DiRT 4Teszt

A DiRT széria sohasem titkolta, hogy a rallysport szimulátorok egy alternatív, kicsit füstös, hangos és a show tekintetében is népszerű freestyle szakágában versenyez -így nem meglepő az sem, hogy az urbanista és az általános versenyszabályoktól eltérő helyzeti előnye is hatalmas. A Showdown-szerű mellékszálak, az offroad és terep rally eseményeket feldolgozó epizódok után igazi pálfordulatnak volt tekinthető az Early Accessben újjászülető DiRT Rally, amely látszólag maga volt a nagy visszatérés a hardcore terepre - viszont hiába magasztalta a rajongói tábor az egekig, a hardcore-barát jellege sokaknál kivágta a biztosítékot. A látvány és a realizmus határást súroló DiRT Rally - bár toronymagasan az utóbbi évek legjobb rallyélménye volt -a limitált kontent, illetve az amatőröket nem tűrő nehézség faktor tekintetében nem tudott, vagy nem akart kilépni a rétegjáték fogalomköréből, így a DLC-k alapötletét eldobva a brit fiúk úgy döntöttek, a következő számozott epizóddal megpróbálnak mindenki kedvében járni. A népszerű rallyjáték ismérve ugyanis az, hogy nem csak kihívást, de tanulást és a szintén kulcsfontosságú sikerélményeket is biztosítja a játékos közösségek számára.

A 2011-es DiRT3 után ismét számozással érkező DiRT4 valójában az arany középutat jelenti: nem kényszerít semmire, ugyanakkor megtalálhatóak benne mindazon paraméterezési lehetőségek, amellyel a teljesen kezdők számára ugyanúgy sikerélményekkel szolgál a játék, mint ahogy a hardcore, assistokat nélkülöző szimulátor-őrülteknek kedvez. A két tábor közti mezsgye szabadságfoka elég tág, az égvilágon mindenféle vezetési rásegítést (driving assist) és trükköt bevethetünk: ha ez nem lenne elég, a legtöbb opció (lásd pl. a stabilitás- és kipörgésgátlót) még skálázható is, sőt! A DiRT akadémia elhagyott gyártelepét koptatva szisztematikusan felépített tanpálya és leckék állnak rendelkezésre, amellyel szépen el lehet sajátítani a gépszörnyek csínját-bínját. Hab a tortán, hogy a DiRT4 a vezetési képességeinket elemezve fel is ajánlja az ideális beállításokat, amiket a későbbiekben a fejődéstől függően rendre felül is vizsgál az engine - ám manuálisan is változtathatunk rajtuk bármikor.

Persze nem ez az egyetlen hozománya az optimalizációnak: habár a grafikus motor számos ponton fejlődött a felfüggesztés-szimulációtól kezdve a légáramlat hatások figyelembevételéig, a könnyedség érdekében finomítottak a kontrolleres irányításon is, így aki nem rendelkezik egy jobbfajta kormányszettel a játékhoz, nos... neki sem kell már aggódnia az aggasztó időhátrányok ledolgozásán. A fenti opciókkal érezhetően több játék és lehetőség van az autókban, így akár a kezdők számára is bevállalhatóvá váltak a vadabb, vagy komoly koncentrációt igénylő pályaszakaszok.

Az érem másik (csillogóbb) oldala viszont továbbra is megmaradt: a DiRT Rallyhoz képest is égbekiáltó a változások és a lehetőségek sora, akár az optimalizációs, akár a fizikai reakciókat nézzük. A kaszni még érezhetőbben viszi át az út, a padkák és a felszín egyenetlenségét, miközben teljesen elengedi a játékos kezét a finomhangolás terén. Utóbbi a tapasztalat és szaktudás hiányában inkább hátrány lenne, de szerencsére a versenymérnökeink és csapatunk technikusai remekül értik a dolgukat. A DiRT4 menedzsment felépítése valójában a hasonló kategóriájú (gyengébb) játékok hozománya, amelyek inkább elfedni próbálták az erőltetett, ám alapjaiban véve megfelelő csapatmenedzsment modullal a játékaik fizikai hiányosságait.

Hiányosságról szerencsére szó sincs, a saját csapat alapítása a gyakorlatban további lehetőségeket jelent: vehetünk új v. használt kocsit, bérelhetünk perkeket adó, tapasztalt vagy kevésbé tapasztalt mérnököket, adhatunk-vehetünk és tuningolhatunk meglévő v. új alkatrészeket és még sorolhatnám. Az abszolút előny a csapat hatékonyságából fakad, hiszen a pénzt és reputációt adó szponzorok mellett a technikai team nem csak az alapvető paraméterek (gyorsulás, tapadás, hatékonyság, stb.) perkjeiért felel, hanem be is állítja és optimalizálja a kocsikat az adott szakaszokhoz, azaz: ha nem akarunk nagyon vesződni a finomhangolással, akkor nem is muszáj ebbe energiát fektetni, a jó csapatunk megoldja ezt helyettünk (más kérdés, hogy a morált fent is kell tartani, lásd: szállítmányozás, cafeteria, környezet, stb.)

A DiRT4 természetesen a már jól megszokott játékmódokkal érkezik, így az idei hivatalos FIA WRX világbajnokság etapjai, a kompetitív versenyek, az USA-beli Land Rush (ez a buggy-truck autóversenyzés), a Joyride (időre és feladatra koncentráló, aréna-szerű nyílt pályás játékmód), a DiRT akadémia rally iskolája és a kompetitív online bajnokságok, illetve versenyek RaceNet felületén is tutira megtaláljuk majd a számunkra megfelelő kihívásokat.

Ezek általában ideig-óráig szórakoztatóak, habár egy picit keveselltem a rendelkezésre álló alternatív helyszíneket, ebben sajnos ez a játék sem sokkal jobb a DiRT Rally versenynaptárjánál. A Land Rush és a RallyCross a három helyszínével szegényke felhozatalról árulkodik, ami elsőre persze nem akkora probléma, ha a bajnokság picit sablonos felépítése is megfelelő kihívásokat tartogat. Végig az volt az érzésem, hogy a DiRT4 az arany középutat megcélozva mégiscsak aránytalanul kezeli a Rally és a Showdown versenyek közti egyensúlyt, amely leginkább a versenyhelyszínek számában mutatkozik meg. Az öt ország nem túl sok (a DiRT2-höz képest kb. a fele), igaz most első alkalommal pályaszerkesztő modul is érkezett a játékhoz.

A Your Stage opció automatikusan generál versenyszakaszokat az általunk megadott paraméterek (hossz, komplexitás, időjárás/időpont) alapján, méghozzá meglepően jó eredménnyel. Nem csoda, hogy már most több ezer ilyen track került megosztásra a RaceNeten, így az automata által létrehozott virtuális küzdőtereket szépen meg is hódították az online bajnokságok (a pályák a barátaink közt pl. akár meg is oszthatóak a közös versenyzés céljából). Ez egy nagyszerű funkciója a játéknak, amely ha a rendelkezésre álló helyszíneket nem is, de a pályaszakaszok szavatosságát képes a végletekig kitolni.

Ezzel az opcióval talán enyhíthető a csalódottság érzete, hogy (a Land Rusht leszámítva) megint csak öt helyszínen versenyezhetünk a nagyvilágban. Ugyan az összes kötelező környezeti- és időjárásbeli változásnak megfelelő helyszínt megkapjuk (kezdve a poros Ausztrálián át az esős Walesig), nem ártott volna azért visszanyúlni az olyan sajátos hangulatú futamokhoz sem, mint amelyeket korábban Finnországban, vagy Görögországban az Akropolisz Rally alkalmával élhettünk át. Ezek (beleértve Pikes Peak, vagy a korábbi Trailblazer gyorsasági futamokat) nagyon hiányoznak a DiRT4 felhozatalából még akkor is, ha cserébe a kezünkbe nyomnak egy relatíve jól működő pályagenerátort egy kompromisszumoktól mentes, stabil grafikus motor mögé dugva. Azt nyilvánvalóan látni, hogy a Codemasters nagyon igyekezett még vonzóbbá és életszerűbbé tenni a meglévő környezetet (madarak, lepkék repkednek a kocsi körül, pályabíró hívja fel a figyelmünket a baleseti helyszínekre, és most már a játékosnak kell beállni a Car Stop pozícióba a célvonal mögött) de nem mindig lehet elfedni a részletekkel a hiányzó dolgok fájó pontjait. Hivatalos FIA WRC licenszekkel (valójában csak a WRX RallyCross) bíró játékként azért elvártunk volna egy kis hangulatkeltést vagy látványos promóciót a hivatalos FIA szakaszok előtt, vagy egy kicsit átláthatóbb, de vagány menürendszert - ez most kissé hiányos, viszont a vezetési élményért cserébe talán megbocsátható bűn.

Szerencsére a kocsik terén egyáltalán nem volt hiányérzetem. A klubversenyek utcai szakágától kezdve tisztességesnek mondható a gépszörnyek kategóriáinak felhozatala, amelyek közt az összes klasszikus vadállat és ikonikus csoda megtalálható - beleértve az új hullám képviselőit is. Hangeffektjeik, külső-belső kidolgozottságuk és vezetési élményük szerencsére máig meghatározó és továbbra is etalonnak számít a rallysport szimulátorok világában - nincs még egy ilyen autós játék, amely annyira élethűen adná át a kaszni nyekkenését, a felfüggesztés reccsenését és ütéseit, a rázkódást, a murva ropogását, a hajtáslánc visítását, vagy a kövek és a sár repkedő hangját, mint a DiRT4 (és a DiRT Rally).

Első alkalommal teszteltem autós játékot megfelelő FFB kormányszettel, így külön pozitívum volt számomra, hogy a DiRT 4 a piacon levő majdnem összes típust támogatja és automatikus profilozással egyből finomhangolja is őket. Sok versenyszakaszt lenyomtam kontrollerrel és kormánnyal is, így (nem meglepő módon) beigazolódott a klasszikus teória: a kezdeti nehézségek ellenére egy jó minőségű szettel néhány futam teljesen más ligába repíti a játék a pilótát, ahol a vezetés élménye semmi korábbi kontrolleres bohóckodáshoz nem fogható eufóriát produkál. Hiába, ez az ultimate racing game experience - ha autós szimulátorokkal játszol (legyen az Forza Motorsport, Forza Horizon, DiRT vagy bármi más), az extázishoz szükséged lesz egy megfelelő kormányra is.

Hogy meddig jutott a DiRT 4 a képzeletbeli rallysport szimulátorok ranglétráján? Nehéz kérdés. Egyrészt azért, mert ha az összteljesítményt, a játékélményt és a tartalmat nézzük, akkor van a DiRT széria és... van minden más. Ez a sorozat a mai napig két utcahosszal van minden más próbálkozás előtt, amely valaha is a rallysport mezőnyébe lépett, ebben pedig nagy szerepet játszik a brit srácok elhivatottsága és a több, mint húsz éves tapasztalat is. Azonban ha a két évvel korábbi Dirt Rallyt dobjuk fel a mérleg túlsó oldalára, akkor már korántsem olyan nagy a kontraszt.

A csúcs közelében talán már nem elegendő ugyanolyan erővel, vagy csupán leheletnyivel jobban odacsapni az asztalra: a folytatásnak talán elemeiben és tartalmában is túl kell mutatnia azon, hogy továbbra is a zsáner definitív iránymutatója legyen. Az apróbb hiányosságok árnyékában ez most nem biztos, hogy maradéktalanul teljesült, de senkit ne tévesszen meg az ítélet (rally rajongóknak +1 pont), mert a Codemasters DiRT brandje még mindig toronymagasan a legjobb rallysport szimulátor sorozat - emellett pedig a DiRT 4-nek sincs szégyenkezni valója.

A teszt Xbox One konzolon, egy Thrustmaster TMX FFB kormánnyal készült.