Képek, videók, weblapok, előzetesek. Rengeteg különböző információt kaptunk az utóbbi hetekben, hónapokban a GTA sorozat legifjabb tagjáról, azonban mikor a lemeztálca becsusszan a gépbe, akkor tudatosul, hogy ez mind porhintés, egy nagyon jól megszervezett kampány, hiszen a legfontosabbról, magáról a játékról semmit nem tudunk. Ismerjük a főszereplőt, de nem tudjuk, mi motiválja, láttunk tucatnyi fontosabb karaktert, de nem ismerjük a szerepüket. Utólag visszagondolva ez így jó, és valószínűleg pont ez volt a cél. Az, hogy Liberty City lassan, komótosan bontakozzon ki előttünk, hogy a sztori minden egyes momentuma, minden vicces, vagy drámai jelenete újdonságként hasson és vésődjün bele elménkbe. Aztán, mikor 40-60-130 óra után befejezzük a játékot azt mondhassuk, ez igen, ezt megérte várni. Mert ha valaki belekóstol a Grand Theft Auto IV-be az ezt fogja mondani, ebben nem kételkedem.
Már a kezdőképsorok lenyűgözőek, pedig igazából semmi nem történik. Befut egy hajó, rajta a főhőssel, Nikoval, ennyi, de a zene, de a körítés, de a kameraállások... Mint egy rengeteg pénzből készült film eleje. Tart néhány percig, és igazából az embernek kell még néhány pillanat, míg felocsud, rájön, hogy a program már inputra vár, elindulunk a kocsival és jön a már szokásos, de még mindig lenyűgöző GTA életérzés. De még mielőtt továbbmennénk, meg kell jegyeznem, hogy indításkor a játék tölt úgy egy percet. Miért? Mert nagyjából ez az egyetlen alkalom, mikor töltőképernyővel találkozunk. Innentől kezdve gyakorlatilag folyamatosan streameli be a játék a tartalmat, szóval tessék kibírni azt a néhány klasszikus GTA stílusban rajzolt képet!
Szóval a szokásos GTA életérzés, ugyebár. Szokásos, mert a játék gyökere gyakorlatilag a kezdetektől, de legalábbis a 3D-be kilépő harmadik résztől fogva változatlan. A változás mindössze annyi, hogy még az előző részeknél is lassabban indul be a tényleges játék, azaz igencsak sok idő fog eltelni, míg kilépünk a tanuló üzemmódból. No nem azért, mert a Rockstarnál nagyon fogni szeretnék a kezünket, hanem mert annyi újdonság van a játékmenetben. Jajj, igazából nem is tudom, hol kezdjem... Komolyan, annyi minden van, amit le kell írnom, amiről áradoznom kell, hogy nehéz sorrendbe szedni! Ok, ok, kezdjük az elején. Az első küldetések megtanítanak vezetni - ami egyébként kicsit más, mint eddig, lévén a kamera ilyenkor is Nikot követi, azaz nem középen van a kocsi, hanem a képernyő jobb szélén. Megtanuljuk használni a csini kis új GPS-t, a szuper kis mobiltelefonunkat, illetve képet kapunk arról, milyen a harcrendszer, illetve az új fedezékhasználat. Kezdjük az elején, GPS. Segítségével a térképen bárhova rakhatunk egy célpontot, a valós élethez hasonlóan a gép pillanatok alatt kiszámol egy optimális útvonalat, jobb autókban pedig barátságos hang búgja, merre kell menni. Rendkívül okos ötlet volt, sőt, gondolkodóba estem, miért nem volt eddig ilyen az előző részekben? Lépjünk tovább, mobiltelefon. Innen intézhetjük személyes hívásainkat, segítségével munkát vállalhatunk, elhívhatjuk ismerőseinket szórakozni, üzeneteket olvashatunk (például ha elbénáztunk egy feladatot, akkor kapunk egy sms-t, melyből azonnal újrakezdhetjük, nem kell folyton fél várost átutazni), van benne kalendárium, stb. Még mielőtt továbbmennénk, ez nem mobiltelefon teszt, ez csak egy igen aprócska része a játéknak! Mondok poént, lehet benne választani csengőhangot, vagy azt, hogy csöngjön, vagy csak rezegjen. Először poénnak hittem, de ha rezgésen van, akkor csörgés helyett a kontroller kezd el csak rezegni! Kell még egy? Ha hallasz egy dalt a rádióban amit nem ismersz, csak fel kell hívnod az info vonalat (948-555-0100) és már meg is kapod válaszban az előadót, címet!
A harcrendszert korábban sokan, és sokat szidták - a GTA IV ezen a téren változtat egy nagyot, az új szisztéma rendkívül kézreáll. Meghúzod a ravaszt, célkereszt befogja ellenfeled. Félig húzd csak meg a ravaszt, a kamera beközelít és szabadon célozhatsz. Egyszerű? Igen, az! Hibátlan? Szinte teljesen, bár néha beakad a kamera, de bőven az elviselhető érték felett van. Ami újdonság az a fedezékek használata. Nem egy Gears of War, de nem sokkal kevesebb, egyetlen gomb lenyomásával Niko bevágja magát a legközelebbi kiszögelés mögé. Újabb olyan dolog, melyet sokszor fogunk használni.
Legutóbbi ittjártunk óta a LCPD, a helyi rendőrség is lényeges reformon ment keresztül. A szokásos csillagos rendszer itt is megtalálható, azonban nagyon fontos tényező lesz az, mennyire látnak minket a zsaruk. Kevés csillagnál elég kellő ideig eltűnni előlük, később azonban ezt kompenzálják helikopterekkel, majd jönnek az ügynökök, stb. Újdonság és rendkívül hasznos, hogy megtarthatjuk fegyvereinket egészen addig, míg élve be nem visznek.
Ez mind technikai dolog, de a játékban az a szép, hogy nem ezek viszik a prímet. Sőt, nem is a grafika, vagy hasonlók, de ha már itt tartunk, akkor beszéljünk róluk. Mikor láttunk képeket, akkor csodálhattuk a látványvilágot, de higgyetek nekem, ez mozgásban más, ez egyszerűen mindent visz! Minden az utolsó részletig ki van dolgozva, a legutolsó csatorna alól feltörő gőzcsomótól az utca emberének mobiltelefonjáig. Nem túlzok ha azt állítom, ebben a konzolgenerációban nem biztos hogy stílusán belül bárki megszorongatja ezt a grafikát, de úgy általánosságban is egy olyan színvonalat képvisel, melyet nehezen fog bármi utolérni. külön kiemelnél a karakterek ábrázolását, nálam nagyon nagy pont, ha a szereplők arcáról le lehet az érzelmeiket, itt pedig Niko, Roman, minden karakter annyira emberi, hogy bármikor találkozhatnánk velük az utcán.
No nem csak a grafika miatt, az összképhez hozzájárul két nagyon fontos dolog. Meg kell említenem a kitűnő szinkronhangokat, melyek hozzák a sorozat színvonalát, hibát nem találni bennük, de ami fontosabb, meg kell említenem Dan Housert, akinek tollából kipattantak a karakterek. Azok a karakterek, melyek olyan emberiek, annyira tele vannak érzelemmel és élettel, hogy pillanatok alatt azonosulni tudunk vele. Pedig Niko nem az a magasztos hős, sőt. És talán pont ezért szerethető, nem kegyetlen gyilkos, csak egy átlagember néhány rossz döntéssel a háta mögött. Ez az érzelmi töltöttség egyébként az egész játékot átszövi, Niko és testvére, Roman kapcsolata rendkívül mély és főhősünk minden döntése - már azok, melyeket nem mi irányítunk - komplex személyiséget tükröz. Roman mellett egyébként nem lehet szó nélkül elmenni. Nem ő a főhős, azonban annyira gyarló, annyira ellentétes, annyira tele van azokkal a hibákkal, melyekkel sokunk küzd akár tudat alatt, hogy szinte észrevétlenül kapcsolat alakul ki köztünk és... végeredményben egy jól megírt bithalmaz közt! Ez, uraim, ez az, ami játékokat naggyá tud tenni!
A kapcsolat pedig fontos, olyannyira, hogy gyakorlatilag központi szerepet tölt be a játékban. Nem csak azon a szinten, amit fentebb leírtam, de megkapjuk a lehetőséget, hogy a valós élethez hasonlóan szocializálódjunk. Barátnőt szerezhetünk, elmehetünk vele szórakozni, nem tudom másképp mondani, randizhatunk! Fontos ez a játék végeredményének szempontjából? Annyira nem, de az ilyenek miatt érezzük azt, hogy ezt a feladatot Little Jacob, vagy Vlad adja, nem egy nyavajás betű a térképen.
Lépjünk tovább (bár a bennem lévő játékos nem akar, órákig szeretne inkább mesélni a különböző karakterekről, megvitatni a motivációjukat, mint egy jobb mozifilmben, nem érdekelve, mennyi titkot tudnátok meg a sztoriról...) és térjünk vissza a technikai létsíkra. Van egy szó, melyet innentől kezdve az eszünkbe kell vésni: Euphoria. Nem szeretek mindenféle motorokról írni, egyrészt mert a programozó szakikon kívül nem sokakat érdekel, másrészt mivel én nem vagyok egy közülük biztos, hogy pillanatok alatt hülyeséget írnék, de most meg kell említenem, de inkább példákon keresztül teszem, úgy talán nem azonnal égek le. Az Euphoria tehet róla, hogy ha nagy sebességgel betonfalba rongyolunk, akkor Niko kirepül a szélvédőn és elnyúlik a betonon. Ő tehet arról, hogy mikor megpróbáltam ellopni egy kocsit, akkor a tulaj megpróbálta visszaszerezni, viszont beakadt a keze és olyan valósághűen rántotta az induló autó el, hogy percekig én éreztem magamat rosszul miatta. Ez tehet róla, hogy a járműben lelőtt ellenfél rábukik a kormányra, nyomja a dudát és a lövés irányától függően akár magatehetetlenül a gázra is rátehénkedik. Komolyan nem értek a dolog technikai részéhez, de az ilyen és ehhez hasonló esetek miatt azt mondom, hogy nagy hiba lett volna ezt a rendszert kihagyni a játékból.
A játék zenéje szokásos. Ne értsétek félre, szokásos alatt azt értem, hogy temérdek rádióadó, melyek közül mindenki megtalálja a kedvencét, legyen az dumacsatorna, vad metal, vagy épp orosz rockzene. Rengeteg előadó van, híresebbek, kevésbé ismertek, minden eseményhez, minden emberhez passzol egy. Vicces apróság, a rádió berezonál, ha a telefonban keres valaki mobilon.
Kezd elegetek lenni az áradozásból? Pedig még csak most lendülünk bele! (Egyébként meg, mit vártatok?) Ami a játékot igazán naggyá teszi az a rengeteg apróság. Nem akarok felsorolásba bonyolódni, úgyis kihagynék valamit, de megpróbálom azokat a momentumokat megemlíteni, melyek bennem mély, maradandó nyomot hagytak. Meg kell mindenképp említenem a minijátékokat, ezek ugyanis kis túlzással önmagukban is megállnák a helyüket mondjuk Wiin. Bowling, billiárd, darts, vagy éppen játékautómata, minden van itt. Eleged van a játékokból? Menj a szobádba és nézz tévét! Nem kevés csatorna, szerintem több órányi műsorral. Eleged van ebből is? Akkor tudom ajánlani a lenti internetkávézót, ahol szabadon lehet netezni. Van itt chat, felugró ablakok, csengőhang letöltés... A rengeteg küldetés mellett megint több tucatnyi a sztori szempontjából lényegtelen feladat van, kocsiversenyek is feltűnnek és még ki tudja mi, valószínűleg még hónapok múltán is találunk újdonságot. Meg kell említenem a csajozás keményebb felét, mely miatt TÉNYLEG érdemes figyelni, hogy nemi érettség előtti ismerősök ne nagyon figyeljenek, sok kínos kérdéstől megkíméljük magunkat. Maradjunk annyiban, hogy a San Andreas híres Hot Coffee jelenete ehhez képet szerintem kutyafüle volt és gyakorlatilag értetlenül állok az előtt, hogy az erkölcscsősz egyesületek hogy engedhették át így a játékot a rostán, és minden bizonnyal megint sok felszínes hírműsor főszereplője lesz. Az időjárásról beszéltem? Az eső már megszokott jelenség, de valami hihetetlen ülni és nézni, ahogy az emberek újsággal a fejükön rohangálnak, majd eső után lassan szárad fel a talaj. A járókelők egyébként lényegesen élőbbek mint bármikor ezelőtt. Egyszer az utcán sétálva hallottam a telefon csörögni. Már éppen vettem volna elő, mikor kiderült, hogy a mögöttem sétáló fazont keresik, felvette és elkezdett beszélgetni! Ah, csak belementem a felsorolásba, de itt abba kell hagynom, a többit tessék személyesen felfedezni!
A GTA IV multiplayer komponense akár új belépőnek is nevezhető a széria történetében. Akár, mert “nagykonzolon” most adódik lehetőség először ilyesmire, GTA univerzumba oltott többjátékos hancúrt eddig csak a PC-s modok, vagy a PSP-s mellékágak kínáltak - korrekt, de elég alapszintű formában. A GTA IV multija ezzel szemben meglepően robosztus darab. Mint sok minden mást, ezt a lehetőséget is elérhetjük közvetlenül (a mobil segítségével), két gombnyomást követően gyakorlatilag már a választott játékmód lobby-jában találhatjuk magunkat. A meccsek felállítása nagyban hasonlít a manapság megszokott és elvárt módozathoz: a szereplők beválogatása automatikus, nyomhatunk sima player és ranked meccseket is. A ranked küzdelmek előnye, hogy az itt bezsebelt pontok (bocsánat: pénz) további külső karakterfejlesztésre, és a mostanság szintén egyre megszokottabbá váló rang-lépkedésre adnak lehetőséget. Játékmódokban nincs hiány, van belőlük tizenöt, a sima deathmatchtől a feladat-alapú Mafia-ig - a játék egyaránt kényezteti az egyéni és csoportos multi kihívásokra vágyókat, maximum tizenhat játékosig. Ami még jobb: a játékmódoknál további részletes beállítások végezhetők el, ki-be kapcsolhatjuk az automata célzást, a rendőröket, meghatározhatjuk a forgalom sűrűségét, és a játék helyszínét. Ha úri kedvünk úgy tartja, egész Liberty City a játszóterünk lehet, a dinamikusan változó respawn pontoknak köszönhetően ráadásul a csapat / játékosok túlzott “szétszakadásától” sem kell tartanunk. Summa summarum: a GTA IV multija eddig méretes pozitív meglepetés, a magunk részéről nem vártunk ennyit tőle - nem szimpla “nesze, van ilyen is” multi, hanem átgondolt, élvezetes többjátékos móka. Mint minden multis megmozdulásnál, itt is az idő fogja eldönteni, hogy mennyire, és milyen hosszan mozgatja meg az online játékra (is) kapható GTA közösséget a többjátékos szekció - a viszonylag rövidke első kóstoló után a magunk részéről komoly potenciált látunk benne.
Kénytelen vagyok azonban megjegyezni egy dolgot. Van egy állandó vendég, mely minden GTA játékban feltűnik és sajnos itt is. Igen, testvéreim, sajnos a szaggatás itt is tiszteletét teszi. Nem sokszor, sőt, nagyon kevésszer és annyira nem is látványosan, azonban épp elégszer és épp elég feltűnően ahhoz, hogy ha mindenféleképp negatívumot keresünk, akkor belekapaszkodhatunk.
Felmerülhet a kérdés, tényleg ennyire jó játék lett a GTA4? Igen, minden kétséget kizáróan. Emlegetni fogjuk fél-egy-három-öt év múlva? Ebben is biztos vagyok. Kihívók már a spejzban vannak, lehet esélyük? Csoda bármikor megtörténhet, én mégis azt mondom, ennyire összetett, ennyire egységes játékélményt nehéz lesz überelni. Tehét: mondhatjuk rá, hogy tökéletes? Szerintem nem. Még mindig vallom, hogy tökéletes játék nem létezik. Egy dolog azonban biztos. Niko kalandja olyan közel került ehhez az eszményi státuszhoz, melynél közelebb még játék nem jutott.