De mielőtt a rajtkockára kigurulnánk, tisztázzuk: a Forza Horizon 5 főszereplője nem a sofőröd, és nem is az 500+ autóból álló Matchbox-mennyország, hanem az új helyszín. Ez pedig a Cinco de Mayo hangulatot motorhangokkal beröffentő Mexikó. A két partot összekötő terep változatos kivonata a mérsékelt övi, trópusi és sivatagos vidékeket is kínáló országnak. Nem is csoda az akkurátus másolat, hiszen Mexikó turisztikai hivatalaival dolgozott együtt a Playground, így a valós Agua Azul vízeséstől a fiktív Gran Caldera vulkánon át sokféle vidéken és változatos biómákban füstölhetjük a gumit.

HOLA HORIZONTE!

Hogy mit lehet egy sorozat ötödik részében elsütni érdemi, játékmechanikai újdonságként? Ez nehéz kérdés. A Forza Horizon Öt a jól ismert alapokra épít, olyan mértékben, hogy a HUD elemektől kezdve a versenyek típusain át minden ismerős lehet korábbról. Talán kísértetiesen is, szóval ne is csodálkozzatok a lentebb olvasható pontszámon. A cél és a forma most is változatlan. Felfedezni, újabb versenyeket és kihívásokat teljesíteni, hogy a fesztiválon előrébb tudjunk haladni még további lehetőségek megnyitásával. Mexikó területén több fesztiválközpont is van, mindegyik egy sajátos versenytípust képvisel (pl. földutas versenyek, vagy épp utcai veretések) – ehhez pedig átvezetőkkel megtoldott sztori küldetések is társulnak. Az egyes epizódok tetőpontjai olyan eseményeket kínálnak, mint például a bő ötven kilométeres góliát és kolosszus-versenyek. Természetesen most is vannak időzített események, online közösségi „Forza Arcade” eventek, amelyek a legutóbbi Forzathon bulikra hajaznak, az EventHub pedig a közösségi versenyalkotás lehetőségét hozza vissza a térképre. Eskü, még az AI szinteket és a játékos RPG-szerű progresszióját követő matek is változatlannak tűnik. Egyszóval minden itt van, amit korábban láttunk, és csak apróságokkal bővült a sor. Na meg egy olyan sztorival, ami nem tör a történetmesélés babérjaira, de egy kicsit akciódúsabbá teszi a fesztiválozást. Biztonsági játék? Az, a Forizon 5 nem meri az eddigi konvenciókat felforgatni. Ennek viszont az a következménye, hogy az új konzolgeneráció illúziójából ébredve most éreztem először igazán, hogy egy kicsit bátrabb újításokat is eszközölhettek volna Playgroundék.

A fejlesztőcsapat tehát biztosra megy, és hiába biztonsági ez a játék, a Forza Horizon 5 még így is szinte minden tekintetben a konkurencia előtt jár. A terepe egyedülállóan nagy és változatos. A vezetési modellje a Lego Duplo szinttől a motorsportok igényességét elérő formáig turbózható. A tartalom eszetlen, szinte befejezhetetlen mennyiségű feladattal látja el az sofőröket (majd kétezer belsős rendszerben tálalt achievement-szerű jutalommal), és az utolsó random kanyarra húzott "pálya" is izgalmas és érdekes nyomvonal tud lenni, még akkor is ha a sokadik Forizon játékban már nem érhet minket nagy meglepetés ilyen téren. A közösségi integráció brutális lehetőségeket rejt, a chillezős konvojozáson át, a random barátokkal való összeakadásig. A teszt időszakban például tök véletlenül, egy puszta közepén akadtam össze Dreampage-el, jól meg is örültünk egymásnak! A jutifalatokat pedig példátlan bőkezűséggel kínálja a játék.

Ha unod a CPU elleni küzdelmet a Drivatarok illúziója mindig ad egy kis extra többlet motivációt. Tudjátok, így "olyan mintha" a barátok ellen, vagy legalábbis azok szellemei ellen játszanánk. Az autók közötti tényleges különbségek, a fejlesztési lehetőségek, a mellékágak és az ezerszínű tennivalók garantálják, hogy a többi hasonló játékkal próbálkozó fejlesztő még csak a közelébe sem tudjon férkőzni a Forza Horizon intézményének. Ilyen szemmel a játékot akár tízpontosra is lehetne érzékelni, mert ilyen tényleg nincs máshol. Csak hát ott van ugye az a fránya előélet, meg a négy másik rész DLC-kkel kikövezve, amelyekben már nagyon sok mindent láttunk. Például a nagy hegyet a Fortune Islandon. Vagy a dzsungeles terepet és a tengerpartot a Horizon 2/3-ban.

GENERÁCIÓK KÖZT

Mindenki kíváncsi volt, hogy a Forizon 5 hogyan teljesít a vizuális megvalósítás terén, elvégre mégiscsak egy éves a Series X, és még mindig nem tobzódunk rajta a next-gen látványosságokban. Nos, abból kell kiindulni, hogy amíg a Forza Horizon 4 fél generációt fejlődött az Xbox One X változat megjelenésével, addig a Forza Horizon 5 pedig talán ahhoz képest csak egy apró negyedlépést tesz előre. Nincs igazi generációváltó élmény, de ami van, az egy gyönyörű, stabil 30 képkockás, dinamikusan hangolt 4K-s látvány. Vagy van egy gyorsabb, „performansz módba” állított, és még ezzel együtt is egy kiemelkedően szép játék, ami olykor pop-up jelenséggel, meg hiányzó effektekkel mutatja, hogy ő most butított változatban muzsikál.

A Forza Horizon szerencséje az, hogy a valóságra hajazó, fotórealisztikus fényeket, textúrákat és látványt űző összképe tényleg kanyarról-kanyarra képes meghökkenteni az embert. Az indirekt fényeket használó esős szakaszok, az éjszakai versenyek, buja dzsungeles terepek, friss homokviharok, na meg a magaslatokról a tengerpartok horizontjáig nyújtózkodó látképek is a videojátékok legmagasabb szintjéről kacsintanak vissza a játékosra. Az autók részletes kidolgozottságáról meg ne is beszéljünk, amelyek a ray-tracinges Forza Vista módban iparági csúcsot mutatnak fel, több száz autó felvonultatásával.

Sajnos azonban az igényesség nem érint minden részletet. A túl szabályos piramisok, a darabos karaktermodellek és emberanimációk, az autók kidolgozatlan alváza és a rozsdás pajtaleletek textúrái kikönyökölnek az amúgy durván részletes összességből. A prezentáció elmaradhatatlan része a zenei felhozatal is, ami a jól megszokott rádióállomásokkal kínál pont annyi zenei tartalmat, aminek kíséretében a 200-as szintig ellavírozhatunk. A magyar felirat pedig ismét üdvös – egy fokkal áramvonalasabb, mint a négyes epizódnál volt, de apró elütéseket elvétve még mindig találni a szövegben. Egy dologra nem tértem még ki, ez pedig a hozzáférhetőség. A Forizon 5 példátlan ilyen téren is, hiszen rengeteg apró opció áll rendelkezésre a minél könnyebb vizuális befogadás szempontjából.

A PC VÁLTOZAT

WELCOME TO TIJUANA!

Mivel a Forza Horizon 5 kicsit komolyabban foglalkozik a narrációval, a beszélő sofőrünk és a helyi fesztiválszervezők közötti interakcióval, ezért az ember bátorkodik egy kis többletet is keresni a bulis hangulat mögött. A Forizon 5 azonban végül sok ilyet nem kínál – a feeling végig megmarad a felhőtlen bulizás szintjén, és ezzel nincs is semmi probléma. Az ember szórakozni ül le egy ilyen játék mellé, és ezt tudják a fejlesztők már jó régóta. Viszont kissé hiányoltam egy kicsit konkrétabb helytörténeti prezentációt (elfért volna) a néhány történelmi infót elhintő sztorin felül, és tudom, én vagyok a vén szar de a cyberpunk művégtagokkal táncoló sofőrök, meg az NPC-kre jellemző angolba erőltetett spanyolkodás kissé lokó, mint vehiccsóban a hermósza kalapos mucsácsó. De el kell fogadni, hogy a jelentős bázist kitévő fiatalság már ebben a hangulatban és kivagyiságban keresi a fogyasztható tartalmakat, és még mindig jobb ez, mintha a határmenti problémákról, a drogkartellekről vagy a szegénységről moralizálna a játék.

A Forza Horizon 5 tehát most sem okoz különösebb csalódást, mi több az iparági trónust az Edinburgh-i kastély tetejéről sikerült a Gran Caldera csúcsára felvontatni, majd olvadt aszfalt és dermedt láva keverékével odatapasztani. A Forizon-élményt más játéknak megközelíteni és kimozdítani is képtelenség lesz ebből a pozícióból. A pontszámot viszont a sorozat történelmi vonatkozásában értelmezzük - akármennyire is örülünk most ennek a résznek, a hatodik epizódnál már el kell gondolkoznia a Playgroundnak, hogy miként lehet újat mutatni Horizon fesztivál közönségének. Mert ha csak a térképet cserélgetjük, úgy legyen bármilyen frankó is a tartalom, a sorozat óhatatlanul az Ubi-játékok stagnálását fogja az eszünkbe juttatni. Ez azonban még a jövő zenéje -az elődök tapasztalatai alapján a Horizon 5 szolgáltatásai az új rész felbukkanásáig garantáltan kitartanak majd, így aki hosszú hetekre-hónapokra el akar menekülni a valóságból, és be akarja pótolni a járvány alatt elmaradt világjáró élményeket, az a Forza Horizon 5-től keresve sem találhat jobb boldogságforrást.