Unalmas azzal kezdeni egy ilyen cikket, hogy a csapból is remake-ek folynak, főleg, hogy a közönség láthatóan nem unja őket, legyen szó filmekről vagy játékoktól. Utóbbi médium esetében relatíve fiatal trend ez, de messze még a vége: az olyan kimondottan ambiciózus projektek, mint a kétrészes Final Fantasy VII újragondolás, éppúgy megragadják a játékosok figyelmét, mint a Resident Evil-sorozat klasszikus epizódjainak sokadik kiadása. Jómagam nem vagyok a remake-ek ellen, sőt ha egy stúdió valami újat tud mutatni egy régi eszköztárral, akkor kimondottan érdekel, hogy meddig jut a kreativitás és mikor fullad ki a nosztalgia.

Ezen a téren picit kakukktojás a Dead Space, mert egyrészt egy most is modernnek ható akció-horrorjáték remake-je, másrészt egy olyan franchise-t hoz vissza az életbe, amit pont az azt kiadó Electronic Arts hozott méltatlan helyzetbe a korabeli standardokkal teletömött harmadik résszel, és temetett el, majdnem véglegesen. Azért csak majdnem, mert ugye az első részt mégiscsak elővették újra, hogy mindössze egy hónappal a rosszemlékű – és a Dead Space-hez ezer szálon kötődő – The Callisto Protocol után elárasszák vele a rajongókat.

A munkával a Star Wars: Squadronszal már bizonyító Motive Studiost bízták meg, a technológiai alapot pedig a kiadó régóta használt, saját motorja, a DICE-féle Frostbite biztosította. A bejelentést követően a fejlelsztők aktívan kommunikáltak a Dead Space máig aktív közösségével, a január végi premiert pedig sikerült úgy is emlékezetessé tenniük, hogy a 2023-as kiadás szigorúan azt hozta, amit ígért: egy, a 2008-as eredeti játék nyomdokain járó, annak hagyományait a végtelenségig tisztelő remake lett, ami mégis mer újítani azokon a területeken, ahol ez mostanság elvárható.

HA ÉN EGYSZER KINYITOM A SZÁMAT

Kezdjük mindjárt a főszereplővel, a mérnök Isaac Clarke-kal, aki egy kis mentőcsapat tagjaként érkezik a távoli űrben szolgálatot teljesítő USG Ishimura bányászhajóra. A gigantikus Ishimurával megszakadt a kapcsolat, ám eleinte senki sem gondol többre a kommunikációs berendezések meghibásodásánál. Persze hamar kiderül, hogy sokkal nagyobb a baj: a hajót ellepték a legénység tetemeiből mutálódott, nekromorfnak keresztelt szörnyek, Isaac pedig kénytelen minden szakmai trükköt bedobni, ha életben akar maradni. Mi több, a hajón szolgál barátnője, az orvos Nicole is, akinek nyoma veszett – szóval a rutin melót feldobja némi személyes szál is.

Isaac annak a korszaknak a szülöttje, amikor minden főszereplő kussolt, mint hal a szatyorban; utólag kimondottan nevetséges, hogy az elvileg szerelőként jelenlévő Isaac még arra sem képes, hogy elmondja: mi minden ment tönkre a hajón – helyette egy másik szereplő darálja el a szakmai bullshitet. Azaz hogy darálta, 2008-ban, mert a remake-ben Isaac nemcsak hogy visszakapta a folytatásokban már meglévő hangját és mondókáját, de az arcát is az őt életre keltő Gunner Wright adja, akit annak rendje és módja szerint le is adamsandlereztek a rajongók.

Hogy kinek tetszik Wright fizimiskája és kinek nem, ízlés dolga, mint a pap és a paplan. Az viszont tény, hogy Clarke személyisége jót tesz a Dead Space-nek, ami ugyan minden korábbi szereplőt felvonultat, de az eddig papírmasé karaktereket végre kidolgozott formában tárja elénk. Nicole is több pár béna videóüzenetnél, Isaac aggodalmai sokkal hangsúlyosabbak, és úgy általában, jobb érzés egy olyan ember bőrébe bújva szembesülni a borzalmakkal, aki igenis kommunikál a környezetével.

AZ ŰR(HAJÓ) SZABADSÁGA

Ez persze csak a változtatások egyik példája. Mindjárt ott van a vitathatóan valódi főszereplő, a USG Ishimura, ami régen egymás után betöltődő pályákból állt, most viszont teljesen bejárható, sőt a játék díjazza is a felfedezőkedvet. Az Ishimura 2008-ban egyébként nem volt egy logikus építmény, tele volt sehová nem vezető folyosókkal vagy össze sehogy sem kapcsolható helyszínekkel, de ezeket a furcsaságokat úgy oldotta fel a remake, hogy közben nem sérült a hajó integritása. Ez kérem ugyanaz az Ishimura, ami tizenöt éve is volt: sötét, iparian gonosz, embertelenül gépies.

És akkor ott vannak a sorozat júl ismert ellenfelei, a nekromorfok, amik rondábbak, véresebbek, erőszakosabbak, mint valaha. Ezek a lényeg nemcsak villám gyorsan rohamozzák meg áldozataikat, de még megsebezni sem könnyű őket, egyedül a végtagjaik csonkolása vezet eredményre. Isaac alapfegyvere egy plazmavágó szerszám, amit munkapadokon fejleszthet egyre erősebbé, és ez a többi fegyverre is igaz, noha egyik sem lesz olyan hatékony, mint az első. Ez azonban nem kritika, sokkal inkább a régimódi túlélőhorror játékmenet egyik velejárója: ha sosem tudod, mi vár a következő szobában, szívesebben használod a jól bevált eszközeid, főleg, hogy a lőszer és egyéb nyersanyagok mennyisége korlátozott.

A Dead Space annyira nem archaikus, mint egy régi Resident Evil vagy Silent Hill, itt az akció végig kulcsszerepet játszik. De a fentiek miatt azért mégis kötelez némi óvatosságra, arról nem is szólva, hogy a hagyományos nekromorfok a legvártalanabb helyekről ugranak a nyakunkba, és nem egyszer bossokba is botlunk, amik úgy eszik a lőszert, mintha csak chips lenne. A teljes játék egyébként 10-12 óra hosszú, de el lehet nyújtani az élményt, ha mellékes feladatokkal, felfedezéssel bíbelődünk, illetőleg nehezebb fokozaton indulunk neki a kalandnak. Utóbbit nagyon ajánlom, mert a Dead Space már régen is egyike volt a leginkább fair horrorjátékoknak: ha kiismerted és betartottad a játékszabályokat, még a „Lehetetlen” nehézségi szinten is könnyedén irthattad a nekromorfokat. Na nem könnyen! Csak könnyedén, elegánsan. Ez a fajta skálázódás tapasztalataim szerint nem gyakori a zsánerben.

SOKKAL SZEBB A HALÁL

Mindehhez pedig ugye nagyon szép látványvilág társul, ami pécén és kurrens generációs konzolokon is ámulatba ejti az embert (én Xbox Series X-en játszottam, a 60 fps-es Performance Mode-ban, de a 30 fps-es Quality Mode is jó választás, ízlés kérdése). Főleg azokat, akik emlékeznek a régi játékra, esetleg újra nekiestek a remake megjelenése előtt. Fontos hangsúlyozni, hogy a 2008-as Dead Space még ma is kimondottan jól néz ki, mert a művészi irányvonala fontosabb, mint a technikai miliője. Ugyanakkor a 2023-as iteráció hangulatfokozó tulajdonságai vitathatatlanok: a vaksötét árnyékok és a minden korábbinál fémesebb hatású acélfolyosók csak erősítik az amúgy is hatásos atmoszférát.

Ez egyébként a Dead Space legjobb tulajdonsága: hogy végig érezzük a világűr halálos ölelését. Hogy tényleg senki sem segít. Sokan az Alien-sorozat játékbeli megfelelőjeként beszélnek a Dead Space-ről, és bár ezt a leegyszerűsítést nem szeretem, az biztos, hogy Ridley Scott klasszikusa, illetve az abból jóval később készült Alien: Isolation azon kevés alkotások közé sorolhatók, amelyek ugyanolyan nyomasztóan hatnak az emberre, mint a Dead Space. A szörnyek idővel természetessé válnak. A vért arcrándulás nélkül töröljük le a sisakunkról. A hullákon minden együttérzés nélkül lépünk át. De a világűr fülsiketítő csendjét sosem szokjuk meg.

PLATFORM PC, PS5, Xbox Series (tesztelt)
KIADÓ Electronic Arts FEJLESZTŐ Motive Studios
MEGJELENÉS 2023. január 27. ÁR platformtól függően kb. 23 / 29 ezer Ft