Ghostrunner 2Teszt

A Ghostrunner 2020-as első része kis túlzással egy klasszikus játéktermi program otthoni fogyasztásra szánt változata volt, értem ezalatt azt, hogy a játék bizonyos elemei, így például a történet vagy a világépítés meglehetősen kis fókuszt kapott, a figyelem középpontjában a folyamatosan elénk állított akadályok leküzdése volt, aminek alappillére a "trial and error" megközelítés volt, vagyis addig kellett újra és újra nekifutnunk az egyes kihívásoknak, amíg rá nem jöttünk, hogyan is tudjuk a rendelkezésünkre álló eszközökkel leküzdeni azokat. Ez az alap a folytatásra sem változott gyökeresen, ellenben az eddig hanyagolt részek igyekeznek felzárkózni. Ezzel pedig az egész játék szintet lépett.

A Ghostrunner 2 nagyjából ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész végén elbúcsúztunk meglehetősen szófukar hősünktől. A fejlesztők gondoltak azokra, akik vagy nem játszottak a korábbi felvonással, vagy egyszerűen csak elfelejtették az ottani eseményeket, ezért a játék kapott egy kis felzárkóztató videót. Ez azonban némileg félrevezető, hiszen a nevével ellentétben nem az első rész eseményeit foglalja össze, inkább a két epizód eseményei között lezajlott történésekbe ad betekintést, emiatt a funkcióját nem tudja teljesen betölteni. És bár a Ghostrunner nem rendelkezik szerepjátékokra jellemző mélységgel és háttérvilággal, aki nem tudja pontosan ki volt az a Mara vagy Adam, az biztosan kapkodni fogja a fejét az első órákban.

Már csak azért is, mert egyrészről a játék (az elődjéhez hasonlóan) nem sokat töszörög az alapozással, egyből a dolgok sűrűjébe hajít minket. A trónfosztás utáni Dharma torony napjai nem lettek sokkal fényesebbek, a dolgok pedig hamar elkezdenek rosszról még rosszabbra fordulni, amikor a Ghostrunnerek egy titokzatos csapata olyan puccsra készül, amihez képest az előző rész fenyegetései eltörpülnek.

Könnyen kitalálható módon ezúttal is ránk hárul a feladat, hogy megmentsük a világot, a nagyobb veszélyhez pedig az eszköztárunk is szépen fog gyarapodni, ráadásul több lépcsőben. Először is ezúttal is számíthatunk speciális támadásokra és képességekre, mint a dobálható shurikenek vagy a kezünkből előhívható lökéshullám, illetve a lassabban töltődő "szuperképességek," amik között találunk olyat is, amivel rövid időre magunk mellé állíthatjuk az ellenség egy-egy tagját. Az egészet pedig az ezek köré felhúzott új, átdolgozott képességfa teszi teljessé. Az előző résszel ellentétben itt nem egy Tetris-re hasonlító, egyedi formákkal rendelkező modokból kell kirakósoznunk, hanem egy folyamatosan újabb ágakat megnyitó fát kapunk, amikbe annak függvényében pakolhatunk különböző módosítókat, hogy azok mekkora költséggel rendelkeznek és nekünk mekkora erőforrásunk van ezekre. A rendszer kezdeti megkötéseit idővel elég szépen fel tudjuk oldani, sőt az egyes módosítók tovább is fejleszthetőek, ha megfelelő helyre és/vagy leosztásba pakoljuk őket. Azt azonban szem előtt kell tartanunk, hogy bőven lesz köztük olyan, ami az előnyök mellett legalább ugyanakkora mértékű hátránnyal is rendelkezik, ezzel újabb szintet adva a kockázat-jutalom rendszernek.

Ha pedig az új szintet szóba hoztam, a Ghostrunner 2 több ponton is fejlődött az elődjéhez képest. Egyrészt a küldetések alatt sokkal több az interakció köztünk és a társaink között és bár ez továbbra is csak rádióhívásokon keresztül történik, sikeresen mélyítették a karakterek hátterét. Különösen igaz ez az új belépőkre, akikkel nem csak a küldetések alatt lesz alkalmunk szót váltani, hanem azok között is a központi bázisunkra visszatérve. Bizony, sok más címhez hasonlóan a Ghostrunner 2 is kapott egy Hub zónát, amit talán kicsit túlzás annak nevezni, lévén csak egy nagy szobáról van szó, arra tökéletesen alkalmas, hogy két adrenalinpumpáló küldetés között szusszanjunk egyet, váltsunk néhány szót a csapatunk tagjaival vagy más elfoglaltság után nézzünk.

Egyrészt itt tudjuk a már említett képességeinkhez és támadásainkhoz tartozó újabb és újabb módosítókat megvásárolni, másrészt a játék egy pontján megnyílik egy szimulációs tevékenység is, amiben a kibertérben kell egyre nehezedő feladatokat teljesítenünk. A dolog érdekessége, hogy a programban található kihívásokat minden indításnál véletlenszerű sorrendben és elrendezésben generálják nekünk, illetve ahogy haladunk előre, úgy kell egyre nagyobb ellenállásra számítani. Tovább nehezíti az egészet, hogy az egész szimuláció teljesítésére véges számú próbálkozási lehetőség áll a rendelkezésünkre, ha elbukjuk, kezdhetjük elölről az egészet. Akinek tehát nem lenne elég a kampány nyújtotta kihívás, az egy dedikált játékmódban izzaszthatja meg igazán magát.

Pedig ha valamiben, akkor kihívásban igazán nem gyengélkedik a játék, már a kampány is tisztességesen adagolja a nehézséget ahogy haladunk előre, hiába válunk mi is egyre erősebbé és hatékonyabbá. A megnövelt méretű pályákon található gyűjtögethető tárgyakat ugyan ezúttal már jelölik nekünk a térképünkön, még így sem biztos, hogy mindet be fogjuk gyűjteni az első teljesítés során. A felfedezést azonban ezzel együtt nem eliminálták teljesen, ugyanis rábukkanhatunk rejtett konzolokra, amik egyedi feladatokkal szolgálnak, amiket természetesen a lehető legrövidebb idő alatt kell teljesíteni, ha a legmagasabb jutalmat szeretnénk belőlük megszerezni. Bár a készítők ügyeltek rá, hogy ezek nélkül is teljesen felfejleszthessük a skillfánkat, hasznos nyersanyagot ezekből is tudunk szerezni, ezért célszerű megállni a folyamatos harcok közepette, hogy más megmérettetéssel is terheljük magunkat.

A terhelésről pedig leginkább a boss-ok fognak gondoskodni, ha valamiben, akkor ebben talán nem a legjobb irányba mozdult a folytatás. A főgenyákkal vívott harcok nem csak többszintesek, de folyamatosan újabb és újabb elemeket hoznak be, amik egy ponton túl könnyen teszik átláthatatlanná az összecsapást. Ez egyfelől adódik abból, hogy a belső nézetnek köszönhetően nem mindig tudjuk tökéletesen átlátni a harcteret és hiába állíthatjuk a betekintési szög nagyságát, ez sem fog megmenteni minket, amikor a körénk szórt csapdákat vagy ellenfeleket kerülgetjük, miközben a boss megállás nélkül küldi ránk a saját támadásait.

A fentieket némiképp ellensúlyozza a játék változatossága, amit inkább a végigjátszás második felében tapasztalhatunk. Egyrészt két teljesen újdonságnak számító közlekedési formát kapunk, ám ezek csak bizonyos pályákon érhetőek el. Ez azonban nem csökkenti az érdemüket azon a téren, hogy sikerrel rázzák fel az addigra könnyen megszokhatóvá váló közlekedést, egyúttal a legnagyobb terjedelemmel rendelkező pályákat is ezeknek köszönhetjük. Az egyszerű ellenfelek terén hatalmas változásra nem kell számítanunk, bár néhány új egységet azért sikerült toborozni az ellenséges sorok közé.

Általánosságban elmondható, hogy a Ghostrunner 2 második fele sok szempontból érződik egy teljesen más játéknak, köszönhetően a jóval tágasabb és egyben a korábbiaktól különböző helyszíneknek, az új közlekedési módoknak és a karakterek közötti interakcióknak. Ezzel együtt azonban végig fenn tudja tartani a feszes, állandó koncentrációt igénylő játékmenetet, ugyanis hiába dolgozik nagyobb terekkel és változatosabb összecsapás variációkkal, az alapfelállás végig ugyanaz marad, tehát végig elég egyetlen apró hiba, amivel máris az utolsó checkpointnál találjuk magunkat.

A One More Level csapata sikeresen emelte egy magasabb szintre a Ghostrunner játékélményét, ugyanis a már az elődben is remeklő mozgás- és harcrendszer mellé sikeresen pakoltak egy jelentősebb történetet, mindezt pedig a karakterek hangsúlyosabb jelenléte, valamint a játéktér és a benne található tennivalók és megoldások fejlesztése teszi kerek egésszé. A kihívás és a nehézség íve nem mindig sikerült egyenletesre, de még ezzel együtt is megéri újra rendet vágni a Ghostrunner világában.

PLATFORM PC, PS5, Xbox Series
KIADÓ 505 Games FEJLESZTŐ One More Level
MEGJELENÉS 2023. október 26. ÁR 13 990 Ft