Eléggé sok szuperképességem van. Jó pár közülük nem feltétlenül publikus, de az egyik, amivel ezt a cold openinget nyitnám az, hogy elképesztően magas százalékkal mondom meg egy trailer alapján, hogy bukó lesz-e a játék vagy sem. De tényleg. Azt persze nem vitatom, hogy 35+ éve játszom mindennel is, ami létezik, illetve közel 10 éve játékfejlesztés a szakmám és ez ad egyfajta extra rutint, viszont ettől még így is félelmetesen pontos szokott lenni a „siker radarom”. Na most fogalmam sincs, hogy a Helldivers 2-nél mi ment ennyire félre. Talán az, hogy annyira szerettem az első rész hangulatát, hogy elképzelni sem tudtam, hogy miért döntöttek a fejlesztők a perspektíva váltás mellett. Nem gondoltam volna, hogy működni fog, illetve, hogy teljesen őszinte legyek, egyszerűen nem néztem volna ki belőlük, hogy megtudják ugrani azt a bizonyos lécet. Oh boy, was I wrong!
Teljes és komplett mind f*ck amit az Arrowheadnél letettek az asztalra. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy ennyire durván el tudnak találni szinte mindent, ami egy co-op shootert élvezetessé tud tenni. Illetve tovább megyek és egy erős állítással nyitva, hogy minden idők egyik legjobb co-op shooterét tudják összetenni, szó szerint a semmiből. Minden játékfejlesztés arról szól, hogy döntéseket hozol útközben, amihez egészen addig megpróbálsz ragaszkodni, ameddig ki nem kerül a játék. Ekkor derül ki, hogy jól gondolkodtál-e vagy sem. Ezek mindig nehéz döntések, amik rengeteg kompromisszummal és extra melóval járnak, hiszen a legjobb megoldások általában a legdrágábbak is. De ha nem engedsz a vízióból, ha pontosan tudod, hogy mit akarsz és mindent megteszel annak érdekében, hogy a végtermék pontosan olyan is legyen, amit elképzeltél, na akkor kérem szépen ezek lesznek a sikeres játékok legfontosabb sarokkövei. Kevesen merik általában bevállalni és még kevesebben mernek a megjelenés után is kitartani mellettük. Természetesen azt is érdemes hozzátenni, hogy keveseknek is adatik meg az, hogy hagyják őket a munka végére érni ebben a formában. A HD 2 esetében viszont már egy hét után is kijelenthetjük, hogy szinte minden működött, amit kitaláltak és pár dolog kivételével egy olyan „feature” csomaggal sikerült megjelenni, ami bőven elviszi a hátán a játékot. A számok ugye magukért beszélnek, de erről majd kicsit később.

De lássuk, hogy mit is kapunk a pénzünkért, illetve itt is érdemes a játékfejlesztőknek elgondolkodni, hogy vajon ugyanígy teljesítene a játék, ha nem a manapság megszokott teljes ár felére árazták volna be. Röviden, nagyon sokat és közben jóval kevesebbet, mint sok más hasonló címben. Az egyik oldalon látszik, hogy 100%-osan a core játék mechanikákra építették fel a dolgokat és ehhez rendeltek alá minden olyan „felesleges” dolgot, ami rengeteg pénzbe kerül. Nincs kampány mód, nincsenek hosszú átvezetők, nincsenek főszereplők, drága színészek, vagy monumentális OST. Minden funkcionális és arra szolgál, hogy a lehető leggyorsabban fegyvert ragadva menthessük meg a galaxist a gonosz bogaraktól és robotoktól. A kezdő átvezető a kultikus Csillagközi Invázió stílusában magyarázza el, hogy ha tökös hazafi vagy, akkor a hadseregben a helyed és semmi más nem számít, csak a végső dicsőség. A játék indítása után 2 perccel már egy bolygón találod magad és a saját, valamint a csapatod életéért küzdve oldhatsz meg feladatokat, miközben szisztematikusan begyűjtesz mindent, amikkel a pusztításhoz elengedhetetlen arzenálodat tudod bővíteni. És igazából ennyi a játék. Na persze nem teljesen, de külön játékmódokat vagy bármi más elfoglaltságot ne is nagyon keressél, mert nincs rá szükség. Ahogy a fejlesztők szerint a PVP módra sem, mert nem akarnak toxikus közösséget a játékban, arra a Tarkovot ajánlanák. Még egy respect pont nekik, hiszen itt is látszik, hogy beleállnak a fentebb taglalt döntésekbe.

A karakterünk bár szintet lép, de gyorsabb, szívósabb vagy erősebb magától sosem lesz. Ehhez a küldetések alatt megszerezhető medálokra, szuper credtiekre, pénzre és mindenféle felszedhető, általános vagy ritka mintákra lesz szükséged. Ha megvannak ezek, akkor több opciód is van. Az elsődleges medálokkal kinyitható felszerelések két kategóriába esnek. Az első a játék alapverzióját megvásárlóknak is elérhető a második viszont csak a prémium csomaggal nyitható meg. Illetve és itt jön be még egy elképesztően érdekes és szerintem szimpatikus megoldás, hogy a játékban rendes pénzért vásárolható valuta puszta játékkal is kifarmolható, méghozzá nem is hosszú hetek alatt. És ami még szimpatikusabb, hogy így lehetőséged van megvenni a prémiumhoz tartozó kategória cuccait. Azaz, ha csak nem akarod az egyedi páncélt, az egy darab nem túl acélos SMG-t, a hajódon elérhető minijátékot és a Super Citizen titulust, nincs sok értelme a drágább verzióra beruházni. A második fő kategória a hajódról lehívható fegyverek, pusztító lövegek és mindenféle nyalánkságok listája. Ezek mind szinthez vannak kötve és a játék során megszerezhető pénzért tudod őket megvenni. Természetesen a lekérhető eszközök száma korlátozott, így mindig érdemes átgondolni, hogy milyen küldetésre megyünk. A harmadik kategória pedig a hajónk fejlesztése, amihez már a pályákon felszedhető mintákra lesz szükség. Ezek főleg arra jók, hogy a lehívható képességeken javítsál, vagy gyorsítsd az elérhetőségüket. Egyszerű és nagyszerű rendszer ez, ahol még arra is figyeltek, hogy bizonyos mintákat csak nehezebb fokozaton találhatunk meg, így ösztönözve a játékosokat, hogy feszegessék a saját határaikat.

Ezt természetesen a játék már magától is megteszi, mivel a HD 2 nem az a tipikus séta a parkban. Eleve 9 nehézségi fokozat van, ami már előrevetíti, hogy milyen extrém kihívásokra is számíthatnak azok, akik csukott szemmel és a nyelvükkel vitték végig az Elden Ringet. Nem pusztán erősebb vagy megnövelt számú ellenfelekre kell itt készülni, a legmagasabb szinteken már a bolygók sajátos hatásain túl extra nehezítéseket is kapunk. Mindenki másnak bőven elég a challenging vagy hard fokozat. Pláne azért, mert itt kérem bármi is halálos lehet ránk nézve, amibe masszívan beletartoznak a társaink is. Egy rossz gránát, egy félre ment szőnyegbombázás és füsté is váltunk a bogarakkal együtt. Ez a kikapcsolhatatlan baráti tűz egy olyan réteget és egyben feszültséget rak az egész játékmenetre, ami miatt már az elejétől fogva egy fokozottal jobban fogunk koncentrálni. Tudjátok, mint a híres meme, hogy ha felülünk a székben/kanapén játék közben, akkor rögtön +10 lesz a focus-unk. A másik nagy visszatérő kedvencem, a Helldivers jellegzetes funkciója, a d-paddal való kombinációk beadása. Nem csak egy gomb, vagy kettő egyszeri lenyomása hívja elő az adott funkciót, hanem néha egy akár 10 irányból is álló feladvánnyal kell megbírkózni, amit a legnagyobb háború közepén bepötyögni... Ez enyhén szólva is stresszes történet. De ettől is hatalmas móka az egész.

Meg attól, hogy az egész Helldivers 2 mennyire össze van rakva. Minden fegyver más, minden bolygó, bár néha hasonló, de teljesen új hangulattal rendelkezik. Az ellenfelek viselkedése kiszámítható, de főleg magasabb fokozaton olyan meglepetéseket húznak, hogy csak pislog az ember. De az igazán nagy dolog, hogy habár a legtöbb küldetés célja ugyanaz, még sincs két ugyanolyan. Fogalmam sincs, hogy ezt valami spéci algoritmussal, vagy egyszerűen a random intézményének jó használatával érték el, de tényleg teljes rejtély mindig, hogy mi vár ránk az adott pályán. A látvány pedig, hát, nehéz igazából megfogalmazni. A legszebb shooter amit valaha láttam? Nem. A legjobban kidolgozott világ, amiben valaha jártam? Nem. A legjobb animációval és modellekkel rendelkező játék, amit valaha irányítottam? Nem. És mégis, borzasztóan egyben van az egész. Minden olyan részlet, ami számít, ott van, a többire meg egyszerűen nem érdemes több időt szánni. Már legalább 100+ küldetést teljesítettünk, de minden alkalommal egy gyermek és egy kicsit pszichopata katona mosolyával az arcomon rángatom szó szerint azt a ravaszt, amivel a tüzes shotgunom pépessé szaggatja a bogarakat. Egy jól időzített légi támadás vagy egy teljes kis hadsereget kiirtó gránát után pedig szó szerint felkiáltunk örömünkben, annyira kielégítő érzés. 40 perc izzadás után pedig maga a teljes zen érzés kerít hatalmába amikor a kimenekítő sikló fedélzetén még egy utolsó pillantást tudsz vetni arra a masszív hordára, ami 1 percen belül elsöpört volna mindent. Fantasztikus de komolyan.

A játék élő szolgáltatás része is megér egy misét, hiszen az egész küldetés rendszer úgy van felépítve, ahogyan amúgy az első részben is volt; globálisan számolja a küzdelmünket és minden katona minden tette számít. Lassan de biztosan szabadítjuk fel (jó esetben) a bolygókat és így nyitjuk meg az adott rendszer következő rétegeit, ami egyben új küldetéseket és pályákat jelent. De ami a legnagyobb „mindfuck” az egészben, hogy a hajód orrában állva, ha kinézel, látni fogsz még rengeteg olyan hajót mint a tiéd. És azt is, hogy folyamatosan küldözgetik le a Helldiverseket és osztják a halált a fegyverekkel. Na ez nem valami loopolt videó vagy előre mindenkinek legenerált dolog, hanem ott körülötted a többi játékost látod élőben. Amikor erre ráeszmélsz, az valami döbbenetesen cool dolog, hiszen tényleg olyan mintha tartoznál valahova. Egyszerre nem látsz több játékost, mint a 3 bajtársad, nem tudsz másokkal kommunikálni, vagy segíteni nekik, de ez az „apróság” még egy olyan jól meghozott döntés, ami iszonyatosan megdobja a játék hangulatát.
Az egyetlen negatívum egy olyan dolog, ami igazából nem is az. Jól meg mondtam most, ugye? Lényegében kizárólag az tudja majd elrontani a dolgokat, ha túl lassan készülnek el a következő adag tartalommal. Hiszen bármennyire is változatos a sok bolygó és élvezetes a harc, azért most minden is limitált a játékban. Egyszer csak elfogynak a kiszedhető fegyverek, páncélok és egyéb felszerelések. Szóval nagyon bízom benne, hogy ezt a hatalmas sikert most nagyon meglovagolják a fejlesztők, mivel egyszerűen végtelen a potenciál a játékban. Akármennyi bolygót hozzá lehet még csapni. Bármilyen ellenfeleket, lehetne nagyobb küldetéseket csinálni 8 fővel, vagy bevezetni a lehívható járműveket. Tényleg minden adott hozzá, hogy a Helldivers 2 minden idők egyik legsikeresebb koop-lövöldéje legyen, ami még akár hosszú évekig is kiszolgálhat minket. DE!
Amit most tenned kell, katona, ha van legalább 2 haverod (Bár egyedül is hatalmas élmény, de azért na!), rendelkezel PS-sel vagy PC-vel (ugye sajnos a játék Xboxon egyelőre nem elérhető) és internet kapcsolattal... Szóval bontasz egy sört, megnézed a Csillagközi inváziót, utána pedig kipengeted azt a 15 ezer forintot amit kérnek érte, és azonnal fejest ugrasz a tömény akcióba. Na persze ha működnek a szerverek, mivel jelenleg a világ egyik legnépszerűbb játékáról beszélünk, de ezt biztos, hogy napokon belül orvosolják. Harcra fel, katona! Nem fogod megbánni!
PLATFORM PC, PS5 (tesztelt)
KIADÓ SIE FEJLESZTŐ Arrowhead Game Studios
MEGJELENÉS 2024. febr. 8. ÁR kb. 40 EUR