LEGO Horizon AdventuresTeszt

A legtöbb játékosnak a LEGO adaptációk az utóbbi két évtizedben valószínűleg szorosan összefonódtak a TT Games nevével. A brit stúdió mára olyan ismert filmes és képregényes világokat rántott át a műanyag darabok közé, mint a Harry Potter, a Star Wars, az Indiana Jones vagy a Marvel multiverzum. Ritka viszont, amikor egy videojáték karaktereit cserélik le minifigurákra. A tavaly debütált Fortnite mód előtt ez csupán a Rock Band zenészeinek sikerült. 15 évvel ezelőtt. Most viszont a LEGO megkeresésére a Guerrilla Games és a partner fejlesztésekben tapasztalt Studio Gobo is összerakta plasztik kockákból Aloy első kalandját!

Kis túlzással. A történet ugyanis elég vázlatosan érinti csupán a Horizon Zero Dawn eseményeinek legfontosabb sarokköveit és a karakterek személyisége is látványosan el lett torzítva az egyszerűbb archetípusok felé. A már megszokott változatos, könnyed, öniróniával tűzdelt humor kíséretében viszont meglepően jól működik! Az üzenete aktuális, markánsabban van jelen és a fiatalabb korosztály számára is érthető. Ráadásul tényleg nem akasztják meg soha huzamosabb időre a kalandozást feleslegesen hosszú dialógusokkal és átvezetőkkel, mégis folyamatosan jelen van a narratív szál és még némi felszínes karakterfejlődést is sikerült belefűzniük.

Természetesen a játékmenetet szintén jelentős mértékben átformálta az adaptáció. A hatalmas nyílt világot négy jól elkülönített területre szűkítették le, ahol visszaköszönnek az ismerős városromok, a havas hegycsúcsok, a sűrű dzsungel és a sziklákkal övezett sivatagos környezet. Az előrehaladásunk abszolút lineáris. Csupán néhány egyértelműen jelzett opcionális út és elágazás tagolja. Az egyes zónákat Mother’s Heart központi hubként szolgáló falujából érhetjük el, amit a fokozatosan megnyitható új épületekkel és az az adott pontokra elhelyezhető dekorációs elemekkel teljesen személyre szabhatunk. A Horizon világába így idővel keveredhetnek ismert City és Ninjago szettek és karakterek is, ami furcsa módon nem lóg ki igazán az összképből.

Érdemes tehát gyűjtögetni! A minden ellenfélből, ládából és széttörhető tárgyból ránk hulló round plate elemeket használhatjuk ugyanis a kosztümös boltban is, ahol a több mint ötven ismert minifigura külsején kívül saját kombinációkat is összeállíthatunk a már megnyitott elemekből. Mókás, ahogy az átvezetők és dialógusok is figyelik, ha éppen Zane nindzsa hacukája vagy egy csirkejelmez van rajtunk. Szintén a faluban érhetjük el a hirdetőtáblát, aminél extra kihívásokat vállalhatunk adott számú arany és vörös kockáért - ezek szükségesek az újabb területek, épületek, karakterfejlesztések és további feladatok feloldásához.

A szerepjáték elemek sem tűntek el teljesen, csak lényegesen (khmm) áramvonalasabbak. Négy választható karakterünk (Aloy, Varl, Teersa és Erend) külön-külön fejlődik 20-as szintig, egyre több életet jelentő szívecskét és erősebb támadóértéket nyerve. Mindegyik egy picit más játékstílust hoz és egyedi fegyvereket érhetünk el velük, de drasztikusan nem különböznek egymástól. Osztoznak viszont a passzív bónuszokat nyújtó és valamivel szabadabban fejleszthető skill táblán, aminek hála több tapasztalati pontot kaphatunk, gyakoribbá tehetjük a speciális kütyüket és hatékonyabban gyógyulhatunk a fák műanyag gyümölcseivel.

Na de ideje kalandozni! A történet végéig aránylag kötött sorrendben járjuk be a különböző tenyérnyi darabokra tagolt helyszíneket, később azonban még visszatérhetünk Apex masinákra vadászni és felfedezni az alternatív útvonalakat. Majd ha már mindent láttunk, akkor némileg randomizált felépítéssel tolja ki a stúdió a szűkös játékidőt gyakorlatilag a végtelenségig mind a négy területen. A harc rendkívül egyszerű, de szépen emeli át a Horizon jellemvonásait és stílusát. A Fókusz letapogatása például felfedi az acél... plasztik szörnyetegek gyenge pontjait, amit jól helyezkedve többszörös sebzésért vehetünk célba. Mindegyik fenevad másképpen viselkedik, így ki kell ismernünk őket és alkalmazkodni a különböző kombinációikhoz.

Fegyverünkre tüzes, jeges és elektromos bónuszt és alternatív támadási módokat szerezhetünk néhány megmozdulás erejéig, valamint különböző kütyüket is találhatunk, mint a pajzs, a gravitációs bomba és a fagyasztó zóna. Esetleg egy hotdogos stand, ami pár másodperc alatt iszonyatos pusztítás végez maga körül. Fontos szerepet játszanak a környezeti elemek is az összecsapásokban! Sziklákat boríthatunk az ellenfelekre, csapdákba csalhatjuk őket, a falnak vezethetjük a felénk rontó gépezetet. Sőt. Ha például a tábortűzön át lövünk az íjunkkal, akkor külön erőnyerő nélkül is megkapjuk a bónusz sebzést.

A harc tehát kellően változatos, megvan a minimális mélysége és minden korosztály számára élvezetes. Amire szükség is van, mert a többi játékelem mindössze jelzés szintjén képviselteti magát. A magas fűben például itt is lopakodhatunk ugyan, de nincs lehetőség csöndesen, taktikusan, egyenként eliminálni az ellenfeleket - bár egy passzív bónuszt megnyithatunk a lesből támadásra. Soha nem leszünk tehát rákényszerítve a sunnyogásra, de nem is tudunk arra hagyatkozni, hogy az inspirációs forráshoz hasonlóan picit változatosabbá tegyük a korlátozott arénaharcokat.

Hasonlóan csalódást keltő a logikai és platformer elemek primitívsége és kihasználatlansága. Utóbbinál az automata mászás dominál és csak ritkán kell gondosan időzítve átugranunk egyik platformról a másikra vagy csapdák között lavírozni. Mint ahogy az agysejtjeink sem fognak sokat mozogni. Gyakorlatilag néhány inda felégetésén és elektromos hordó megfelelő helyre dobásán túl nem vár tőlünk el semmit a játék. A megcélzott korosztályt figyelembe véve ez talán érthető, de ezeken a területeken könnyedén válik repetitívvé a játékmenet.

Még szerencse, hogy a teljes játékot elérhetjük egy társunkkal karöltve online vagy egy kanapén kooperálva. Bár nincsenek specifikusan, kizárólag két szereplővel megoldható feladatok, egy másik karakter jelenléte önmagában is tompítja némileg az önismétlést és sokkal szórakoztatóbbá teszi az egész kalandot. A bármikor szabadon állítható nehézségi fokozat, a számos bekapcsolható segítség és a hozzáférési lehetőségek széles tárháza pedig garantálja, hogy mindenki megtalálja a számára megfelelő kihívást. A fő történetszálon egyébként 6-8 óra alatt átfuthatunk, de bőven tizenöt órát is átlépjük majd, mire mindent megnyitunk és az összes karaktert maximális szintre fejlesztjük.

Fontos különbség a megszokott LEGO adaptációkhoz képest, hogy a LEGO Horizon Adventures nem keveri a minifigurákat és épület szetteket realisztikus környezettel. Itt minden a létező és ismert plasztik elemekből lett nagy odafigyeléssel megalkotva! A stúdió szerint bárhol is készítünk képlopatot a játékból, azt a megfelelő elemekkel az asztalunkon is össze tudnánk pontosan úgy építeni. Az Unreal Engine 5 pedig gondoskodik róla, hogy minden apró részlet hihetetlenül realisztikusnak tűnjön a képernyőn. A műanyagon ujjlenyomatokat, apró karcokat és fröccsöntési hibákat is észrevehetünk, a ray-tracing technológiának hála pedig élethűen játszik a fény az elemeken.

Láthattunk már hasonló megvalósítást a Lego Builder's Journey-ben, de a szűk képernyőre szorított diorámák helyett itt egy egész változatos világot mozgat lenyűgöző minőségben az Epic motorja. Természetesen a Quality és Performance módokat most is felkínálják PlayStation 5 konzolon, de csupán némi képtisztaságot kell feláldoznunk a 60 képkockáért. Kíváncsi vagyok, hogy milyen kompromisszumokra kényszerültek a Nintendo Switch porton dolgozók. A kaliforniai mxmtoon által jegyzett "post-post apocalyptic dance party" főtéma egyébként fülbemászó és játék közben a Horizon sorozatra jellemző nagyzenekari dallamok is feltűnnek. A legfontosabb azonban, hogy az eredeti szinkronszínészeket sikerült elcsábítani az ismert karakterekhez, akik fantasztikusan hozzák a bohókásabb alteregójukat. Ashly Burch konkrétan lubickol az Aloy minifigurába zárva.

A LEGO Horizon Adventures tehát kitűnően emeli át a jól ismert posztapokaliptikus világot a játékos, könnyed és humoros plasztik kockák közé. A hangulat, a harcrendszer, a környezet kihasználása és a lesimított szerepjáték elemek hibátlanul működnek. Egy fiatal családtagunk vagy barátunk társaságában valószínűleg még akkor is szórakoztatóak maradnak, ha az ugrabugra és logikai szekciók csak rövid, egyszerű és önismétlő intermezzóként vannak jelen. Bár technológiai oldalról akár úttörőnek is tekinthető és kiváló belépési pont lehet a sorozatba, azért egy kicsivel több kreativitás és bátrabb kísérletezés kellett volna ahhoz, hogy igazán maradandónak érezhessük.

PLATFORM PlayStation 5 (tesztelt), PC, Switch KIADÓ Sony Interactive Entertainment FEJLESZTŐ Studio Gobo / Guerrilla Games MEGJELENÉS 2024. november 14. ÁR 69.99 USD