Monster Hunter RiseTeszt

Bevallom őszintén, soha nem voltam a Monster Hunter sorozat vérbeli rajongója. Tisztelem, szeretem és követem a sorozatot, de nem vagyok az a tipikus alkat, aki 200 órát beletesz egy-egy újabb epizódba. De láttam sokat belőle, PSP-től a legutóbbi epizódokig. Tagadhatatlan, hogy a sorozat nagy ívet járt be az elmúlt időszakban. Vissza-visszanéztem a PS2-es és PSP-s epizódok gameplay anyagait, felidéztem a szélesebb közönséget megszólító "nagygépes" World-öt, és igen, a Generations Switch kiadását is újra letöltöttem, hogy felfrissítsem emlékeimet. Hölgyek-urak, nem húzom tovább az időt. A Monster Hunter Rise egy nagyon feszes, előremutató epizód lett! A Switch képességeihez, és a korábbi Nintendo-s epizódokhoz mérten mindenképpen.

A terepek vertikális és laterális kiterjesztése kifejezetten jót tesz a játéknak. A főbb pályaközti zónák egybefolynak, az egyes pályák kvázi mini-homokozóként szolgálnak. A kézikonzolos epizódokhoz mérten soha nem látott felderítési lehetőségeket kapunk, amiben külön öröm a térképek felfelé mutató rétegeit feltárni, az egyes titkokat, praktikus mézlelőhelyeket, endemikus állatkák lelőhelyeit megjegyezni. Nem telik el 1-2 óra a pályákon, már ismered a nagy bogarakkal áthúzható rövidítések és érdemi powerup-lelőhelyek legjavát. Azaz azt hiszed, hogy tudod. Később is találsz majd olyan apró pályatervezői figyelmességeket, amivel a rétegek lassan lehámozós megismerésének élménye is elnyúlik. A játék felderítős aspektusa önmagában is nagy örömforrást tud jelenteni.

Ráadásul most a Palico segítők mellé kanínus jellegű Palamute kutya is társul, így minimum hárman mentek neki a vadonnak. A macska és a kutya ott nyújt segítő praclit, ahol tud, ráadásul utóbbit meglovagolva tovább gyorsul a felderítés menete. Itt jön be a klasszikus kérdés is a képbe:

Erre nagyon egyszerű a válasz. Jóhogy! Majd elfelejtettem, a Cohoot-baglyok is fontos szerepet játszanak a játékmenetben. Segítségükkel belőhető például a vadászott nagyvad helye a terepen. A vadont amúgy a japán mesekönyvekből, vagy a szigetország ősi festményeiből láthattad korábban. Kamura falvacska és az élettől vibráló környéke legalább annyira JAPÁN, mint a Yakuza játékok környezete, csak nyilván más megfontolásból! Ha imádod a j-kultúrát, habzsolni fogod a bunny dangot mocsiként püfölő macskákat. Az NPC-k hetyke stílusát. Az építészetet, a romokat, a mesebeli fantáziatájakat. A Monster Hunter Rise világába öröm elmerülni.

Sajnos azonban ennek az epizódnak is megvannak a maga gyengeségei. Hiába szépséges Switch-mércével a grafika, ha egyszer ámuldozol, máskor pedig az ismétlődő textúrákon, a dithering-alapú pöttyös átlátszóság-effektusokon, vagy a röccösre zuhanó felbontáson fogod félrehúzni a szádat. Aztán itt van az MH játékok másik tipikus nyűgje - a harc. Ami felett már bizony tényleg eljárt az idő. Nem akarnám feje tetejére állítani a Capcom által meghonosított, második évtizedben hódító megoldásokat, de itt lenne az ideje a változatos fegyverek mellé egy kicsit reszponzívabb, dinamikusabb akciót is társítani. Persze így is megvan a feelingje annak, hogy a lomhább-gyorsabb-speckóbb fegyverek közül megtaláljuk az adott ellenséghez illőt, vagy felfedezzük az apró, de nem transzformatív újításokat. De ha valahol, itt bizony még érződik tér a fejlődésre. Talán egy jóféle nagygépes, next-gen Monster Hunter játékban viszontláthatjuk majd a teljesülő kívánságokat. A játék felépítése is érdekes, a sztori teljes felgöngyölítéséhez ugyanis elengedhetetlen a multizás - illetve van a horda mód (A bevezetőben is említett Tombolás!), ami elsőre izgalmas, de soha nem válik igazán meghatározó élménnyé. Ugyanez igaz a visszatérő feladatok sorára is. Ha sokat nyomod a játékot, bizony bele lehet fáradni. Szerencsére kis pihenés után azonban mindig visszahúz a Capcom újdonsága.

A Rise a kezdők számára is jó kiindulópont - egy torii a szentély felé. A játék fogja a kezed, jönnek a tippek és a rávezetések. De ezzel együtt sem a kocagamerek játéka a Monster Hunter Rise. Switch tulajok körében is főként azoknak ajánlott a beszerzése, akik játszottak már sokrétű szerepjátékkal, vagy tradicionális, konzolok termőföldjéből kinőtt japán akciójátékkal. Nagyon sok mindenre kell odafigyelni. Gyakorló szörnyvadászként is vissza-, újoncként bele kell szokni az irányításba. Csoda, hogy az ágyban játszva többször is bezsibbadt a két tenyerem a handheld-módban tartott Switch konzolon? Aligha. Ez a gép nem feltétlen erre lett kitalálva ergonómiailag. Elvarázsolt élmények szempontjából viszont még mindig mágikus kézikonzolon Monster Hunterezni, akár egyedül, akár multiban. A World után sem felesleges kipróbálni a Rise-t, ha viszont a Generations Ultimate XX óta várod a következő Nintendós epizódot, akkor eljött a te időd. Kamura harcos céhe már elő is készítette neked a kezdő felszereléseket!

Pontosan: 8/10

Monster Hunter Rise | Capcom | 2021. 03. 26. | Switch