DreamWorks Dragons: Legends of the Nine RealmsTeszt

Az Így neveld a sárkányodat animációs franchise sikerét jól mutatja, hogy a 2010-es első filmet követően nemcsak két folytatást kaptunk az évek folyamán, hanem kisebb-nagyobb spinoffok is érkeztek szép számmal. Hasonlóan sikeres – vagy legalább az átlagból kicsit is kiemelkedő – videójátékos feldolgozást azonban eddig még nem kaptunk: a legutóbbi próbálkozás meglehetősen felejthetőre sikeredett, a legújabb darab, a hasonló című streaming sorozaton alapuló Dragons: Legends of the Nine Realms pedig még ezt az átlagos színvonalat sem igazán képes sajnos megütni.

A játék főhőse Thunder, az Éjfény (Night Light), aki eltűnt családja nyomába ered, öt régiót és összesen huszonöt pályát bejárva a sárkányok birodalmában. Kalandjai során új barátokra is lel: idővel Plowhorn, Wu & Wei, valamint Feathers is csatlakozik hozzá, akik mind-mind más fajok természetesen, emiatt pedig képességeik is merőben eltérőek – ezekre a különbségekre, illetve a karakterek közötti váltogatásra épít a Legends of the Nine Realms.

Másra sajnos nem is tud, a fejenként nagyjából tíz perc alatt teljesíthető pályákon ugyanis különösebb feladatok nem várnak bennünket. Néha aktiválnunk kell egy-egy kristályt, hogy megnyíljon a továbbjutás felé vezető út, ezekhez pedig általában nem mindegy, hogy melyik sárkányt használjuk, mint ahogy a fejlesztéshez szükséges kristálykövek szétbombázásához is egyik-másik elementálképességre van szükség. Ezt leszámítva azonban a négy karakter jelentősége kimerül annyiban, hogy a harcok során mindegyik ellenfélnek más-más a gyengéje (ezt a sebzéspontokon láthatjuk). És bár ebből – mármint összecsapásból – jó sok van a játékban, különösebb mélységet ezek sem tartogatnak: vannak apróbb kombók, illetve lehet vásárolni néhány plusz támadást is az egyéb extrák (mint életerő vagy több sebzés) mellé, de összességében nem sokkal mutat túl az egész a LEGO-játékok verekedésein. Amit lehetne dicsérni, az a nehézségi ív, ami kellemesen egyenletes, de érdemi kihívás sajnos a legtetején sincs: ügyességi vagy logikai részek lényegében egyáltalán nincsenek a játékban, harcban pedig nekem egyszer sem sikerült meghalnom a végigjátszás során, hiszen ha váltunk a sárkányok között, akkor az inaktívak pár másodperc alatt felgyógyulnak.

Már ennyi alapján is egyértelmű, hogy gyerekeknek szóló játékról van szó, ez azonban még nem menti fel a madridi fejlesztőket: ennél bizony jóval szórakoztatóbb és sokrétűbb darabok elé is le lehet ültetni a fiatal korosztályt – pláne ebben az árkategóriában. Maguk a pályák is rettenetesen unalmasak és egyhangúak: az öt világnak ugyan egyedi és eltérő hangulata van, az egyes szintek viszont teljesen egy kaptafára készültek. Egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan van köztük, ahol akad valami aprócska ötlet, de jellemzően azoknak is keresztbe tesz a rettenetes operatőr és az izometrikus nézet nem túl jól működő párosa.

Lényeg a lényeg: a Legends of the Nine Realms nem sokat tud felmutatni annak érdekében, hogy feljebb kússzon a „funkcionális videójáték” kategóriából. Működik, van eleje, közepe és vége, van benne gameplay, cselekmény és egy csipet karakterfejlődés, bármennyire is érdekes vagy ötletes játékelemeket azonban hiába keresünk benne. Az egyetlen ok, ami miatt újrajátszhatóak a szintek, azok az opcionális leágazások, amikhez (legalábbis a játék első felében) szükségesek a még nem feloldott sárkányok, illetve a Challenge pályavariációk, amik annyiban különböznek, hogy nagyobb a kiosztott és a bekapott sebzés.

Szívesen mondanám, hogy ha a gyerkőc nagy HTTYD-rajongó, akkor ültessük le bátran a Dragons: Legends of the Nine Realms elé, mert biztosan jól fog szórakozni, de sajnos annyira unalmas, hogy ezt egyáltalán nem merem megígérni. Hiába az ideális „hozott anyag”, videójátékként csúnyán elhasal az AHEARTFULOFGAMES fejlesztése – akkor már ezerszer inkább a három éve megjelent Dawn of New Riders, amely szintén gyerekjáték ugyan, de legalább szórakoztatóbb gameplayt kínál a franchise ifjú rajongói számára.