Kamaeru: A frog refuge – Hippity-hoppityTeszt

A játék maga vizuálisan nyugtató: alapvetően lekerekített vonalak, lágy színek jellemzik a látványt, a békák pedig iszonyat aranyosak! Különböző bútorokkal tudjuk őket a területre csalogatni, majd pedig bogarak etetésével tudjuk teljesen a területhez szelidíteni őket. Minden új típusú béka szelídítésért tapasztalatpont jár, ami a presztízsét növeli a békarezervátumnak. A bogarak befogásához rendelkezésünkre áll egy nagy lápos rész, ahol a víz és különböző növények kombinációjával berepülnek a zümmögők, kattintásunkkal pedig el is raktározzuk őket a későbbi etetésekhez. Minden rovarnak megvan a maga ritkasági szintje, egy-egy magasabb szintű szitakötő vagy tücsök befogása nagyobb odafigyelést igényel a játék elején. Később egyes barátokkal a befogások automatizálhatók; a tettvágy igazából pénz kérdése.

Ahhoz pedig, hogy a rezervátumunk hasznot termeljen a különböző termékeket állíthatunk elő és adhatunk el. Az eladott áruból új bútorokat vehetünk, ami még több és még különlegesebb békát vonz, de ha akarjuk vissza is forgathatjuk a mocsaras terület fejlesztésére hogy még gyorsabban menjen a termelés. A játék előrehaladásával lehetőség van még több növényt és tókialakítást felnyitni, ezzel pedig sokszínűbb lesz a termelő terület is. Van a rezervátumnak „fan klubja”, így olyan opció is van, hogy kevesebb pénzért, de több tapasztalatpontért adjuk el ugyanazt a terméket.

A későbbiekben ha inkább a békákra koncentrálnánk ott is sok egyéb lehetőségünk van: egy genetikai laborban keresztezhetjük őket hogy új fajok jöjjenek létre, vagy akár a bútoraikat is kedvünkre át tudjuk festeni, hogy a rezervátumunkat is saját ízlésünk szerint alakítsuk. A Kamaeru varázsereje abszolút a nyugodt közeg megteremtésében rejlik. A zenei világ egyáltalán nem tolakodó, a képi világról már beszéltem, a beépített minijátékok sem idegőrlőek. Ha valaki egyszerű farmolós élményre vágyik akkor itt teljes mértékben megkapja. Nincsen kusza techfa, nehezen kombinálható vagy craftolható elemek. Minden tiszta és átlátható, egy fárasztó nap végére tökéletes levezetés. A történet sem tolakodó, pont annyit tettek bele hogy egy kisebb narratívát végig vigyen, ha kíváncsiak vagyunk a rezervátumba tévedő szereplőkre akkor rájuk kattintva további mini történeteket osztanak meg velünk könnyed, akár humoros formában is. Haladásunk során látni fogjuk, hogy a rezervátumunk nem csak egy terület, hanem a hely szellemisége „exportálódik” és lehetőségünk van máshol újra kialakítani termelő és békafogó területet.

Amennyire lazítónak és könnyednek hat a Kamaeru, annyira frusztrálóvá is tud válni a játék során. Nem tudom, hogy ez a megjelenés előtti tesztfázismiatt lehetséges, vagy csak tényleg elsiklottak felettük a készítők. A látványvilágnál nekem első nagy negatívumom a színkódolás volt. Vannak olyan dialógusképernyők és ikonok, ahol a felhasznált szín azt az érzetet kelti hogy már megnyomták, elhasználták az adott egységet. Egyes minijátékoknál ezért nem is nagyon tudtam először hogy indul meg a játék, azt hittem blokkolt részhez kerültem. Amikor benne vagyunk egy minijátékban az egész kép nagyon statikus: nem nagyon kapunk instrukciót hogy mit-hova tegyünk, mi a lényege és mi lesz az eredménye. A feldolgozógépek nagyon egybe olvadnak a háttérrel, egy-egy villogás után tudtam csak hogy még is mire nyomjak, mivel mehet tovább a gyártósor. Ezen a jellegük sem segített, volt hogy papírt kellett préselnem vagy lekvárt főztem,szőttem, de valahogy mindegyik ugyanarra ment rá: pár gombot kell megnyomni vagy nyomogatni, hogy plusz terméket nyerjünk ki a végén.

Volt olyan szegmens is, ahol a dialógusban szereplő másik karakter képe hiányzott, hirtelen nem érzékelte a játék a kattintásaimat. Először azt hittem az egérrel van baj, de a játékon kívül mindenhol működött. A szövegek és a képek láthatóan fix felbontásúak, ha valamilyen akció felnagyítja őket hirtelen homályosabbak lesznek, nem tartják a felbontást. Volt egy patch, ami a megjelenés előtt érkezett a játékba, ez pedig Steamen belül teljesen eltörte nekem az egészet, újra kellett telepíteni. Itt kicsit megijedtem, mert a játékban nincs felhő szinkron, a mentésem akár el is veszhetett. Amikor újra raktam viszont láttam, hogy nincs nagy baj, megmaradt minden. Ettől függetlenül Steam Decken nem próbáltam újra a játszani, nem akartam még egyszer egy csomó időt beletenni, hogy végig járjam azt, amit már megtettem gépen. Valahol a többi rezervátumrésznek is ez a gyenge pontja: a játékstílus nem változik, csak a minijátékok mások, így olyan, mintha újra meg újra a nulláról kéne felépíteni mindent. Ha már egy későbbi mocsarat szépítgetünk kevesebb lesz a motiváció visszamenni a korábbiakra, mert a régi termékek nem érnek annyit, mint amennyiért az újakat el lehet passzolni.