Uncharted: Legacy of Thieves - ilyen lett a PC változatTeszt

RÉGI CSIBÉSZEK

Ezek után az sem meglepő, hogy a Sony mostanában igencsak bekomolyodó PC támogatása végre Drake-et és kalandjait is érinti. Emlékszem a PS3-as időkben vérre menő viták mentek, hogy "vajon milyen PC kellhet mondjuk egy Uncharted 2 kategoriájú játék futtatásához?" "Ami a Crysis-t viszi, az vinné a csibészes Uncharted-et is?". És azóta is nehezen hisszük, hogy az a stílus, az a dús, organikus és egyben filmszerű látvány jellege csak nagyon ritkán köszön vissza mondjuk más, akár PC-re is készült játékok esetében. A Legacy of Thieves csomag viszont most itt van és egybegyömöszöli az Uncharted 4-et a különálló kiegészítőjével. A PS5-ről PC-re történő ugrás (mert, hogy a kollekció ott jelent meg előbb) pedig simább és folyamatosabb, mint talán bármely eddig PS-ről pécére vándorolt cím esetében.

Rég volt már, hogy az Uncharted 4-et PlayStation-ön játszottam, de ahogy most megint beleszaladt némi idő, azonnal szembejöttek a régi emlékek. Beugrottak a pályák, a tájak, az akciórészek, mintha tegnap lett volna minden. És tényleg olyan, mintha tegnap is írtam volna a tesztet, pedig annak már bizony jópár éve... Tudjátok, még most is úgy vagyok ezekkel a játékokkal, hogy érzem a korlátaikat, látom a vonalvezetést, az egyszerű és túlzó harcokat, na meg azt, hogy a Naughty Dog egy-egy újabb hatásvadász mozzanatért képes lenne cerkófmajmokat áldozni egy kalózöböl közepén felhúzott, koponyákkal kirakott szentélyen. De az egész „hatásvadászat” baromi jól működik. Szinte törölni kell a kezedről a sót meg a fáradt popcorn-olajat, érzed a szádban a kólaízt, tudatosan felismered azokat a részeket, amelyek direkt azért vannak ott, hogy állat ejtve vakulj és élvezz! A Last of Us kíméletlen világai után külön örülsz minden napsütéses saroknak, lagúnának, dús-fás domboldalnak. Az élő-lélegző halivúdi díszletparádénak. És miközben tudod, hogy ez az egész egy trükk, még úgy is két pofára habzsolod az Uncharted-varázslatot, amiből a PC verzió semmit nem veszít így sok év távlatából sem.

KÓLA HELYETT EGY POHÁR PORT-ÓI

Az Iron Galaxy munkatársai egyszer sajnos már megégették a kezüket a tragikus Batman-portjukkal (nem is értettem, hogy lehetett pont rájuk bízni egy ilyen munkát), de az Uncharted PC-n nem hogy korrektül fut, hanem talán az eddigi legkomolyabban, legsimábban suhanó pécé átirat is egyben. Kapunk DLSS-t, tudja a program natívan az AMD FSR-t, szóval lehet variálni a felbontással meg a felskálázással. De a játék gyönyörűen szalad egy 2060-as Geforce kártyán is, és akkor még a rengeteg finomhangolási lehetőségről nem is beszéltünk. A 60 FPS+ élménye számomra meghökkentő volt egy Uncharted játéknál (Bocsi, utoljára PS4 Pro-n láttam az U4-et!), és bár azt mondom, a maga korában 30 FPS körül is bizsergető volt a program, most ragyog igazán az összkép. Hogy ezt a ragyogást mondjuk miként lehetett ilyen játszi könnyedséggel elérni, az egyértelmű. A Thief (és a Lost Legacy) még az első PS4-et helyezte a fejlesztés fókuszába, így innen tényleg könnyebb nyerni – ezt a masinát már vastagon meghaladta a mai PC gaming. Persze a PS5-portból áthozott finomságok mellett egy picit magasabb szintre is tornászható a látvány, de High és Ultra beállítások között, az összképet nézve már csak fűszálhasogatásról lehet szó. És az sem feltétlen jó, ha a vizualitás nagyon kitisztul. Ahogy a Spider Man portnál a minap konstatáltam, úgy az Uncharted 4-nél is állítom, hogy jól áll a programnak egy kis filmszerű mosottság. Talán ezért van a játékban csak és kizárólag 30 FPS-es zár (60-as nincs), mert afelett a blur-hatás sem ugyanúgy adja magát. De persze a frame értékeket tekintve a határ maga a csillagos ég, régebbi masinákon is előhozható simán a PS4 szintjének megfelelő külalak mellett a hatvanat meghaladó frém érték. A neten néhányan zsibognak a HDR hiánya miatt, de nekem ez PC-n valahogy nem hiányzott, igaz, megfelelő monitorom sincs, ami ezt kihasználná. Mint ahogy az ultra-wide megjelenést sem.

ALL HANDS ON DECK!

És akkor még egy dologról nem beszéltünk, jelesül a Steam Deck átiratról. Úgy képzeljétek el, hogy a Deck simán fix 30 FPS-en futtatja a játékot natív 800p felbontáson, majdnem mindent Max-Ultrára állítva! Gondoljátok el, hogy egy közepes, recés, mosott textúrás Switch port után átültök Unchartedezni majdnem minden opciót kimaxolva egy Steam Deckhez. Az élmény felér egy nagy maflással (jó értelemben), a 30 FPS-lezárást felnyitva kiderül, hogy még egy kis tartalék is van a rendszerben. Ilyenkor 40-50 közé is be-be bukik a mutató, de nem mondom, hogy a legdurvább jelenetekben ne szagolnánk 30 alá is (igaz, csak egy iciri-picirit).

Egy trükk van a dologban, az árnyékokat le kell venni medium szintre, attól fölfelé a GPU-nak terhes a renderelés a hordozható PC-n. Viszont ez az egyik opció, ami ekkora kijelzőn nem okoz nagy fejfájást. A másik gond az, hogy a Deck-ből (akármit is csinálunk, akárhogy is skálázzuk a tengerszint alá a belső renderelési felbontást) nem igazán lesz fix 60 FPS-t villantó varázslat. 50-60 között ugrál a mutató még legjobb esetben is.

Apropó: Deck-en extrán érdemes megvárni az első betöltés, vagy a driver frissítések után felbukkanó „shader compile” folyamatot. A főmenüben ugyanis ilyenkor a játék előtölt néhány grafikai elemet, utána viszont flottul fut a kód, mindenféle döcögés nélkül.

Deck-en sok más játéknál fontos az AMD FSR alkalmazása, itt a teljesítményen érdekes módon nem javít sokat, viszont a legnagyobb belső felbontást és a legélesebb opciót bekattintva az FSR kicsit javít az éleken a natív képminőséghez képest, ami vicces. Pláne, hogy ilyenkor szub-800p alá szalad a belső renderelés - ebből is látszik, hogy az Uncharted alapból valami filmes kamera effektust alkalmaz az egész kijelzőre.

ILLÚZIÓ AZ EGÉSZ

A tesztelő élete nem csak játék és mese – miközben ugyanis a pixeleket vadászod egy 2016-os álomjáték nagyszabású átiratában, rájössz a bűvészmutatványok egy részére, amit tévén annak idején nem vettél észre. „VFX” - ami magyarul vizuális trükköket jelent a filmes és a játékos világban is. Addig jó, amíg az ember tényleg elhiszi a bűvésztrükköt és nem akar mögé látni. A renderelés fejlődik, az idő halad, de ilyenkor kicsit kiábrándító beismerni, hogy az ember szeme túlhaladt az UC4 vizualitásán. A Naughty Dog játékok látványában sokszor a mindent átkaroló magas minőséget és a díszletek elképzelhetetlenül nagy mennyiségben való ábrázolását is szeretjük. Itt már sokszor a Deck képernyője is elég, hogy lássuk, annak idején milyen trükkökkel verték át az érzékelésünket - amúgy zseniális módszerekkel - a Kutyagrafikusok. A játék portja irányítási problémáktól és egyéb technikai malőröktől mentes egyébként. Egyszer vagy kétszer fordult elő lemerevedő karaktermodell, vagy eltűnt hős az átvezetőkben – amolyan grafikai bugként. Ezek azért a PlayStation változatokból nem rémlenek.

Ha eddig vadul védted a PC becsületét a konzolokkal szemben, de titkon azért vágytál egy Uncharted játékra, akkor itt a lehetőséged pótolni a méretes lemaradást. Penge minőségű, gondosan átgondolt átirattal gazdagodott a videojátékosok pécés közössége. Az Uncharted: Legacy of Thieves csomag egy újabb lépés a konzol-PC világ közötti elmosódás irányába, és valahol egy olyan történelmi pillanat is egyben, ahol a csibész konzol-exkluzív hős kaput nyit egy szélesebb világra. Ezek után viszont elképzelhetetlen, hogy az első három rész lemaradjon a Steam listánkról. Sony, remélem hallod a kalandra hívó dobokat és rigmusokat! Ne álljatok itt meg!