Aki kicsit is követi az indie játékfejlesztés néhol egészen vad bugyrait talán már észrevette, a Metroidvania stílus az utóbbi években kicsit mintha kezdene kifulladni. A valós ok nem magában a zsánerben, sokkal inkább azokban a játékokban kereshető, amelyek csak a dizájnt ültetik általában a klasszikus stílus ölébe, de a formulához nem, vagy nagyon minimális léptékben mernek nyúlni. Mint minden koncepció, így idővel ez a formáció is unalmassá válhat, de azért akadnak próbálkozások, amelyek nem félnek játszani a komponensekkel, előszeretettel alkalmazva például máshonnét származó génterápiát is.
A felsorolás közt már eddig is hallhattunk szép számmal puzzle, souls-like vagy rouge-like visszhangokat és jelenlegi tesztünk alanyában kicsit mindegyik visszaköszön. Az Ender Lilies: Quietus of the Knights című kaland egy újonnan alakult független japán kiadó és newbie csapatainak első játéka: egyfajta 2D dark fantasy metroidvania RPG- és logikai-ügyességi motívumokkal festve, melyről már az első blikkre átjön, hogy kik valójában a felmenői. Sötét gótikus tónusok, folyton szakadó eső, középkori katedrálisok, démonok, káosz és pusztulás - mindennek közepén pedig egy csillogó szemű és félénknek látszó, ám Bayonettát megszégyenító módon harcoló kislány. Lily egy papnő, aki kasztjának utolsó képviselőjeként egy szentélyben ébredve arra eszmél, hogy a hajdan virágzó királyságot egy évszázadok óta zuhogó sötét eső végérnyévesen egy bűzölgő, korcs és elveszett világgá változtatta. Az elátkozott föld veszélyes tragikumba forduló világa viszont a sötétség ellenére is páratlan: ódon kastélyainak zeg-zugai, mély sötét erdejei, föld alatti világa számos kihívást tartogat, Lilinek pedig egyetlen feladata, hogy végigaprítsa magát a eső mérgezte Bligted hordákon és feloldja az évszázados átkot, amely a pusztulás szélére sodort királyságot sújtja.
Nehéz elhinni, hogy ez egy ilyen törékeny papnőnek sikerülhet, de hát ez már csak ilyen japáni dolog: még szerencse, hogy Lily-nek segítői is akadnak, ugyanis elesett harcosok lelkét megidézve képes a bennük szunnyadó erőt felhasználni, hogy sikerrel járjon az úton és felgöngyölítse az átok mögött megbújó okokat. Eleinte csak egy summon-lovag siet segítségünkre, később azonban a legyőzött sub bossok speciális képességeit is elvehetjük, amelyekkel egyrészt bővül a képességtár, azaz: kötelezően beteljesedik a metroid-orgia, így az új skillk révén eljuthatunk korábban megközelíthetetlen, vagy elérhetetlen helyszínekre is.
Amellett, hogy a játékot alapvetően szinte nulla előképzettséggel is teljesíteni lehet (egy korábbi dev interjúból kiderül, hogy nagyon figyeltek a hardcore és softcore egyensúly fenntartására) a soulslike játékokból ismerős AEDA módszer tökéletesen átültetésre került itt is - és nem a nehezítés érdekében. Az AEDA a támadj, térj ki, repülj rá és célozz módszer rövidítése - tipikus Dark Souls/Demon Souls hozadék és meglepő módon itt is működik.
Némi tanulással az egész olyanná válik mint egy piszkos tangó, csak ez esetben inkább a szépség és a szörnyetegek viadala, mintsem egy egymáshoz passzoló párocskáé.Ezt a fajta mechanikát pedig adoptálni is kell: ugyan a gameplay enélkül is halad, de azért vannak bizonyos helyzetek, ahol a kitérés-támadás (legyen az közelharci, vagy valamilyen mágikus képesség) módszer a követendő példa. Nem véletlen, hogy a skillfa is számos passzintható tulajdonsággal kecsegtet, amelyek épp a fenti módszert erősítik, illetve facsarják ki.
A pattern viszonylag hamar dekódolható, a bossoktól elkobzott közel- és távolharci, mágikus illetve egyéb skillek rákeverése az AEDA-ba pedig egészen egyedi eredményeket is hozhat a képernyőn (nem utolsó sorban pedig segítségre lesz a rejtett kincsek felkutatásában is.) Az Ender Lilies egyébként egy következetes és viszonylag szépen áramoltatott játék, ami annyit tesz, hogy a gyakori mentési lehetőségeknek és a szintlépésnek hála nem érzed rajta a kényszerű megfelelést, vagy a zsáner alappilléreinek követését.
A fentiekből már nyilvánvaló, hogy az Ender Lilies egyfajta Metroidvania light, amely a történet előrehaladtával szép lassan, szenvedés és izzadság nélkül építi fel a sztori végéig vezető utat. Kitekinteni persze lehet és kell is: akadnak benne titkos és rejtett helyszínek, vagy boostolható fegyverek, de nem igazán erről szól. A hangulata, a nagyon finoman és szinte vonzóan megkomponált animációi, a sötét tónusa és a zenei aláfestése az, ami igazán elviszi a hátán az egészet. Egyébként ha már zene: a trackek és az audio immerzióért felelős merülés a Mili nevű formáció hozadéka, amely az anime-ben járatos olvasóinknak többek közt a Goblin Slayer, vagy a Ghost in the Shell c. alapvetésből lehet majd ismerős, így abszolút passzol ehhez a darkos settinghez.
Az Ender Lilies bár még csak early accessben érhető el, de már most látszik a legnagyobb hozománya: képes szépséget produkálni a kétségbeesés béklyói közt, ráadásul olyannyira finoman írja át a zsáner szabályait, hogy ha valami újra vágysz, vele egészen biztosan megélheted.