Ha öt-hat év múlva valaki okosakat akar írni a 2010-es esztendő videojátékos trendjeiről és történéseiről, a dolgozatban egészen biztosan szerepelni fog a “mozgásérzékelés” szó. No nem újdonságként, inkább egyfajta mérföldkőként: a konzolpiac fent maradó szereplői ekkor ismerték el és fel, hogy a Nintendo nem nyúlt mellé a Wii irányítójával, a célközönség remélt kiszélesítéséhez, így az eseti (casual) játékosok szívéhez és pénztárcájához az újfajta irányítási metódusokon keresztül vezet út.
Ebből az elgondolásból született a Move, és még inkább a Kinect. A Sony és a Microsoft megközelítése csak első pillantásra hasonló - valójában két nagyon is különböző eszközről van szó. A Move “klasszikus” mozgásérzékelést kínál, és megtartja az irányítót. A Kinect pedig bevállalja a Végső Lépést: nincs irányító, illetve ahogy a szerkezet reklámszlogenje mondja - te magad vagy az irányító.
A Kinect megoldása technológiai szempontból nem egyszerű, egyszerűen leírni viszont nagyon is az: a kamera nem csak egy síkban érzékeli a tested mozgását, hanem térben is. A legegyszerűbb, ha az Érdeklődő Olvasó feltételezett kérdéseit megválaszolva megyünk végig a fontosabb pontokon - íme:
Mennyire pontos a Kinect? Pontos, de nem sebészien pontos - lévén, hogy ez alapvetően mégis csak egy játékszer. A testedet érzékeli, a végtagjaidat érzékeli, a fejmozgásodat érzékeli. De az ujjaidat például már nem. A mozgáskövetés ideális esetben - ha jól állítottad be, és nem állsz valami mögött - teljesen korrekt, a szerkezet kellően érzékeny.
Mi a helyzet a laggal? Ha nem értenéd: lag = az a késés, ami a mozgásod és a képernyőn megjelenő mozdulatok között mutatkozik. Lag van, ha odafigyelsz, észre is fogod venni. Zavaró? Az általunk próbált játékok esetében nem, játék közben nem fogod észrevenni, mert egyik sem kerget olyan szituációba, hogy észrevedd.
Lehet vele sötétben játszani? Töksötétben nem (a kamerának fény kell), korlátos fényviszonyok között viszont már igen. Saját tapasztalat: dolgozószoba, egy darab íróasztallámpa égett, és gond nélkül játszottam.
Hányan lehet vele egyszerre játszani? Jelenleg ketten. Vagy sokan, egymást váltogatva. A “váltogatás” egyébként a Kinect talán legbarátságosabb szolgáltatása. Nincs szükség újrakalibrálásra, az egyik játékos kilép, a másik belép. Ugyanez a helyzet a két játékos támogató szoftverek esetén is: szimplán belépsz a cimborád mellé, és hopp, ott vagy, játszol. Ha rászánod az időt arra, hogy a Kinect ID segítségével jobban összeismerkedj a kamerával, automatikusan felismer majd, és automatikusan bejelentkezteti az adott játékba a profilod, ha meglát.
Mennyi hely kell neki? Viszonylag sok, a Kinect láthatóan a nappaliba lett tervezve. Két méteres távolság erősen ajánlott (a minimum valahol 1.8 méter környékén van), általánosságban elmondható, hogy a “belátja a teljes magasságom, és hagyok egy kis helyet az ugráláshoz” módszert követve kell elhelyezni a kamerát. Saját tapasztalat: kis ügyeskedéssel bevarázsolható kisebb helyekre is, én sikeresen költöztettem be a nem túl nagy dolgozószobámba a kanapém beáldozásával (nem kidobtam, hanem arrébb toltam). Ennek ellenére: a Kinect ott érzi jól magát, ahol minimum két ember tudja használni - ehhez pedig kell a hely.
Mire használhatom játékon kívül? Korlátozottan a dashboard vezérlésére. Korlátozottan, mert ha átlépsz Kinect-es irányításra (a kamera felé integetsz), átdob egy “Kinect Hub” kódnéven futó felületre, ami hasonlít a normál Xbox 360 dashboardra, de nem teljesen egyenlő azzal. Itt lapozhatsz / indíthatsz kézzel, vagy a hangoddal is. Igen, a hangfelismerés él, az Európában forgalmazott Kinect jelenleg csak angolul tud, de ezt viszonylag jól és megengedően - simán reagált az én, a nyolcvanas évek VHS filmjein csiszolt akcentusomra is. A kamera (pontosabban a mikrofonja) egyébként használható headset-helyettesítőként is, méghozzá teljesen korrekt módon.
Milyenek a játékok? Erre a kérdésre most nem adunk hosszú választ - leginkább azért, mert többről is írunk részletesen, külön tesztben a nagyon közeli jövőben. Megelőlegezve: a kezdőkínálat meglepően jó, az általunk eddig próbált öt játék között rossz nem volt, maximum közepes. És van igazi gyilkos applikáció is: ez a Dance Central, ami minden túlzás nélkül a táncolós játékok új generációját képviseli, méretes előrelépés a műfajban.
Mik lehetnek az előnyei? Például az, hogy fel kell állni hozzá, és tényleg mozognod kell, nem lehet kanapén elcsalni a dolgot. A múlt heti (kissé megcsúszott) Gamer365 szülinapon hajnali háromig nyúztuk a cuccot, és remekül szórakoztunk. Ha társas összejövetelről van szó, és a társaságban akadnak nem-hárdkór arcok is, a Kinect szinte verhetetlen, a kezelés könnyedsége gyakorlatilag bárki előtt megnyitja a játékokat. Nincsenek gombok, nincsenek karok, annyira vagy jó, amennyire jól mozogsz, és amennyi energiát beledobsz a játékba. Általános tapasztalat: az át-kinectezett éjszaka után reggel mindenki érezte az izmait. Alaposan átmozgat.
Mik lehetnek a hátrányai? Furcsa módon pont a fentebb emlegetett könnyedség: jelenleg, a kezdőkínálatból kiindulva nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy komplex hárdkór címek jelenjenek meg Kinect-re. Tudom: már vannak ilyen bejelentett játékok, és kíváncsian várom őket - leginkább azt, hogy mit tudnak kezdeni a könnyedsége és kézreálló egyszerűsége okán korlátozott irányítással.
Vegyem, ne vegyem? Az attól függ. Mármint: ha akciójáték-autóverseny-stratégia vonalon mozgó, kizárólag hárdkór baráti körrel rendelkező és / vagy javarészt magában szórakozó játékos vagy, akkor Kinect nem feléd lett célozva. Ha nem illik rád a fenti leírás, és / vagy a hárdkór hozzáállást néha hajlamos vagy félretenni némi könnyed, testmozgással egybekötött társas / csoportos játék kedvéért, akkor nagyon is érdemes megfontolni. Végül pedig: ha szereted a (modern) táncot, vagy a táncjátékokat, akkor most azonnal verd szét a malacperselyt, és irány a Kinect - a Dance Central neked egymagában megérheti a belépőjegy árát.