Assassin’s Creed Nexus VRTeszt

És nem olyan irányban, ahogy azt a játék bejelentésekor (három éve) feltételezhettük: az új főhős hiánya és a megcélzott VR platform akkor gyors, pénzcsapolási célból készülő projektet sejtetett. A valóság ezzel szemben az, hogy a Nexus teljes értékű Assassin’s Creed epizód, amely a széria összes lényeges elemét felvonultatja – csak más perspektívából. Új főhős valóban nincs, de van három régi: Ezio, Connor és Kassandra, az összekötő személy a jelenben pedig egy névtelen hekker, aki kettős ügynöként egyszerre dolgozik az asszaszinoknak és a templároknak. A történet a szokásos nyakatekert AC sztori, ahol templárék a múltból előhalászott emlék-szilánkok segítségével próbálnak kombinálni egy Isu masinériát az Animus-al, ezáltal létrehozva egy olyan gépet, ami képes előre megjósolni az emberi viselkedést – az asszaszinok pedig megpróbálják megakadályozni ezt. A sztori a maga módján korrektül működik, ugyanakkor minden tiszteletem azoké, akik még most is lelkesen követik az AC-mítoszt, a magam részéről valamikor a harmadik rész környékén elengedtem az egészet, tessék engem beengedni a múltba, a többit majd intézem, köszönöm.

A három különböző hősre, így három különböző idősíkra és öt helyszínre (Ezio – Velence; Kassandra – Délosz és Athén; Connor – Boston és Newport) koncentráló sztori a korábbiakban megszokottól jelentősen eltérő játék-struktúrát eredményez. Viszlát, gigantikus open world – ezen a platformon a korábbi megközelítéssel próbálkozni sem technikailag, sem játékmenet szempontjából nem lenne szerencsés. Amit kapunk, az egy küldetés-alapú rendszer, ahol a játék továbbra is nyitott világú, de annak egy kisebb szeletével, a missziónk szempontjából érdekes területtel foglalkozik. A játékterület még így sem kicsi, és sajátszemszögű perspektíva pedig még „nagyít” is rajta egyet, másként érzékeled a távolságokat. Ugyanez történik játékmenet szintjén is: a Nexus nekifutásból megszabadul egy rakás platform-idegen játékelemtől, a karakterfejlődés (új skillek és fejlesztések) szigorúan a sztorihoz van kötve.

A játékvilágban közlekedni a Nexus alapélményeinek egyike. Ha Assassin’s Creed, akkor parkour, ez nyilván nem maradhatott ki a repertoárból, és meglepő (vagy kevésbé meglepő) módon szinte pontosan úgy működik, ahogy korábban. Vagyis: ez továbbra is egygombos megoldás, kvázi automatikus, egy csipetnyi csavarral, a túl nagy ugrásoknál a tetőbe kapaszkodást manuálisan kell elvégezned. Lehet kapaszkodni? Lehet bizony, mi több, kell is, ha magas épületek tetejére akarsz feljutni. A mászás a VR játékok birodalmában szinte külön műfajjá nőtte ki magát, a Nexus ezen a téren lazán beemeli a korábban jól bevált megoldásokat, a falmászás pontos és élvezetes, nem beszélve arról, hogy mennyire jól jön, ha lopakodós akcióra kerül a sor.

Beszéljünk akkor az Assassin’s Creed Nexus (számomra) abszolút szupersztárjáról, a historikus osonkodós akcióról. A Nexus az esetek kilencven százalékában minden lehetőséget megad a lopakodásra, és… az AI messze van a tökéletestől, a helyszíneket láthatóan rád építették. A játék mégis itt ragyog. Köszönhetően leginkább annak, hogy a VR itt tényleg egy új világ, térben-tapintásban-mélységben érzékelsz mindent. Támadhatsz távolról, ehhez (karaktertől függően) íjak és dobókések állnak rendelkezésedre. A rejtett pengés támadások külön történet, a magasról ráugrás fantasztikus, a lassú lopakodás, a penge határozott előcsattintása, az áldozat hátának megmarkolása, és a hideg acél tarkóba nyomása (miközben az idő kissé lelassul) viszont az a kategória, amitől egy pillanatra magroppanhat a saját mentális integritásodba vetett hited – aztán rájössz, hogy csináltál te már ennél cifrább dolgokat is játékban („No Russian”) és még mindig nem vitt el az ördög.

A helyzet nem ennyire rózsás, ha közelharcra kerül a sor. Mindhárom játszható karakter saját fegyverrel rendelkezik, ettől függetlenül hasonló harci taktikákat alkalmazhatnak. Van itt minden, mint a cukorkaboltban karácsonykor, a harcrendszer alapvetően egy védés-visszaverés-kitérés szisztémán alapul, ami teljesen jól működik addig, amíg egy ellenfelet kapsz a nyakadba. Kettőnél kezd problémássá válni, háromnál pedig jobb, ha menekülsz, mert gyakorlatilag menedzselhetetlenné válik a helyzet. Menekülni szerencsére viszonylag hatékonyan lehet, a Nexus ritkán kényszerít bele zártpályás közelharcba, és olyan plusz lehetőségeket is a kezedbe ad, mint a gyors iszkolásra jó esélyt adó füstbomba.

Ritkán írunk a kisegítő opciók meglétéről vagy hiányáról egy játék kapcsán, de a Nexus esetében mindenképpen érdemes kitérni rájuk, mert örvendetesen nagy számban vannak jelen. A játékot lehet állva és ülve is játszani, a nagy magasságoktól rettegőknek többféle vizuális segítség áll rendelkezésére, teljesen automatizálható a parkour, sőt, az ilyesmire érzékenyek számára még virtuális orrot is rajzol az új AC – a Nexus ilyen értelemben tényleg mindenki játéka.

Az Assassin’s Creed Nexus 2023 egyik kellemes meglepetése, a Ubisoft nem végzett félmunkát, ez nem egy gyorsan összecsapott VR mellékág, simán oda lehet tenni a széria többi epizódja mellé minőség szempontjából. Újítani ugyan nem újít, de a máshol már jól megalkotott játékelemeket nagyon ügyesen szereli össze élvezetes egésszé, és mint ilyen, élményszinten kiemelkedően jól működik.

PLATFORM Meta Quest 2 | 3 (tesztelve) | Pro
KIADÓ Ubisoft FEJLESZTŐ Ubisoft
MEGJELENÉS 2023. november 16. ÁR 40 USD