As Dusk FallsTeszt

A videójátékos történetmesélés elképesztő fejlődéséről – mind írásban, mind pedig prezentációban – rengetegszer írtunk már az elmúlt tíz-húsz évben, van azonban egy téma ennek kapcsán, ami szintén rendre előkerül, mégsem állíthatjuk, hogy lenne körülötte egyértelmű konszenzus. Ez nem más, mint a gameplay szerepe, különösen azok az alkotások, melyek akár teljes egészében háttérbe szorítják a játékmenetet a sztori kedvéért, szembemenve a legalapvetőbb gaming konvenciókkal. Hogy mennyire videójátékok ezek? Erről a mai napig erősen megoszlanak a vélemények – nem véletlen, hogy sok esetben nálunk is hiányzik a pontszám a tesztek végéről. Azt azonban mindenképpen érdemes megfigyelni, hogy miközben a játékok hagyományos interaktivitását hiába keressük ezekben a címekben, mégis akadnak olyan innovációk, melyek sikerrel értelmezik újjá ezt a bizonyos interaktív réteget. Ebbe a sorba állt most be az As Dusk Falls is.

Az INTERIOR / NIGHT fejlesztéséről nehéz úgy beszélni, hogy ne hoznánk elő az interaktív drámás műfaj egyik modern alapvetését, az Until Dawnt – nemcsak azért, mert van némi áthallás a címet tekintve, hanem azért is, mert itt is egy több szálon futó történetet gyurmázhatunk, úton-útfélen befolyásolva a karakterek sorsát. Ilyen értelemben nagyon is hasonló a két alkotás, a történet szempontjából azonban talán nem is lehetnének különbözőbbek. Amíg ugyanis a Supermassive Games tinihorrorja (illetve az azóta megjelent The Dark Pictures-játékok) főként cselekményvezérelt módon működött, addig az As Dusk Falls a folyamatosan jelenlévő ok-okozati összefüggéseket jóval lassabb tempóval és valódi karakterdrámával párosítja.

Az As Dusk Falls sztorija lényegében egy csattanás egy útkereszteződésben (majdhogynem szó szerint!), miután az Államokat éppen átszelő Walker-família belefut a rablásból menekülő Holt-fivérekbe, hogy az üresen kongó arizonai Desert Dream motel falai között örökre megváltozzon mindkét család élete. Persze nem egy éjszaka alatt: a történet előre-hátra ugrál az 1998-as kiindulópontból, a két kezdeti szálat továbbiakkal bővítve a mellékszereplőkön keresztül, hogy aztán szépen, fokozatosan izgalmas összefüggésekre derüljön fény. És ami még fontosabb: nemcsak összefüggésekre, hanem titkokra is, ebben a történetben ugyanis szinte mindenki rejteget valamit. Nincsenek fekete-fehér karakterek – olyannyira nem, hogy az As Dusk Falls akkor üt a legnagyobbat, amikor játszadozik az első benyomásainkkal tökéletesen ellentétes revelációkkal. Ki a jó és ki a rossz? Mit jelentenek egyáltalán ezek a szavak akkor, amikor egy családnak áldozatokat kell hoznia? Vagy amikor egyszerűen csak belekényszerülnek egy feloldhatatlannak tűnő helyzetbe? Ez adja a játék és a történet igazi mélységét, és talán nem lövök le semmiféle poént azzal, ha elárulom: a végkifejlet kapcsán sem az lesz a leglényegesebb kérdés, hogy kik élik túl, hanem hogy kire milyen hatással voltak a történtek. Ez a fajta lélektani megközelítés az, ami miatt nagyon más élmény az As Dusk Falls, mint az említett műfajbeli rokonok.

A tényleges játékmenetet tekintve már inkább a megszokott panelekből építkezik az As Dusk Falls, ez azonban még nem jelenti azt, hogy nem szórakoztató. A hátradőlős mozizást választható párbeszédopciók, illetve nagyon egyszerű QTE-szekvenciák igyekeznek feldobni, a valódi lényeg azonban itt is a korábban már említett ok-okozat: azok a döntési szituációk, melyek alapjaiban határozzák meg a cselekmény alakulását, illetve egyes karakterek sorsát. Fontos, hogy sokkal többről van itt szó, mint egyszerű helyzetfelismerésről – sőt, a legtöbb választási lehetőség egyáltalán nem ilyen jellegű. Teljesen ártatlannak tűnő lépések tudják néhány jelenettel később egyes szereplők halálát okozni, és rengeteg olyan helyzet van, ahol még csak sejtelmünk sincs arról, milyen irányba sodorhatja az eseményeket a képernyőn várakozó két-három opció. Rögtön felmerül persze a kérdés, hogy ezek az elágazások mennyire valódiak, de szerencsére elég egyértelmű választ kapunk erre az egyes fejezetek végén, amikor is egy aprólékos folyamatábrán nemcsak azt nézhetjük végig, hogy mi miből következett, de az is látszik, mennyire népszerű az egész közösséget tekintve az általunk választott döntés, ami jópofa funkció. Van persze itt is plot armor, bizonyos karakterek a történet egy-egy adott pontjáig mindenképpen eljutnak, a dolgok végső alakulása és a befejezés azonban sokféle lehet, ami elég szépen megágyaz az újrajátszhatóságnak. De nem feltétlenül kell mindent elölről kezdenünk: az egyes felvonások elejéről is indulhatunk akár, ami pedig különösen tetszett, hogy egy-egy konkrét elágazáshoz is visszaugorhatunk, akár csak amolyan „nézzük meg, mi lett volna, ha...” jelleggel. De ha úgy van, akár többen is nekieshetünk a végigjátszásnak, a már ismert mobilapplikációs-szavazós megoldással haladva.

Annak ellenére tehát, hogy nem emeli új szintre a műfajt, azért van egy-két érdekes ötlete és megoldása az As Dusk Fallsnak is, és maga a prezentáció is ilyen. Az egész félúton van a hagyományos 3D animáció és egy képregényes vizuális novella között, a karaktereket ugyanis kizárólag állóképek formájában látjuk. Egyszerűbb talán, ha megnézitek a fenti trailert, ott egyből látható, miről is van szó – a végeredmény nemcsak nagyon stílusos, de remekül illik ahhoz a melankolikus hangulathoz is, amit a történet sugároz.

Horror körítéssel talán már kezdenek kicsit unalmassá válni a „dönts a karakterek sorsáról!” formulára építő interaktív történetek, az As Dusk Falls éppen ezért hat frissítő záporként itt a nyár közepén. Hiába nem mutat ugyanis túl sok újat felépítésében és mechanikáiban, a több szálon és idősíkban futó családi dráma, valamint a remekül felépített és jó érzékkel árnyalt szereplők miatt így is megérdemli a dicséretet. Új etalonnak semmiképp sem mondható a műfajban: éltünk már át ennél hosszabb, szövevényesebb, látványosabb és játékmenetében „videójátékosabb” történeteket is a hasonszőrű címekben. Az egyediség hiányát azonban a legkevésbé sem lehet felróni neki – nem mellesleg pedig újabb gyönyörű példa született arra, hogy milyen csodálatos lehetőségek rejlenek a videójátékos történetmesélésben.