gyorsabbak, a szárnyakkal rendelkezőek át tudnak repülni a folyókon, csapdákon. Ezek tetejébe minden karakter rendelkezik olyan képességekkel, amelyeket bármikor felhasználhatunk a térképen, amennyiben rendelkezünk az aktiváláshoz szükséges értékes pontokkal, melyeket harccal és bázisok meghódításával érünk el. Ezek gyakran nagyon hasznosak, és megváltoztathatják a csata kimenetélét. Ilyen támadás például az, amivel gravitációs területet hozunk létre, és így lelassítjuk az ellenséget. Vannak olyan képességek is, amivel sebezhetünk, de akár feléleszthetjük vagy meggyógyíthatjuk a szövetségeseket. Rengeteg dolog van még a játékban, így csak a legfontosabbakat próbáltam bemutatni – hihetetlen mennyire tartalmas és széleskörű a játék.

Az összetett játékmeneten túl természetesen a mű másik legfigyelemreméltóbb pontja a grafikai része és annak művészeti iránya. A Vanillaware mindig is kitűnt azzal, hogy gyönyörű, kézzel készített illusztrációkkal kényeztet bennünket. Most is nagyon egyedi stílusban, művészi szinten alkottak. A karakterek csodálatosan lettek kidolgozva, de a mesés hátterekre sem panaszkodhatunk. Mintha egy illusztrált történetekből álló könyvet látnánk életre kelni. Minden platformon kifogástalanul sikerült a játék, még Switch-en is. Demót kipróbáltam ott is, és az OLED kijelzőn is pompás volt és stabil 60 FPS-sel futott. A tesztpéldány Series X-en érkezett, és természetesen itt még a magasabb felbontás is növelte az élményt. Zeneileg is rendben van a játék – epikus, hangulatos, érzelmes és változatos a háttérben szóló muzsika.