Doronko WankoTeszt

Egyszer rég befogadtam egy kóbor kutyát és magára hagytam öt percre egy szatyor menzáról szerzett kolbászos kenyérrel (éhező egyetemista voltam, akkoriban ez teljesen valid megoldás volt). Ő pedig, mint minden vadonban nevelkedett kóbor ebcsont tudta jól, hogy amit most nem eszel meg, az gyanúsan más gyomrában landol - így amíg kint voltam, az EGÉSZET megette, szalvétástúl mindenestűl. Utána egész éjjel sugárban okádott szegényem a szoba különféle pontjain. És hogy hogy jön ez ide? Úgy, hogy a Doronko Wanko című videojáték, tesztünk alanya nagyjából erről szól.

No nem arról hogy kolbászt okádasz mindenfelé, ennél pöppet szofisztikáltabb a helyzet. De csak egy pöppet. A boldog (és igen tehetős) család beköltözik a vacsi új háromszintes luxuskecóba, majd magára hagyják a kutyát. Két célod van: kutasd fel a házban elrejtett 12 darab csillogó kutyfesményt valamint csinálj minél nagyobb munkát a takarító brigádnak. Ocsmánykodni pedig többféleképp lehet: belehemperegsz a sárba és a szoba közepén megrázod magad. Vagy levered a vörösbort az asztalról és széthordod a szőnyegen. Vagy bármi kanász sutyerákság, amitől felpörögnek a guruló dollárok a takinéni számláján.

A burzsoázia és elitizmus ellen elkövetett puritán rombolásnak van egyfajta punkos bája, emellett azt is el kell mondjam, hogy a játék teljesen fluid, intuitív módon zakatol kutyánk valaga alatt. Amikor úgy érzed, kimaxoltad a rendbontás egy formáját, a játék dob neked valami pluszt, amivel még nagyobb hányást vagy képes produkálni. Az egész hodályt egy laza óra alatt teljesen gallyra lehet tenni, a vége pedig elkerülhetetlenül az lesz, hogy hazaérő gazdikák kihordanak lábon fejenként két infarktust.

Majd gondolod, ez jó volt, jöhet a következő kéró és elkezd pörögni a stáblista… Rádtörhet a rossz előérzet… Ááá, biztosan nem lehet csak ennyi, hisz most kezdődött... Majd amikor ismét a kezdő menüben találod magad, akkor azért már csak-csak túl kell lépned a tagadás fázison: ez bizony VALÓBAN ennyi. Számtalanszor hangot adtam annak, hogy a mai dömpingben ha egy játék rövid, az számomra külön fícsör, de azért na, ez azért erős. “Hmmm, mennyibe került a kísérlet Safranek?” - idézgettem fel magamban a klasszikust miközben böngészgettem a játék körüli magyarázatot a magyarázhatatlanra… És látom: ingyenes. Hmmm.

És akkor hirtelen átéltem egy megvilágosodás pillanatot. Belegondoltam abba, mit tudna hozzáadni ehhez a koncepcióhoz még pár kégli amit ugyanúgy szét kell barmolni, mint ezt az egyet? Vajon élveztem volna annyira a másodikat, vajon nem tettem volna le a harmadiknál az egészet? Mit lehetett volna még hozzáadni ehhez a főzethez ahhoz, hogy érdemes lett volna tovább bővíteni tartalmilag? Ötlettelen voltam.