Tomb Raider I-II-III Remastered: a gúlaidomú Lara visszatérTeszt

Napjaink remaster/remake hullámával embert próbáló dolog lépést tartani - és úgy látom, nem csak felhasználói, hanem lassan kiadói oldalról is. Vagy nem is tudom, mi a magyarázat arra, hogy most már közel 30 éves alapanyagokhoz is hozzányúlnak. Elfogytak volna az olcsón/hamar/többedmagával kipottyantható életképes múltidézők? Egy biztos: az első három Tomb Raider kemény fa, hisz bármennyire is körbehájpolt játékok voltak ezek a maguk korában, azért 2024-ben ezekkel kényeztetni az idegrendszert bájosan mazohista akció. Még akkor is ha a texturák meg a modellek le is lettek cserélve. Még akkor is tartom ezt, ha amúgy, úgy ahogy van, imádom az egész, szögletes női valaggal takarásban levő sírkamrának álcázott roncstelepet.

Mert - és most készítheti minden régiszépemléktől megvakult rajongó a köveket - a korai Tomb Raider játékok sose voltak jók. A 3D kaland/akció/platformer korai hírnökeiként megkerülhetetlenek voltak, és mi, akik ott és akkor - jobb, illetve nemes egyszerűséggel más híján - ezeket fogyasztottuk, megbocsájtottuk a gyengeségeit és megtanultunk együtt élni velük. Meg a pixeltkiszámolgató ugrásokkal, meg azzal hogy előtte és utána is mindig mentünk. Meg hogy az akkori 6x CD olvasómmal egy "Load Game" művelet 20 másodpercembe került. (Utólag esett le, hogy ha felmásolom a DATA könyvtárba a TR file-okat, akkor ez jelentősen lerövidül… na majd ha tudok üzenetet küldeni a múltba.) Meg hogy amúgy az egész játék 640x480-as felbontásban (jobb esetben csak) sub20 fps-el futott. De inkább erősen FÁJT. Meg így utólag belegondolva sokminden más is, de ugye csak a szépre emlékszünk. Például hogy annyira sikerült rácsavarodni a játékra, hogy minden újságot megvettem akkor, amikor kijött valamelyik iteráció, kivagdostam a Lara-s képeket és mindenhova azokat ragasztgattam. Vári Zoli TR2 cikkéből a mai napig tudok idézgetni, de CoVboy képaláírásaira is biztosan emlékszem. De ennyi akkor sem volt elég: a CD trackeket lemásoltuk kazettára Totó és Sztrájmör barátaimmal és bömböltettük a buszon a velencei jelenet soundtrack-jét - azt gondoltuk: ez ám a magaskultúra, kicsi csirkék.

Szóval hájp az volt rendesen, vélhetően a jelen kiadás is leginkább azokat kívánja megszólítani, akik abban az időben hasonlóan el találtak bűvölődni a gúlamellektől, meg az alattuk dübörgő, rettenetesen következetesen (!) és ésszerűen (!!) felrántott építményektől. Talán az első rész az, ami a legjobban állja a tűzpróbát: Lara kap egy roppant különös megbízást egy nagyon különös nőszemélytől, majd a kíváncsiságtól vezérelve egy rég elveszettnek hitt földrész titkára bukkan. Mind történetvezetésében, mind a rejtvények tekintetében talán ez a legerősebb a három rész közül, bár erősen látszik, hogy főhősnőnk még éppen csak ízlelgeti a harmadik dimenzió adta lehetőségeket.

Ezzel szemben a második rész egy igazi baromságcunami. Lara Xian tőrjét keresi a kínai Nagy Falban van elrejtve - és hát, hogy-hogynem, azonnal meg is találja, de elválasztja tőle egy mágikus faajtó (!) ami okán az aláaknázott Velencében (!!) nyomozgatva hirtelen a tenger mélyén találja magát egy hajóroncsban, amit valami megmagyarázhatatlan okból még nem árasztott el a víz (!!!), majd az ott megtalált szeráffal repülőre száll és egész véletlenül pont ott zuhan le Tibetben, ahol a szeráf kinyitja az ajtót amiben a mágikus faajtó kulcsa van. Patent kis cselekmény mi? A harmadik rész viszont már nem is pazarolja az időt holmi plot felvázolásával: Lara menni dzsungel - hogy mi okból, az majd viszont csak az epizód végén derül ki. Majd kicsiny sárgolyónk több pontján is, egy-egy epizód erejéig tiszteletét teszi különböző ereklyék után kutatva. Ennél a résznél már a maga idejében is éreztem a koncepció megfáradását, lehet már csak azért is, mert a cselekmény nem koherensen épül fel, nincs íve, Lara bolhamód pattog egyik helyszínről a másikra, hogy majd a végén összeérjenek a szálak valahogy.

Beszéljünk picit a felújításról is. Egyfelől, a modellek és a textúrák le lettek cserélve, így a játék egészen hasonló képet mutat azokhoz az FMV-khez, amik egyes jeleneteket kötnek össze. És ez amúgy örömteli: régebben a már említett barátaimmal azon filóztunk, hogy mikor fognak úgy kinézni a játékok, mint ahogy az átvezető videókban látjuk őket. No, jelentem: ez most egészen úgy néz ki. De ha ragaszkodnál a gúlamellekhez meg a többi lo-poly objektumhoz és szőrös textúrákhoz, egy gombnyomással lehet váltani a két verzió között. Ez sajnos néha esszenciális, ugyanis a felújítás néhol olyan bevilágítással operál, hogy bizonyos tárgyakat, kulcsokat egyszerűen képtelenség meglátni. A másik újdonsága a remaster-nek, egy új, modernebb irányítási metódus, amivel sokkal gördülékenyebben lehet mozgatni hősnőnket, viszont bizonyos manővereket sajnos konkrétan nem lehet így kivitelezni - ilyenkor vissza kell kapcsolni a tank irányításos modellre, ami hát… meh. Arról nem is beszélve, hogy a falak közelében és a szűkebb terekben a szabad kameramozgatásnak köszönhetően szegény operatőrünkre rátör az epilepsziás roham és irányíthatatlanná válik a játék - ilyenkor is érdemes visszaváltani a klasszikus megjelenítésre, mert ott még a régi kameramozgatásnak köszönhetően kevésbé hajlamos a rendszer a lebénulásra. Azt persze nyilván mindenki tudja, aki valaha játszott Tomb Raider-t, hogy a játék legkomolyabb ellenségei nem a különféle sárkányok meg űrlények, hanem az operatőr és az irányítási modell - sajnálatos, hogy ebben a játék úgy igazán nem tudott megújulni.