ImmortalityTeszt

Az Immortality 2022-ben egyszer már elnyerte a videójátékos sajtó töretlen elismerését, nem minden platformon volt elérhető azonban eddig Sam Barlow nem mindennapi alkotása. Így aztán több mint örömteli, hogy nemrégiben megjelent a PS5-verzió is, ami nekünk is alkalmat adott arra, hogy visszatekintsünk erre a különleges játékra.

Lehet-e művészet a videójáték? És egyáltalán honnantól számít videójátéknak az interaktív szórakoztatás? Évtizedek óta újból és újból kilyukadunk ezeknél a kérdéseknél, melyek kapcsán nyilvánvalóan nincs egyértelmű konszenzus, hiszen értékrendjétől és beállítottságától függően mindenki máshogy látja a helyzetet. Én sem azért hoztam most elő ezt a témát, hogy más megvilágításba helyezzem, ne adj isten hozzátegyem a saját húsz filléremet, éppen ellenkezőleg. Miközben ugyanis azon filozofálgatunk, hogy az a bizonyos valami valójában micsoda, hajlamosak vagyunk megfeledkezni a fontosabb kérdésről: hogy milyen. Az Immortality márpedig egészen különleges, kiemelkedő darab – egy csontig hatoló élmény, amitől utána nehéz szabadulni.

A tripla-A játékfejlesztésből igen hamar kiszerető, és inkább a saját útját járó Sam Barlow joggal nevezheti magát a (nagyrészt neki köszönhetően is feltámadt) FMV műfaj koronázatlan királyának, a Her Story és a Telling Lies ugyanis már megmutatta, hogy a kreativitás és a modern technológia milyen kiaknázatlan lehetőségeket tartogat – jóval több ez a zsáner olcsó, céltalan szemfényvesztésnél. Az Immortality azonban az említett remekművekhez képest is lép egy szintet – élményben is, egy villámgyors tutorialt követően ugyanis teljesen elengedi a kezünket, ami után először azt fogjuk érezni, hogy végeláthatatlanul zuhanunk. A stáblistáig azonban egy olyan felfedezésáradat vár ránk, amit sok metroidvania vagy éppen soulslike cím is megirigyelne.

A játékban archív felvételeket kell nézegetnünk, megpróbálva rájönni arra, mi történt a rejtélyes körülmények között eltűnt színésznővel, Marissa Marcellel. Adott három film (és a hozzájuk kötődő ilyen-olyan egyéb klipek), valamint egy nagyon egyszerű mechanika: a jeleneteket bármikor megállíthatjuk, és rábökhetünk valamire – egy személyre, egy tárgyra, lényegében bármire, amit a játék is kiemelten kezel (ezt egy ikon jelöli). Ilyenkor átkerülünk egy másik felvételbe, de ami a csavar az egészben, hogy semmiféle linearitás nincs benne – az egyik pillanatban még egy tévés interjút nézünk a fiatal színésznővel, aztán egy szexjelenet kellős közepén találjuk magunkat az első filmjéből, majd hirtelen már egy próba felvételét nézzük 30 évvel későbbről. Ne legyenek kétségeid: semmit sem fogsz érteni az egészből. Legalábbis kezdetben. De amikor már kezdene reménytelenné és céltalanná válni az egész folyamat, akkor hirtelen fogsz találni valamit, ami teljesen más megvilágításba helyezi az egészet. Sajnos lehetetlen az Immortalityről mélységeiben beszélni anélkül, hogy bármit is elspoilereznék. Így aztán érjétek be annyival, hogy amikor a három film cselekménye elkezd összeállni, majd egyre inkább párhuzamba kerül a szintén építőkockánként összekapcsolódó átívelő szállal, az valami egészen hátborzongató. David Lynch-rajongók előnyben – de nem csak ők fogják értékelni.

Az Immortality egy paradoxon. Jellegéből adódóan alig nevezhető videójátéknak. És mégis: az élmény, a cselekmény kibontakozása és a felfedezés kacskaringós ösvénye mindenkinél más és más lesz. Ennél pedig kevés videójátékosabb dolog létezik. Sam Barlow kitaposta magának azt az utat, ahol olyat tud nyújtani, amilyet senki más, és bár mondhatnánk, hogy legújabb alkotásával felért a csúcsra, bízunk benne, hogy akadnak még kreatívabb, még meghökkentőbb ötletei itt a gaming és a filmek izgalmas határmezsgyéjén. Cut!

PLATFORM PC, PS5 (tesztelt), Xbox Series, iOS, Android
KIADÓ Half Mermaid Productions FEJLESZTŐ Half Mermaid Productions
MEGJELENÉS 2024. január 23. (PS5) ÁR 7 490 Ft (PS Store)