![[Teszt] Indiana Jones and the Great Circle: The Order of Giants DLC](/~thumbnail/indy_order_of_giants_dlc_lead_review_key_art_artwork_nologo_indiana_jones_xbox_game_pass.jpg.cvsak.k.article-00-1b-ry.1r5h6v7.jpg)
2024 egyik legpozitívabb meglepetése DLC formájában folytatódik, a kalandvágyó játékosok így máris kereshetik Ricci atyát a Vatikánban. Indy most egy ókori lelet miatt ezúttal Róma földalatti kamráit is felforgatja. Miközben óriások nyomában járunk, a kellemetlenkedő fasiszták mellett új ellenlábasokkal, a Mithrász-szektával is többször meggyűlik majd a bajunk, de lássuk, hogy milyen és mennyi ostorcsattogtatást is kínál a The Great Circle kiegészítője.
Ne is húzzuk az időt, kezdjük a száraz információkkal: a The Order of Giants kb. 3 órányi játékidőt nyújt, amiben 3-4 combosabb fejtörő, sokkal zártabb és koncentráltabb (túlnyomórészt földalatti) helyszínek, valamint kis kiszerelésben érkező egysorosok és totálisan szóló, vagyis Gina nélküli régészeti terepmunkák várnak ránk. Bár a játék néha azt a benyomást kelti, hogy kinyílik előttünk egy terjedelmesebb helyszín, rövid időn belül tapasztalni fogjuk, hogy mini-openworld helyett valójában "útelágazódásokkal", valamint ügyesen elhelyezett, shortcutokkal teli labirintusokban bóklászunk. A vatikáni látképhez hasonlóan Róma utcái is pazar megjelenítést kaptak, de a játékidő nagy részét leginkább a felszín alatt fogjuk tölteni, ez pedig számos alagút, kripta, katakomba, csatorna és egyéb földalatti tárna átfésülésével fog járni, köztük egy tiszteletteljes, de cseppet sem kellemes megmerítkezéssel Róma főcsatornájában, a Cloaca Maxima-ban.
Ha valamiért, akkor a látványért tényleg érdemes visszatérni a The Great Circle-höz. Akár szabadtéri, akár zárt terepekről van szó, a MachineGames ezúttal is elképesztő vizualitást hozott össze (továbbra is a módosított id Tech segítségével, vagyis a ‘Motor’ nevű játékmotorral), a remek skálázhatóság miatt pedig a teljesítményre sem lehet panaszunk. A különböző ray-tracing opciókkal főleg a high-end PC-sek fognak babrálni (a legvadabb tükröződéseknek és bevilágításoknak masszív erőforrás igénye van), de a program a szerényebb konfiguráción, illetve a konzolokon is káprázatosan néz ki, a nyirkos falak és fáklyákkal megvilágított sötét zugok hangulata így jó eséllyel senkinek a gépén sem fog csorbát szenvedni. Az atmoszférára tehát semmilyen panaszunk sem lehet, a római vakáció pedig dupla időutazást biztosít, hiszen a feltárásra váró ókori leletek mellett Indy saját, 20. századi korszaka is maga a megelevenedett történelem (rengeteg korabeli autóval, berendezési tárggyal, illetve kosztümmel).
Ahogy megszokhattuk, az antik kultúra nem csupán művészeti és írásos hagyatékok formájában képviselteti magát, egy kincskereséshez szervesen hozzátartozik, hogy több ezer éves mechanizmusokat is érteni és működtetni kell, a szöszölések tetemes részét így a labirintusos, képrejtvényes, szövegértelmezős szekvenciák fogják okozni. Mivel a játék sokkal lineárisabb, ezek a fejtörők határozottabban kidomborodnak, ez pedig egyszerre lehet jó és rossz hír is - attól függ, hogy hogyan viszonyulsz a sokadik golyóterelgetéshez, hidraulikus gépezethez, vagy épp egy kriptikus szöveg feldolgozásához. A magam részéről nem bántam, hogy ilyenkor enyhe sorompót kapott a gyors előrehaladás, néhány manipulációnak azonban megvoltak a fogcsikorgatós pillanatai. Amikor például csöveket kell elhelyezni egy labirintushoz, nem mindig intuitív a sarokelemek elhelyezése (értsd: nem úgy rakod le, ahogy tervezted, és a pozícionálást nagymértékben akadályozza, hogy a kezedben lévő ormótlan csőszakasz jól ki is takarja a látómező nagy részét), ezek a fiaskók pedig azért frusztrálóak, mert a pályán valós időben gurul a vezetni kívánt golyó. Némi tanácstalanságot a szöveges források is okoztak, néha ugyanis alaposan át kell gondolni, hogy mit is jelent, ha az elbeszélés főhőse mondjuk adott irányba helyezi a tekintetét.
Bár vannak friss ellenségek, játékmechanikai szempontból ez semmi újdonságot nem jelent, hiszen a vörös okkultistákat ugyanúgy megsuhinthatjuk egy ásóval, evezővel vagy kalapáccsal, de végső esetben puszta kézzel is szembeszállhatunk velük. A harc a főellenséggel szórakoztató, ráadásul kellőképpen hozza az Indy hangulatot, de a hirtelen lezárás, (a gyors visszatérés Vatikánba, illetve az alapos körültekintéssel is sovány játékidő) egyértelműen azt az érzetet kelti, hogy ez a mellékszál akár az alapjátékban is benne lehetett volna.
Ha úgy nézzük, hogy az Indy DLC mondjuk az öledbe hullik (mert például a Premium Edition van meg a játékból), egy nagyon kellemes hétvégi kikapcsolódás vár rád, aminek 1 (vagy legfeljebb 2) szeánszban a végére is juthatsz, maximálisan szállítva az alapjáték legjobb katakombás hangulatelemeit. Ha viszont az a helyzet áll elő, hogy csak teljes áron, vagyis 20 euróért tudnád beszerezni, akkor inkább az indie, és ne az Indy játékfejlesztőket támogasd.