MystTeszt

A Myst sikerének kulcsa a szerencsés időzítés mellett talán a játékosok akkori igényeinek okos lereagálása volt. A CD-ROM meghajtók térhódításakor az egyik hivatkozási alap a Myst volt: addig ritkán látott (és hallott) minőségű vizualitás és zene mellett az FMV-videók sem voltak (annyira) kínosak és nagyszámúak, hogy a feladványokra építő, felnőtt felhasználókat célzó játékmenetet elnyomják. Akkoriban a felvevőpiac jóval homogénebb és érettebb volt a mainál, mind a puzzle-, mind a kalandjátékokra komoly igény mutatkozott, a Myst (és kortársai közül még néhány) pedig az addig általában szeparáltan megjelenő feladványok helyett elkezdte sikerrel alkalmazni az environmental puzzle-öket. Ez azért volt fontos, mert a környezet és a történet részévé tett feladványok egészen újszerű élményt nyújtottak, ráadásul sokkal jobban el tudott merülni a játékos a sztoriban is: amikor a világgal ismerkedett, egyben utalásokat talált a későbbi rejtvényekre, amikor pedig megoldotta azokat, egyben a világot is formálta. És mindezt akkoriban úgy, hogy szinte semmi komoly segítséget nem kapott az, aki elindította a Myst.exét, az első húsz percben az égvilágon semmi nem utal arra, hogy pontosan hol is kellene belekezdeni a sziget titkának megfejtésébe.

A legújabb remake a negyedik a sorban, és mivel a legutóbbi is hét évvel ezelőtt jelent meg, természetesen ez a leglátványosabb mind közül. Vizuális robbanásra azért senki ne számítson, ez a verzió a tavaly Oculus Questre megjelent változat direkt átirata, kinézetre nagyjából tehát a PS3-X360 szint aljához lehetne hasonlítani. Hiába az Unreal Engine, maga a világ sajnos még így is nagyon statikus, és nem csak azért, mert nincsenek élő szereplők, hanem azért is, mert kizárólag a kötelezőt akarták (tudták?) hozni a felújítással. Ez persze nem baj, de az átirat kicsit igénytelenre sikeredett, a megjelenés első napjaiban a gombkiosztásnál még az Oculus vezérlője szerepelt Xboxon, de néha még a 3D térben elhelyezett hintekkel is találkozhatunk, amik szintén a VR verzió maradványai. Ilyenkor szokták mondani, hogy "de nem is ez a lényeg itt", csak hát az van, hogy mivel a feladványok adottak majd három évtizede, ezért itt kizárólag a körítésen kellett volna javítani, ez pedig csak részben sikerült. Kapunk randomizálhatóságot a feladványokban, ennek bevallom, igazán sok értelmét nem láttam, az élőszereplős videók helyett pedig renderelteket, ezek sem túl szépek.

Ami tehát jó a Mystben, az réges-régen jó, ez pedig a sztori kibontakozása és a rejtvények (egy részének) felépítése. Ami pedig rossz, annak is múltja van: ma elképzelhetetlen lenne, hogy a játék indítása után fél óráig könyveket kelljen olvasni, hogy megismerjük a hátteret, márpedig itt enélkül csak a fejünket kapkodjuk majd. Pedig megéri az ötórányi befektetett energia, mert a Myst egy nagyon jó érzékkel, következetesen összepakolt kis csomag, amiben a szűk bejárható tereket jól ellensúlyozzák a közepesen nehéz, de egyébként megfelelő hintekkel ellátott feladványok, csak itt épp a tippekért is meg kell néha küzdeni. Olyan egyébként újrajátszani a Mystet, mint megnézni egy jó ötven évvel ezelőtti James Bond filmet, és rácsodálkozni arra, hogy amit azóta millió helyen láttunk (nyilván sokszor jobban megvalósítva), az ott (itt) indult még csak virágzásnak. Ennek ellenére - vagy éppen ezért - a Mystet nem tudom elképzelni, hogy valaki szűz szemmel 2021-ben elkezdje, felújítás ide vagy oda, a megoldásai és a felépítése egyszerűen elavultnak számítanak mára.

Ugyanakkor azok, akik felveszik a nosztalgiaszűrővel ellátott szemüveget, azok megint jól fognak szórakozni rajta, pontosan megértve, hogy mitől vált hivatkozási alappá. És azt is látni fogják, miért léptünk túl rajta az évtizedek során.