Suikoden I & II HD Remaster - The Gate Rune And Dunan Unification WarsTeszt

De hogy jön mégis egy ilyen személyes emlék, egy 30 évvel ezelőtt megjelent JRPG-hez, a Suikodenhez, vetődhet fel a jogos kérdés. A Suikoden számomra az élet és a halál játéka, egy csodálatos ballada, amelynek történetei nem várt, néha egészen személyes asszociációkat ébresztenek bennem. A Suikoden az a sorozat, amit nem nosztalgiából játszok újra. Néhány évenként előveszem valamelyik részt, és azt látom, hogy a történet újabb és új rétegei nyílnak meg számomra, amelyekre addig nem fordítottam figyelmet. A Suikodenre ugyanúgy igaz, amit a könyveknél mondanak, hogy újra kell olvasni őket bizonyos életkorokban, mert ahogy az ember idősödik, tapasztaltabb lesz, elkezd olyan dolgokra is figyelni, amit addig soha nem vett észre. A mostani végigjátszás megrendítő volt számomra. A Suikoden 2-ben soha nem fordítottam igazán nagy figyelmet a főhős Riou és testvére Nanami, valamint „nagyapjuk” Genkaku mindennél erősebb kötelékére, aminek igazi erejét most értettem meg igazán. A családi kötelékek és drámák egész sorát mutatja be a játék. A tavaly elhunyt Yoshitaka Murayama egy olyan világot teremtett, ahol élő emberekkel, valódi sorsokkal találkozhatsz. A történet, a világ és a karakterek megalkotásánál Murayama a 14. századi kínai regényfolyamhoz, a Vízparti történetért nyúlt motivációért, de sokat merített a kiváló fantasy író, Michael Moorcock Örökkévaló bajnok regény ciklusából is. Az eredmény lenyűgöző. Az első rész kiváló bevezetés egy új és meseszerű világba, míg a második tökélyre fejleszti azt amiért szerettük a ’90-es évek végén a JRPG-ket

Az első két Suikoden sztoriját legalább három fő szinten tudjuk élvezni, amit Murayama rendezése tökéletesen vegyít. Az első szint a szereplők, karakterek szintje. A Suikodenben nincsenek tiszta fekete és fehér hősök, a legtöbb karakter morális szürkezónában mozog, ami jól átélhetővé teszi személyes történetüket. Még a legjobbak is hozhatnak gonosz vagy morálisan aggályos döntéseket, és még a legszadistább karakterekben is van valami emberi, ami, ha nem is teszi elfogadhatóvá tetteiket, de legalább megmagyarázza cselekedeteik logikáját. A Suikoden különlegessége, hogy mindegyik részben 108 egyedi karaktert kell egy csapat alá toborozni. Vannak jelenetek mind a két részben, ahol elszorul a szív, és tényleg nehéz folytatni megrendülés nélkül a kalandot. A Final Fantasy VII-ben még ma is emlegetjük Aeris halálát. Pedig amit a Suikoden 1-2 karakterdráma címszó alatt véghez visz, az a mai napig megrázó és minden más eltörpül mellette. És ez nem mindig scriptelt esemény, sokszor elég egy rossz döntés, és szeretett barátunk, családtagunk végérvényesen meghal. A Suikoden a döntések játéka. Dönthetsz úgy, hogy bosszút állsz, és vérpadra küldöd a legyőzött ellenfeledet, de akkor ennek a döntésnek a következményeit viselned kell. A játék persze nem mondja meg, hogy rosszul döntöttél, ez csak akkor derül ki számodra, amikor egy másik végigjátszás alkalmával más utat választasz. Jellemző a játékra, hogy a válaszok komolyan befolyásolhatják a történetet, olykor egészen drasztikus módon. A Suikoden 2-ben egy ponton, ha visszautasítod a kiválasztott szerepét és következetesen kitartasz álláspontod mellett, akkor a történet kb. kétharmadánál véget ér a játék. Ez ma már nem tűnik akkor nagy dolognak, de a ’90-es évek második felében az volt. A karakterutak és -ívek kibontása egészen zseniális. Mindeze nem lenne annyira hatásos a játék zenéje nélkül, aminek kapcsán meg kell említenünk Miki Higashino nevét. Higasihno dallamai érzelmi hullámvasútra ültetnek, hála neki, együtt sírunk és nevetünk a szereplőkkel. Nagyon örültem, hogy az alkotók nem követték el azt a gyávaságot, mint a SquareEnix a Final fantasy 6 Pixel Remaster – Celes megkínzása – esetében. A Suikoden 1 és 2 kiherélése lett volna, ha bizonyos jeleneteket felvizeznek vagy kivágnak – Luca Blight esetében tartottam ettől – a remasterből. Szerencsére cenzúrának nyoma sincs, egyes jelenetek (népírtások, halálok, beszólások) maradtak és még mindig sokkolóak. A játék úgy beszél a barátság, a hit, a szeretet, a rasszizmus, a megbocsájtás, a bűn és bűnhődés témájáról, hogy egy percre sem érezzük, hogy kilógna valamilyen csúnya világnézeti lóláb, minden szervesen egy célt szolág, a világ- és a sztori építését, és a játékos szórakoztatását. Az eredetihez képest nagy élmény, hogy a fordítás kisebb-nagyobb hibáját és hiányosságát kijavították, így a sztori konzisztenciája sokkal erősebb mint anno PS1-en. Karakterekből nem lesz hiány, hisz 108 szereplőt kell egy zászló alá terelnünk, de valójában ennél jóval több csillag keresztezi utunkat.

A történet második szintjét a karakterek feletti hatalmi játszmák szintje. A Suikoden egy véres politikai királydráma. Valahol egyszer azt olvastam, a Suikoden ugyanaz a videojátékok között, mint a Trónok harca a könyvek között. A hasonlat valahol találó, hozzáteszem az első Suikoden egy évvel jelent meg Martin klasszikusa előtt. Ez a szint sem hat száraz történelmieskedésnek, mert mindig az egyén szintje felől közelítve vezet be minket a játék a hatalmi, országok közötti machinációkba. Szinte észre se veszed és azon filozofálsz, hogy egyik vagy másik állam és vezetője milyen motivációból hozta meg döntéseit. A Suikoden a háború játéka. A háború tanulságát nem abban foglalja össze a játék, hogy az rossz, mert ez evidencia. Ennél sokkal, komplexebb, árnyaltabb megközelítésből, emberi szemszögből látjuk, a háború és a hatalom működését, annak torzító hatását az egyénre. Engem most az fogott meg igazán, hogy egy vezető döntése, akarata miként befolyásolja az óriási hatalmi gépezetek működését. Vajon a vezető irányítja a tömeget, vagy a vezető egy tünet, ami inkább egy ország mentális állapotának tükröződése? Sokat tűnődtem ezen – és még vagy egy tucat másik momentumon – a mostani végigjátszás során. A Suikodenben országok és nemzetek csapnak össze, néha egészen gyomorforgató, végletekig pragmatikus politikai játszmák, árulások és szövetségek tanúi lehetünk, amiről az egykori angol politikus, később miniszterelnök, Palmerston híres – magyar nyelven kissé pontatlanul fordított – mondatai jutottak eszembe: „Angliának nincsenek örök barátai, Angliának nincsenek örök ellenségei, Angliának érdekei vannak.”

Murayama zseniálisan alkalmazta a Stephen King által felfedező írásnak nevezett technikát, azaz csak akkor ismerünk meg egy helyet a Suikoden óriási, mai napig egészben soha nem látott világából, ha a karakterek története arra veszi útját. Minden másról csak töredék információkat kapunk, ami a mai napig izgalomban tartja a rajongókat. Némi retorikai túlzással azt is mondhatnám, hogy a Star Wars-on kívül nincs még egy világ, ahol a lelkes rajongók annyi teóriát gyártottak volna mint a Suikoden történetéhez és világához. És itt rátérhetünk a történet harmadik szintjére, ez pedig a mese és fantasztikum szintje. A Suikoden settingje egy olyan fantasy világ, ami varázslatos erejével teljesen betudja húzni a játékost. A Suikoden egészen kiváló a mitológia teremtésben. Az első rész a belépő szint, a második a kiteljesedés. A későbbi részek kissé elvétették a fókuszt, de itt még tökéletes az egyensúly. A Suikodenben az istenek szerepét a 27 Igaz Rúna tölti be. A Rúnáknak saját akaratuk, döntéseik vannak, ami mindig felveti a sorozat központi kérdését. A Sors megváltoztatható, vagy csak játékszerei vagyunk nagyobb hatalmaknak?

A játék történeti szintjeit egy kiváló gameplay mechanika tartja mozgásban. A Suikoden egy örök klasszikus, minden idők két legjobb JRPG játéka. Mint JRPG a két Suikoden kiválóan öregedett. A harci rendszer körönként megy, szerencsére gyorsítható. Újdonság, hogy lehet nehézséget választani, nagyon örültem a hard módnak, mert a két Suikoden soha nem a nehézségéről volt híres. A fejlesztési rendszer letisztult, egyszerű, könnyen átlátható, de nem ez adja az igazi erejét a rendszernek, hanem az elképesztő mennyiségű karakter és a hat fős csapatok alkalmazása. Az első rész talán valamivel archaikusabbnak hat, pld a menürendszer és a tárgykezelés kissé ódivatú maradt. Nem nyúltak hozzá, mert megborította volna a játék balanszát, ha több rúnát vagy tárgyat birtokolhatnának a szereplők. A remaster csodaszép. Az emlékeimben pont így élt, persze valóságban nem ilyen volt. Minden helyszín gyönyörű HD külsőt kapott. Az új karakter portrék az első részhez is jól mutatnak. Nagyszerű, hogy az időhöz kötött küldetések kapcsán kikapcsolható az idő limit, így majd 25 év után végre úgy csinálhatom meg Clive és Elza küldetését a Suikoden 2-ben, hogy rámegyek a legjobb megnyerésre. Az első rész mentett állásást most is át lehet vinni a második részbe, ezzel a sztori újabb rétegei nyílnak meg, és még néhány fejlesztés is megmarad. Persze telhetetlen vagyok. Olyan jó lett volna, ha Suikoden 1 Sega Saturn extra tartalmai jelen lennének, vagy milyen király lett volna, hogy a Suikoden 2-ből kivágott és soha ki nem dolgozott részeit is megcsinálták és visszatették volna a játékba, mert ezek a sztorihoz adnak hozzá. A másik vágyam sem teljesült, hogy a csomagban ott legyen az első két részhez szorosan kapcsolódó Suikogaiden 1-2. De annak is örülök, amit kaptunk, mert a Konami megadta a legfontosabbat, az esélyt, hogy a mai játékosok is átéljék a játék szépségeit. A remaster ráadásul egy lehetőség, hogy siker esetén, a 3-5+Tactics remaster kiadása is megvalósuljon. Arra pedig gondolni sem merek, hogy egyszer talán a várva várt Suikoden 6 is megszülethet.

Végül sorolhatnék itt mindenféle adatokat, változatos kódnevű (QoL, FPS stb.) technikai paramétereket, de ezt meghagyom az erre szakosodott kollégáknak. Mindez ugyanis egyáltalán nem érdekes. Az érdekes, hogy Suikoden egy olyan kaland, egy olyan utazás, ami egészen biztosan túlmutat a hagyományos videojátékos kereteken. A Suikoden segített felidézni örömteli és fájdalmas emlékeket, és lehetőséget adott megállni egy picit és elgondolkodni, elmerengeni. Murayama időtlen alkotása számomra olyan, mint egy óriási tükör, amiben megláthatjuk a magunk arcát. De hogy mit fog az a tükör mutatni, csak rajtunk múlik.

FEJLESZTŐ: Konami | KIADÓ: Konami| PLATFORM: Switch, Playstation 4 (tesztelve) Playstation 5, Xbox Series X/S, Xbox One| MEGJELENÉS: 2025. 03. 06. (konzolos változatok) | ÁR: kb. 20500Ft

A tesztverziót a játék forgalmazója, a Cenega Hungary biztosította, köszönet érte!