Mindig izgalmas egy új gép beköltöztetése a kis életünkbe, főleg ha egy olyan makacs, kiszámíthatatlan és unortodox céggel van dolgunk, mint a Nintendo. A Wii U sajnálatos bukása és a 3DS felemás sikere utána a nagy N mindent egy lapra tett fel (szó szerint: hisz mivel ők vegytiszta videojátékos cég, nem nagyon számíthattak arra, hogy egy másik üzletáguk majd megmenti a popsijukat ha ez is bedől), és előálltak a Switch-el, na meg a hibrid konzol koncepciójával. Volt akkoriban egy olyan tévelmélet, hogy a handheld géming halott, felzabálta a mobil géming és az ötforintos “játéknak” felmagasztalt applikációk - ezt igyekezett alátámasztani a 3DS mérsékelt sikere és a PS Vita sajnálatos bukása. Így miután a handheld piacot egy kövér sóhajjal mindenki elengedte, a Nintendo egy kristálytiszta kék óceánba hajózott be a Switch-en. Az eredmény: 150 millió eddigi eladással simán versenyben van még a valaha legtöbbet eladott dedikált videojáték konzol titulusért a PlayStation 2-vel (160m) és a Nintendo DS-el (154m) szemben.
A többi platform holder óvatosan piszkálgatja bottal a témát, érdemi reakciók inkább nem várt helyekről érkeztek (Valve, ASUS, random kínai unbranded kézipécék) - de mindezek összesen sem érnek a Switch látótávolságába. És hát ami az igazán izgalmas: most, hogy a Switch a kenyere javát már bőven elfogyasztotta és (mivel ekkora piacot senki nem hagy szívesen egy szereplőre) gyülekeznek a felhők (handheld Xbox, huh? PSVita2, he?) - mit lép minderre a Nintendo?
Ezt a cikket már vagy 3 éve meg akarom írni, ha a gép méltóztatott volna megjelenni - és hát iparági szereplőket is legalább ennyi ideje nyektetek, amióta az első pletykák megjelentek, hogy mondják már meg tisztelettel, hogy mivan. És az a nagyon érdekes, hogy nem tudtak nagyon érdemi válaszokat adni, sőt, ami a legdurvább, hogy már talán az első teaser is kiment és még akkor se nagyon voltak egyes paraméterek tiszták. Ez arra (az egyébként nyilvánvaló következtetésre) mutat, hogy a Nintendo-t is kihívás elé állította a hogyantovább. Persze az egyértelmű, hogy míg a többiek maradnak az “építsünk uniformizált pécé alternatívákat kedvező áron” vonalon, ők a handheld/hibrid Switch brand-et erősítik tovább. De a Nintendo-ra mindig is jellemző volt a picike vagy nem is annyira picike plusz hozzáadott innováció vagy különutas megközelítés… és hát nyilván erre lettem volna kíváncsi. És ha most picit előre szeretnénk rohanni, akkor azt is mondhatom: a végkimenetel szempontjából a minimális innováció és a biztonsági szintet emelés jellemzi a Switch utáni Nintendo-t.
Node most már kellőképp körbetáncoltam a témát, a premiert követő tizenkettedik órában felidéztem az egykoron kicsiny oldalunkon nagyot ment “ne vásárolj ittmegottnéha “ frázist, majd boldogan bontogattam a szerencsére tűzőgéppel nem betámadott masinámat. Az első benyomás, hogy “hű de nagy”. Valóban: ha csak annyi vágyad volt, hogy megkapd a Switch XL-t, már célba is értél - ezzel a lendülettel: ezt aztán a legnagyobb jóindulattal sem fogod zsebkonzolnak becézni. Vizsgálgatva az anyaghasználatot, az egésznek sokkal “prémiumabb” (létezik ilyen szó?) érzete van, főleg miután visszapillantok a 8 éve hűséges Switch alapmodellemre, ami az új gép mellett kici-occó-műanyag hatást kelt. A JoyCon-ok gyönyörűen, mágneses segítséggel pattannak a gép két oldalára, nem lafognak, nem lötyögnek. Az analóg karok picit lágyabbak talán a korábbiakhoz képest, nekem személy szerint jobban működik ez, mint ha feszesebbek lennének. A gombok talán picit keményebbek, továbbra sem kattognak hangosan alattuk mikrokapcsolók, jól van ez így. A dokkoló hátoldalánál éreztem egyedül, hogy spóroltak az anyaghasználattal, cserébe végre kaptunk UTP csatlakozót. Meg remek minőségű kábeleket, ami a mostani mobileszközök után felüdülésként alapból jelen vannak a gép dobozában.
És hát ugye a kijelző. Ez volt az a pont, ahol ugye (részben) visszalépést könyvelhetünk el a Switch 1 OLED modelljéhez viszonyítva, de azért a teljes képet nézve szó sincs nagy visszalépésről. Mert, bár valóban, a feketék nem olyan feketék mint az OLED-esetében, cserébe viszont a mérleg másik serpenyőjében ott integet a HDR, a VRR és a 120 Hz-es képfrissítés is. Az LCD 400-500 nits közötti fényerővel ragyog, kipróbáltam, a nyári nap sugarai mellett is élvezhető vizuált nyújt. És hát az az egy inch-el nagyobb képátló elég látványosan megdobja a handheld élményt, bár a káva mérete most sem elhanyagolható.
Az egér funkció talán a legnagyobb újítás amit a gép kínál, de sajnos ezt még érdemben és bő tapasztalatot szerezve nem tudtam kipróbálni. A dashboard-on sima kurzorként egyelőre az az érzésem, hogy nem a legfürgébb mojzi a városban, de ettől még simán lehet, hogy játékon belül fluid élményt tud kínálni. (Cserébe a kanapé szövetén is simán működik.) Az audioélmény is teljesen rendben van, bár az audiofil tapasztalásokat gyaníthatóan senki nem handheld módban fogja keresni. Az gép Bluetooth 5.2 támogatást élvez, a mélyen third party kanócmentes fülesem azonnal megbarátkozott a helyzettel.
A HARDVERRŐLTechnikai Mumbo-Jumbo
Megpróbálom technikai oldalról úgy bemutatni a gépet, hogy lehetőleg ne köpjetek homokot ebben a remek időben: a “mellkas” alatt egy módosított Tegra T239 szív dobog ami a DLSS 2.2-t is tud. Röviden ez annyit tesz, hogy az Nvidia által alkotott GPU alacsonyabb felbontáson rendereli a vizuált, majd egy AI rásegítéses felskálázásnak hatására, hasonló eredményt lehet elérni, mintha natívan magas felbontáson futna. Ennek köszönhetően rengeteg erőforrás megspórolható, aminek köszönhetően korrekt képminőséget kapsz és mellette nem olvad rá a vonaton a géped a térdedre. Dokkolt módban akár 4K-ra is feltupírozódhat a látvány, amit természetesen a “pixelekkel táncolók” és “lefekvés előtt a benchmark értékeket párnába sóhajtók” nulladik lépésben kikezdhetnek, de őszintén: a Nintendo gépek sosem voltak híresek arról, hogy hozzájuk kellett mérni a másik gépek teraFLOPS-ait.
Ahogy ígérték, a gép visszafelé kompatibilis a Switch szinte teljes portfóliójával. A megoldás egyfajta hibrid keveréke a szoftveres emulációnak és a hardveres futtatásnak, de remekül működik. Egyes címekhez már a megjelenés napján elérhető volt javításcsomag, ami a régi vason döcögő kódot ráereszti az új gép plusz erőforrásaira. A Mario Odyssey-t, 3D World-öt és a Zelda Link’s Awakeninget néztem meg. Igazából az utolsó kettőre voltam kíváncsi, mert a régi vason rendesen köhögött, prüszkölt a motor alattuk: mindamellett, hogy mindegyik észrevehetően nagyobb felbontásban tündököl, kikezhetetlen 60 fps-el száguldanak, mindenféle riccenés nélkül. Nagyon remélem, hogy folytatják ezt a szép kezdeményezést, mert a például Xenoblade 3 / Bayonetta 3 esetén az élvezhetőség határán táncolt a performansz - jó volna végre teljes pompájukban élvezni őket. Szerencsére third party oldalról is látunk jó példát: a Hello Games egy ingyenes patch-el örvendezteti meg a No Man Sky tulajdonosokat. És ha már visszafele kompatibilitás: a Switch 1-es JoyCon-okkal is kiválóan lehet irányítani a Switch 2-es játékokat.
Bár a Switch 2 akkumulátora 5220 mAh kapacitású, ami nagyobb, mint az eredeti Switch 4310 mAh-s akkumulátora, az üzemidő mégis rövidebb lett. A Nintendo hivatalos adatai szerint a Switch 2 kézi üzemmódban 2 és 6,5 óra közötti játékidőt kínál, míg az eredeti modell 4,5 és 9 óra közötti időtartamot biztosított. Ez a csökkenés a megnövekedett grafikai teljesítmény és a fejlettebb hardver erőforrásigényességének tudható be. A nulláról való teljes töltés körülbelül három órát vesz igénybe, de az se mindegy, hogy alvó állapotban töltöd vagy közben nyúzod a gépet. Sokan hiányolják az achievement rendszert és a natív voice chat lehetőségét - GameChat ide vagy oda, a lelkem már egy ideje a Discord-é.
MÁS SZEMSZÖGBŐLMit lelt a maci a málnásban?
A Switch 2 nem mindenki számára lesz ugyanakkora ugrás, mert sokan befrissítették a gép hosszú életciklusát menet közben egy Steam Deck-kel. Ami egyből szemet szúr majd, hogy a gép nagy, de közel sem olyan testes mint a Deck. Az anyaghasználat tényleg jobb, de például a hátrafelé hajtós támasztékot félsz kimozdítani, nehogy reccsenjen a töve. Szóval előrelépés, de még mindig nem high end. Ami kifejezetten üdítő, hogy a menü és a játékok általános betöltése gyors, reszponzív, egyszerre ismerős és egyszerre éles, a nagyobb felbontás és a kijelző miatt. A cartridge foglalat simán fogadja a korábbi generációs játékkártyákat, a hangfal minősége meg annyival jobb, hogy a prevgen Switch játékok próbálgatása közben először hallottam meg handheld módban egyik-másik cím agyontömörített audio-mivoltát.
A gép 50+ Wattos tápkockája is már a laptopok világát idézi, ebből is látszik, hogy a töltések bizony kellenek a teljesítmény kipasszírozásához. A Joy-Conok konok módon nagyot fejlődtek, nem csak a bepattintásuk, de használatuk is talán jobb, érzetre fogásuk komolyabb. Nem mondható el ez akkor, ha helyükön vannak. Handheld módban FPS-ezni a Switch 2-n komoly feladat lesz az ujjainknak, nehezen állnak kézre az analógok, főleg a bal. Ami az asszimmetria miatt nagyon közel van a fenti ravaszokhoz, így vagy a karakter terelgetése lesz nehezebb, vagy random mód nyomod le az L1 gombot a mutatóujjaddal. (Mindkettő megtörtént a gyakorlatban.) Szóval a lapos, szexi design hátránya, hogy kézben fogva nem minden műfajhoz passzol majd jól a leosztás. Sebaj, a dobozban most is ott a keret a kézbenfogós gamepad módhoz, illetve a Nintendo Switch 2 Pro Controller is elérhető azok számára, akiknek ez az alap egy ilyen masinánál. Ajánlott továbbá egy külső, minimum Express kategóriájú SD kártya is a géphez, mert a 256 GB-s belső memória hamar be fog telni, pláne, ha migráljuk a régi gépről az adatainkat.
HOZD A RÉGIT!Így migráld a profilodat és a virtuális game kártyádat!
Szinte be se kapcsolod még a gépet, máris a régi profil migrálásának lehetőségénél jársz majd. Újként nyilván csinálsz egy friss fiókot, a régit viszont nem is olyan nehéz áthozni, ha már majd’ évtizedes múltad van az előző generáción. A lépésekhez szükséged lesz egy mobilra, amin kvázi kettős autentikáció után (és a profilodba való online belépést követően), valamint a régi Switch felkészítésével (firmwmare update) indulhat is az áttöltés. A két gépet ilyenkor közel kell egymáshoz tenni, és onnantól átszaladnak vezeték nélküli adattovábbítással, pillanatok alatt a beállítások és mentések. A játékok telepített állományait már a netről szedi le a gép.
A virtuális kártya koncepciója is új. Ennek az a lényege, hogy a fiókod érintetlenül marad a régi gépeden is, de egyszerre ugyanazzal a játékkal nem nyomulhatsz két vason. Amikor például migráltál és visszamennél a régi gépre játszani, ott (a firmware update után) először is a játék futtatásánál a gép jelzi neked, hogy az új gépedre lett áttöltve a virtuális kártya. Gombnyomásra átkerül ilyenkor a régi gépedre a futtatás lehetősége (mintha áttennél egy valós cartridge-t a két gép között), és természetesen ugyanezt a lépéssorozatot végig kell csinálnod, ha a régi gép után ismét az újon játszanád a játékokat… Apropó kettős autentikáció, az eShop belépésnél már default a telefonos azonosítás. Szóval elő a QR kód olvasóval…
Kiknek szól most ez a gép? Hardcore rajongók? Új belépők? Gyerekek? Valahol mindhárom csoportnak. Elvégre az évek során ebből is népkonzol lesz, az szinte garantált. Hogy érdemes-e váltani rá Switch 1-ről? Mindenképp, még ha az exkluzív portfóliója jelenleg kvázi láthatatlan, már az upgrade-ek, az új fícsörök miatt is remek alkalom, hogy lecseréld a régi géped. Hogy valódi generációváltás-e? Nehéz kérdés, mert inkább tűnik egy “supercharged iteration”-nek mint valami tényleges új dolognak. De 2025-ben talán már nem is érdemes konzolgenerációkról beszélni. Amikor még 12 éves gépeket is vidáman támogatnak, amikor két számozott gép között PRO verziók jelennek meg, amikor a tényleges innovációt manapság már csak a teraFLOPS-ok számolgatásában lehet mérni, lehet ideje elengedni ezeket az inerciákat. Ez a konzol talán nem új korszakot nyit, de egyértelműen lezár egyet: azt, amikor a Switch „kompromisszumos” gép volt.
Hamarosan folytatódnak Switch 2 tartalmaink. Megnézzük, hogyan muzsikál az új gépen a két korszakos Zelda cím, betáraztuk a csőbe az új Shin’en játékot, a Cyberpunkot, a Welcome Tour-t, a Puyo Puyo és Tetris kombinációját, valamint a Mario Kart-ot, jövő héten (ha visszatérünk a melóba’ a whitebox környékére) pedig saját képgalériával is készülünk, valamint ránézünk a hardveres kiegészítőkre is. A Street Fighter 6 cikkünket itt találod!