Régóta tesztelek Kinect játékokat, és igyekszem mindig eljutni addig a pontig, amíg rá nem jövök az adott program irányításának csínjára-bínjára. Sokszor olvastam már sok helyen, hogy "ez a játék nem működik", "azt sem lehet normálisan irányítani", satöbbi. A Kinect esetében bizony előfordul, hogy rá kell érezni és meg kell tanulni (mondhatni el kell sajátítani) az adott program kezelésének fortélyait. Nagyon kevés esetben találkoztam ténylegesen működésképtelen játékkal.
A Kinect fitnesz-felhozatalát erősítő Adidas miCoach sem totálisan működésképtelen. Csak éppen egy technológiai fércmunka, amely olyan amatőr megoldásokkal operál, amitől az edzés élménye elveszik, a program pedig rövid távon diszfunkcionálissá válik.
Pedig az ígéretek nem ezt sejtetik. Már csak az Adidas licensznek is garanciát kellene nyújtani arra, hogy itt valami forradalmi dolog készül, amely megreformálja az otthoni edzések stílusát. A borítón szereplő személyi edzők között olyan sport csillagok találhatók, mint az aranylabdás Kaká, Dwight Howard vagy Jessica Ennis, a program dobozát kibontva pedig rögtön két DVD pottyan az ölünkbe. A szoftver ráadásul csatlakozik az Adidas miCoach kampányához, amelyhez külső személyi hardveregységet, honlapot, okostelefon applikációt és ki tudja még mennyi huszonegyedik századi okosságot lehet hozzárendelni, hogy az izzadás élménye egyedülállóan érdekes és izgalmas legyen.
A menübe lépve is temérdek dolog fogad minket. Lehet egyéni edzésnaplót tervezni, és ezek alapján végigmenni a gyakorlatokon. Vannak fókuszált gyakorlatok, különböző testrészek erősítésére, állóképesség javításra, és konkrét sportokhoz kapcsolódó tréningekhez. A sportokhoz kapunk közepesen izgalmas, és közepesen kivitelezett minijátékokat is, melyeket az edzés szakaszai között dob be a játék, mintegy jutalomként. A statisztikai nyomonkövetés és loggolás példaértékű, a konkrét gyakorlatok pedig izgalmasak, már csak azért is, mert jó részükkel nemigen találkoztunk még életünkben. Hol lehet itt a baj?
Igazából még a prezentáció sem indokolná a teljes elutasítást. Oké, hányadék módon vannak előre rögzített CG hátterek elé vágva a figurák, és a saját beillesztett képünk is ritka gagyi módon jelenik meg a tévében. A hangok néha elcsúsznak, a sztárok pedig láthatóan kellemetlenül érzik magukat a szerepükben. Az igazi kálvária viszont ott kezdődik, amikortól nekünk kellene a rivaldafénybe kerülni.
Beröffentjük az első bevezető gyakorlatsort, a gép pedig a talajgyakorlatok miatt a padlóra tessékel minket. Nyújtás a talajon, kobra, lábemelés, könnyített fekvők... A sziluettünk épp hogy benne van a képben, a Kinect pedig vagy érzékel bennünket, vagy nem. Nosza, újrakalibrálás - nézzük mi történik. A helyzet nem változik, gyakorlatilag az össze-vissza hadonászással előbb húzza be a mozdulatot a gép, mint a rendes lekövetéssel. Nappali minimális átrendezése következik, 2.5 méterrel a tévé előtt már majdnem elérem az “optimális” távolságot, de persze a “good” pozíció is jól hangzik a kalibráció során. A Kinect viszont lefele alig lát továbbra is. Másszunk fel a kanapéra. A játék itt már a teljes testem látja, de lebegek a virtuális tatami felett úgy egy jó méterrel. A mozdulat persze így nem értékelhető. Sebaj polcoljuk alá a kamera állványának a hátsó felét, így kicsit lejjebb lát a gépszem. Hirtelen eltűnök, a Kinect sehogy nem akar észrevenni, az újrakalibrálásig sem jutok. Ekkor már dühös vagyok, és körbe-körbe pörgök a földön, próbálom magam az eredeti állapotban, “good” kalibráció szerint tartani magam és utánozni a primitívnek tűnő lábemelést - sikertelenül. Az első naptárban jelölt edzésem sem tudom teljesíteni.
Nem nagyon volt olyan pillanat a tesztelői pályafutásom során, amikor a játék korongját üvöltve dobtam volna ki a negyedik emeletről - most ez majdnem bekövetkezett. (Liquid úgyis dühösebb lenne, ha megtudná, mi történt a tesztpéldánnyal...) A program a kalibráció során nem bólogat a Kinecttel, sőt követni sem követi a játékost. (Ezt akármelyik más finteszprogram tudja, ahol talajgyakorlatok vannak - lásd például UFC.) Két gyakorlat között, ha bármit matatni akarunk a menüben, akkor fel kell állni, mert a jobbra-balra húzós menük nem dinamikusan a kézhez vannak rendelve, hanem a képernyő egy fix pozíciójához... és sorolhatnánk a hasonló bakikat. A miCoach egyszerűen egy olyan fejlesztőtársaság kezéből pottyant ki, akik nélkülözték az alapszintű ergonómiát, és a nagy Move-Kinect platformközti fejlesztésben elfelejtették a Kinect igényeire szabni a technológiai apróságokat. Sajnos ezek az apróságok megölik mindazt az erőfeszítést, amit egyébként a program minden más aspektusába sikerült beletenni.
*A miCoach-ot így nem tudjuk jó szívvel ajánlani senkinek. Elképzelhető, hogy egy óriási nappaliban, 3-4 méterre a képernyőtől működik, de a jelenlegi formájában, a kalibrációs rendszer által “jó” távolságnak minősített pozícióban bizonyos részei diszfunkcionálisak a játéknak. Arról nem is beszélve, hogy minden jó ötlet mellé társul egy ocsmány, otromba fejlesztői húzás, ezzel pedig olyan skizofrén állapotba csuklik a miCoach, ami úgy látszik 3-4 játék után a Lightning Fish sajátjává válik. (Ugye emlékszünk pl. a Mel B-s rettenetekre...)
Blama ez és gyalázat - nem is kicsi. Csodáljuk, hogy miként juthatott ez keresztül az Adidas minőségi rendszerén. A jó ötleteken végignézve pláne szomorúság tölthet el bennünket. Negyed óra szenvedés után viszont legalább már azt értjük, hogy miért érzik magukat furcsán a bőrükben a játékhoz szerződtetett szupersztárok.
Adidas fanboyok, miCoach kütyü-tulajok és Kaká őrültek is kerüljék.*