Pitch Black, xXx, The Chronicles of Riddick, Fast and The Furious. Vagyis: Vin Diesel filmek. Kicsit buták, kicsit egyszerűek, de ha csütörtök este ki akarod kapcsolni az agyad erős másfél órára, jó szolgálatot tesznek. Vin barátunk figyelme az utóbbi években a videojátékok felé fordult - talán nem véletlenül, bevallottan nagy játékos maga is, így érthető, hogy interaktív formában is szívesen látná magát a képernyőkön. Ilyen lehet a tökéletes beleélés: Vin önmagával játszhat.
A kopasz színész friss projektje, a The Wheelman nehéz szülés volt: már a bejelentésekkor sokan temették a játékot (egy újabb GTA klónnak tűnt) és a folyamatosan vergődő Midway, valamint a rendre csúszó megjelenés okán is sanszosnak tűnt, hogy soha nem lát napvilágot. Majdnem így lett, aztán jöttek a franciák (Ubisoft) megvették, és kiadták - így lett nekünk Wheelmanünk mégiscsak. Apró érdekesség, ha már a fejlesztés viszontagságairól beszélünk: a játékot a Midway Studios Newcastle és a Tigon Studios közösen hozta tető alá, utóbbit pedig maga Vin Diesel alapította még 2002-ben.
A reszelővel csiszolt hangszálakkal megáldott Vin ezúttal Milo Burik bőrébe bújik. Milo a CIA titkosügynöke, feladata beszivárogni a barcelonai alvilágba, hogy felfedjen és megakadályozzon egy egyelőre ismeretlen, de várhatóan roppant nagyszabású bűncselekményt. Az ilyesmit a magunk részéről szeretjük inkább Jack Bauerre bízni, de egye fene - Vin is megteszi.
A játék alatt a hármas számú Unreal motor futkároz - nem meglepetés, a Midway jelenlegi generációs játékainak többsége ezt használta. Persze senki ne várjon Gears of War 2 szintű grafikát, de így se lehet okunk panaszra. Maga a város korrektül néz ki, tele van élettel, és bár Barcelonában játszódik a játék, nem pontos mása, de a főbb nevezetességek azért felismerhetőek illetve megtalálhatóak. Magukkal a járművekkel sincsen semmi gond, némelyikük lincenszelt, némelyikük nem, de mindig látod, hogy miről mintázták őket. A karakterekről sajna már nem mondható el ugyanez. Távolról még rendben vannak, de közelebb kerülve már nem ilyen rózsás a helyzet - vagy a sajátos grafikai stílus követelte meg a némileg aránytalan testfelépítést, vagy szimplán bénák voltak a modelleket összedobó srácok. Tegyük fel a rózsaszín szemüveget, és feltételezzük az előbbit, oké?
Maga a játék leginkább a Burnout, a Stuntman és a GTA fura keveréke. Burnout azért, mert pofátlanul lehet benne leamortizálni mindent, Stuntman a hálivúdi akciófilmeket megszégyenítő autós üldözések, menekülések és ugratások miatt, valamint a jó öreg Grand Theft Auto, mivel nagy és nyitott városban fogjuk koptatni a gumit, meg esetenként a cipőtalpunkat. A fentiekből talán már sejthető, hogy küldetések tucatjait fogjuk teljesíteni, méghozzá a szokásos “gétéás” módon - a város különböző pontjain tudjuk felvenni őket, némelyikük a sztorit lendíti előre, mások pedig a szimpla szórakozást szolgálják. Ami rendben is van, ha vad változatossággal kényeztetnék az egyszeri játékost. De nem kényeztetik.
A missziók többsége ugyanis olyasmi, amit az online szerepjátékokban “futárszolgálatnak” szokás nevezni. Vagyis: juss el A pontból B pontba, innen esetleg fuvarozz el valakit C-be, vagy védd meg útközben a D helyszínre tartó cimborádat, esetleg intézd el időre az E pontba tartó rosszfiúkat. Mielőtt felsorolnánk a teljes ábécét: a küldetések során legtöbbször csak a nevek és helyszínek változnak, a feladatok rettenetesen hasonlóak egymáshoz.
Szerencsére a városban való féktelen száguldozás élménye sok mindenért kárpótol. A Midway a valós fizikát bezárta a pincébe, az autók és motorok kezelése száz százalékosan árkádos. Sőt: agresszíven árkádos, a folyamatosan nyakunkban lihegő ellenfelek megszelídítésének egyik alapvető módja, hogy durván nekicsapjuk a járgány oldalát a mellettünk ügyeskedő járműveknek. Vezetés közben lövöldözni is lehet, viszonylag alacsony hatékonysággal - alapesetben. A “nem alapesetet” azok a szituációk képviselik, amikor durvulens vezetéssel, és a város (korlátozott) rombolásával feltöltjük a fókuszcsíkunkat, és... igen, többféle speciális mozdulatot viszünk véghez. Például vadul nitrózunk, vagy még inkább lassítva lövünk. Utóbbi képesség kétféle ízben érkezik. A Szuperlövés (héé, ez egy pornófilm címe is lehetne!) segítségével lelassul az idő, és az előttünk haladókra (vagy egy jó kis rendőrségi útlezárásra) nyithatunk tüzet. A második a Ciklon - ez volt a kedvencünk. Kézifék, a jármű tesz egy száznyolcvan fokos fordulatot, idő belassul, és így lőhetünk. Az ellenséges járművek gyenge pontjait ilyenkor szolid köröcskék jelzik, ügyes és megfontolt célzással könnyedén forró ólmot juttathatunk a tankba. Az eredmény: látványos robbanások, és tíz másodpercnyi nyugi, mielőtt jönne az üldözők újabb hulláma.
Nem csak a rosszembereknek van gyenge pontja persze, hanem Vinnek, és az éppen meglovagolt járműnek is (ezért lett volna jobb Jack Bauer, ő az eddigi tapasztalatok szerint elpusztíthatatlan). A küldetések során gyakran szembesülünk azzal a kellemetlen ténnyel, hogy a pár perce még fényesen csillogó járgányunk füstölgő ronccsá lényegült át. Ilyenkor jobb gyorsan elhagyni - nincs rondább dolog a lángoló tűzhalálnál, ugye. A kevésbé ihletett megoldás az, ha kiugrassz, és megpróbálsz új járművet keresni magadnak - de az igazán tökös legények (Vint beleértve) nem így csinálják. Ők kirúgják a kocsi ajtaját, hagyják, hogy a menetszél összeborzolja a hajukat (Vin esetében ettől nem kell tartani), aztán elrugaszkodnak, és zsupsz, máris az új gépjármű kormányát markolják. A mozdulat neve Airjack, és sokszor fog kirángatni a bajból.
A gyalogos missziók már kevésbé kacifántosak, és jóval kevesebb akad belőlük. Szerencsére, mert nem nyújtanak semmi különöset, meglehetősen fapados, automatán célzós, fedezékbe húzódós tűzharcokról van szó, melyek során maximum az egy másodpercre jutó ellenfelek magas száma fog néha problémát jelenteni, az agyonlövöldözésük már kevésbé. Tavaly, a lipcsei Games Conventionön alkalmunk volt társalogni egy alaposat a játék producerével, ő már akkor kiemelte, hogy a játék címe Sofőr, és erre koncentrálnak, a gyalogos részek csak azért vannak, hogy olyan is legyen. Így utólag teljesen igaza volt: olyan is lett.
A főszál mellett tetemes mennyiségű (100+) mellék-misszió növeli a szavatosságot. Tudunk taxizni, versenyezni (lövöldözve versenyezni, ráadásul), ellenséges bandákkal leszámolni, vagy éppen különféle járműveket menet közben (naná, hogy átugrással!) meglovasítani. Jó, hogy vannak, mert a sztorivonal küldetéseinek változatossága (pontosabban: annak hiánya) nem feltétlenül sarkall arra, hogy egy ültő helyedben több órát töltsél velük - ilyenkor jól esik egy ki autólopás, vagy a helyenként erős Crazy Taxi hangulatot sugárzó személyszállítás. Gyorsan megelőzzük a kérdést: nem, nincs multiplayer. Semmilyen. Van viszont magyar felirat - kizárólag a PC verzióban.
A The Wheelman tipikusan az a játék, ami szeletelve sokkal jobb, mint egészben fogyasztva. A küldetések gyakran önismétlők, de a játékmenet magja, a száguldozás, az autós lövöldözés, a hatalmas ugratások, meg a gyakran kifejezetten nagypályás rombolás teljesen rendben vannak. Vin elégedett lehet: megkapta a saját filmjeinek tökéletes játékmegfelelőjét. A Wheelman kicsit egyszerű, kicsit butuska, de szórakoztató.