Plants vs ZombiesTeszt

Mostanában másod(harmad, negyed, sokad)virágzásukat élik a zombik, mint ellenfelek. Nézzünk szét a jelenleg menő játékok közt, biztos, hogy legalább minden másodikban megtaláljuk ezeket a lomha, agyevő teremtményeket. Ezek után kicsit sem meglepő, hogy a PopCap legújabb sikerjátékának egyik címszereplője az élőhalott csorda, ami azonban csodálkozásra ad okot az a másik fél: a növények.

Amennyiben valaki kihagyta a netszerte terjedő zenés video trailereket, vagy elkerülte volna az okosan szervezett viral kampány, néhány rövid mondatban kifejtem, miről is van itt szó. A játék alapja a Tower Defense játékstílus egyik változata. Adva van egy kert, egyik felén a házunk (és az agyunk, ami ugye elég fontos), másik felén pedig több tucatnyi éhes zombi, kiknek természetesen az agyunkra fáj a foga. A cél természetesen az, hogy a zombikat megakadályozzuk abban, hogy a házunkba bejussanak, ezt pedig növényeink segítségével oldjuk meg. Közel ötven féle virág és gomba áll a rendelkezésünkre, melyek mind másképp segítenek megvédeni a kertet. Csak egy rövid példa, nappal a napraforgó a csapatunk alapja, ő gyűjti be a többi növény építéséhez szükséges napfényt. Mikor elegendő van belőle, elkezdhetjük a védekező sorfalakat felhúzni. Kezdetben csak alap borsólövőink lesznek, melyek mellé később érkeznek különböző borsóágyúk, melyek vagy többet, vagy több irányba képesek tüzelni. Defenzív szerepet tölt be például a “diófa(l)”, melynek kemény héját sokáig kell a zombiknak rágcsálni, illetve vannak egyszer használatos egységeink, mint például a nagy területen pusztító “atomgomba”, vagy az ellenfeleinket időlegesen lefagyasztó “mirelit gomba”. Éjszaka aztán fordul a kocka, napraforgóink kevésbé lesznek hatásosak, cserébe a nappal alvó gombáink felébrednek és teljesen új taktikát kell felállítanunk ha életben akarunk maradni a - kezdetben - lényegesen gyengébb, de legalább olcsóbb spóraköpő hadseregünkkel. Néhány pályával később vízi egységek is bekapcsolódnak a harcba, 5-10 pályánként teljesen át kell alakítanunk a stratégiánkat, nem fogunk egy-egy pályatípusba beleunni. Ráadásként néha kapunk ilyen-olyan bónusz pályákat, az elején például zombowlingot játszhatunk, később a vázatörés mesterévé kell válnunk.

Természetesen ellenfelekből sincs hiány, több, mint 25 zombi fajta próbál majd az életünkre törni. Mindegyiknek van valami erőssége és gyengéje, egyik strapabíróbb, másik kevésbé, de a föld alá tud bújni, megint másik gyorsabb a többinél és még sorolhatnám sokáig. Előjön tehát a jól ismert kő-papír-olló mechanika, ki kell találnunk, hogy a különböző zombi-típusok ellen melyik növényeket kell bevetni, illetve figyelnünk kell a pálya sajátosságaira. Természetesen a zombik nem egyesével jönnek, sőt esetenként elég masszív hullámokban támadnak, így ritkán van olyan, hogy jól kiépített védelmi vonalunk mögött nyugodtan ülhetünk. Ráadásul egy idő után feltűnik a színen Őrült Dave, aki (elég borsos áron) rengeteg hasznos dolgot kínál megvételre, így a napfény mellett pénzt is kell gyűjtögetnünk a későbbi pályákon. Meglepő módon a játékban nincs nyerő taktika, pontosabban nem csak egy taktika a célravezető. Gyakorlatilag ügyesen játszva teljesen mindegy, hogy a játékos inkább kínkeservesen gyűjtöget a nagyágyúkra, vagy minden pénzét azonnal fegyverekbe öli. Legyen egy okos tervünk, ha meg tudjuk valósítani, akkor nyert ügyünk van, a játék nem fogja ránk erőltetni a készítők szerint helyes megoldást.

A játék Adventure módja olyan 5-6 óra alatt végigvihető, azonban a játék ezek után nyitja meg a lehetőségek szinte végtelen tárházát. Megnyílik a minijáték, puzzle és survival mód, melyekben rengeteg apróbb játékfajtában mérhetjük fel a tudásunk. A lényeg szinte mindegyikben ugyanaz, mint a fő játékmódban, de mindegyikben van valami csavar - legtöbbször egy, már régi sikerjátékuk egyszerűsített, “zombiasított” változatában kell helytállnunk. Egyikben például a Bejeweledhez hasonlóan kell hármas-négyes sorozatokat összehozunk, miközben a zombik vadul támadnak, máshol pedig éppen az élőhalottakat kell irányítanunk ahhoz, hogy eljussanak a hőn áhított agyakhoz. Nem túlzok ha azt állítom, hogy több napnyi játék lehetősége van ezekben a játékmódokban. Ha pedig kihívásra vágyunk, akkor álljunk neki megint a kalandnak, ugyanis ilyenkor Dave nehezít a dolgon és három növényt kötelező jelleggel kiválaszt az arzenálunkból, ezeket nem cserélhetjük másikra. A felsorolás itt még nem ér véget, találunk ugyanis például egy Zen Garden opciót, ahol a virágnevelés a dolgunk, amolyan Tamagochi módra. Öntözni kell őket, tápoldattal kezelni és még vagy egy tucat különböző dolgot végrehajtani, jutalmunk pedig például pénz, ha jól csináljuk akkor nem is kevés. Vagy ott a Tudás Fája, ahol különböző cheateket nyithatunk meg (ezek leginkább további viccek, például humoros öltözékek a zombiknak) és még sorolhatnám. Ez az a játék, melyre nyugodtan mondhatjuk, hogy megéri az árát, mert tényleg tele van tömve tartalommal.

Hasonló fejlesztéseknél a látvány és a zene szokott a "szűk keresztmetszet" lenni, de a PopCap kínosan ügyelt arra, hogy ilyen téren se valljon a játék kudarcot. Természetesen nem kell véres játékmenetre számítani, a zombik is inkább viccesek, mint félelmetesek, viszont mindegyikük (és saját egységeink is) teljesen profin van kidolgozva, mindegyikük kinézete egyedi, sőt, típusonként is van bennük néha különbség. Nem csodálkoznék, ha a brandra épülve ellenfeleinket nemsokára plüssfiguraként látnánk viszont, annyira a stílus "megölelhető" részén tanyáznak. A zenére, hangokra se lehet panasz, előbbi a trailer magas szintjét végig tartja, kellemesen fülbemászó, utóbbiak pedig mindig a helyükön vannak, a zombik “braaaiiiin” nyögéseitől kezdve a különböző növényeink hangjáig.

Őszintén megvallva szinte lehetetlen a játékba belekötni, bárhol fogást találni rajta. A játékmenetet TD próbálkozások garmadája finomította tökéletesre, a poénok felsorolásába bele sem merek kezdeni, mert gyakorlatilag egy külön oldalt elvenne (de egyet mégis, tessék megnézni a help képernyőt!), a benne nyugvó tartalom pedig órákra, napokra leköti a játékosokat. A PopCap megint megcsinálta azt, amihez nagyon értenek: fogtak egy már-már unalomig tömött játéktípust, átalakították a saját szájízükre, majd telitömték annyi tartalommal, amennyi három másik játékot is megtöltene így létrehozva egy instant klasszikust. Ráadásul most is ügyesen egyensúlyoznak azon a képzeletbeli vonalon, mely a casual játékokat elválasztja a hardcore testvéreiktől. A Plants vs Zombies ugyanis annyira aranyos és egyszerű, hogy bárki kipróbálhatja, kilenctől kilencvenkilenc éves korig, viszont annyi mélységet, lehetőséget és taktikát rejt magában, melyet csak a profik fognak tudni tökéletesen kiaknázni. Kipróbálni kötelező, kihagyni tilos.