Dragon Quest Builders 2Teszt

“Be van fejezve a nagy mű, igen./ A gép forog, az alkotó pihen.” Ennél az idézetnél semmi nem érzékelteti jobban mit éreztem akkor, amikor az első szigetet meghódítottam a Dragon Quest Builders 2-ben. A magok elvetve, a kertem növényekkel teli kis lugas. A városkám szép nagy, vannak házak, bennük a szobák dizájnosan berendezve. A madárijesztők felállítva mindenhol formás kis telkeken teremnek a növények, a tábortűznél készülnek az ételek.

Az embereim szorgosan dolgoznak, mindenki tudja mi a dolga. Időm van, mégis valami visszatart attól, hogy folytassam a sztorit. Ezernyi dolgot lehetne még tenni, szépíteni, kiigazítani, de mégis, jó érzés hátra dőlni, gyönyörködni abban, amit létrehoztam, és jó gazda módjára csak nézni, ahogy az egész, amit nulláról felépítettem lélegzik, él, mozog. Motivál persze, hogy tovább fűzzem a történetet, várnak még ismeretlen szigetek, tervrajzok és célok, a folytatás semmihez sem fogható érzése megvan, én mégis csak elégedetten hátra dőlök. Szuper játék ez!

De kezdjük az elején! A legelső pillanatban a hamisítatlan Dragon Quest hangulat és világ ragadott meg. Nem titok, mindig is bírtam a szériát, de a DQXI annyira beszippantott, mint kevés videojáték. És akkor most itt egy teljesen más stílusú spin-off, ami ugyanabban a történetvonalon játszódik, mint a XI. rész!? Ide vele! Ahogy a Builders 1 a DQ első részére épített, úgy most a második epizód a DQ2 sztoriját folytatja, érdekesen és sokat hozzá téve a DQ univerzumhoz, valamint az Eldrick-tetralógiához. A pusztítás istene Malroth legyőzetett Eldrick leszármazottai által. Ezután jövünk mi, az építők, akinek a feladata, hogy szembe szálljon a Malroth és Hargon megmaradt követőivel. A felütés jó, persze ha nem ismered a DQ2 világát az sem baj, a sztori teljesen önállóan megáll a lábán.

A DQB2 nem a sztoritól lesz igazán kiváló, ez csak segít, hogy a DQ fanokat megnyerje magának. A DQB sorozat különlegessége, hogy profin egyesíti a klasszikus JRPG és a Minecraft legjobb elemeit. Sokáig elképzelni sem tudtam, hogyan lehet ezt a két stílust gördülékenyen ötvözni, de a végeredményt látva azt kell mondanom tökéletesen sikerült. A játék első fél órája minden kétségemet eloszlatta. A játékmenet az előző epizódhoz képest sokat fejlődött. Egy-egy sziget meghódításakor nem kell szinte nulláról újra kezdeni az újabb helyszínt. A második részben szinte minden képességünk és eszközünk megmarad, így egyre nagyobb és impozánsabb birodalmat építhetünk fel.

Az elején, amikor hajótöröttként megérkezünk a szigetre, persze még szó sincs birodalomról. Sőt, gyakorlatilag nulláról kezdünk, és az első pár órában a játék elég szorosan fogja a játékos kezét. Ez a tanulás időszaka: alapok elsajátítása, eszközhasználat, tervrajzhasználat, kisebb küldetések, az anyag és eszközbeszerzések mikéntjét ismerhetjük meg. Ez a profiknak talán sok - illetve túl hosszú - lesz, másoknak viszont áldás. Van egy váltópont, kb. amikor megkapjuk a végtelen tárolókapacitású zsákot. Onnantól kezd kinyílni a játék és egyre nagyobb szabadságot kapunk. Ám a szabadság soha nem válik partalanná. Mindig van egy jól meghatározott cél, amit el kell érni, hogy tovább lépjünk. Az elején még egyszerűbb dolgok, mint pld. egy szoba vagy házikó felépítése és berendezése, salátatermesztés miegymás, hogy aztán jöjjenek az egyre komplexebb feladatok.

A DQB2 amellett, hogy tökéletes hozza a Minecraftra jellemző kreativitást, egyben egy vérbeli JRPG. Mondjuk nem azért mert olyan komplex vagy eredeti harci rendszere lenne. Egyszerű folyamatos a harc, inkább funkcionális, de teljesen jó, szintlépéssel, fejleszthető fegyverekkel stb. JRPG jellege a települések és az eszközök fejlesztésében csúcsosodik kik igazán. Hihetetlen élvezetes, amikor előállítunk vagy megtalálunk egy alapanyagot vagy tervrajzot, felépítünk egy házat, megoldunk egy küldetést, vagy épp tovább növeljük területünket. Bontunk és építünk. Tervezünk, kivitelezünk, aztán nézzük, ahogy az egész elkezd működni. Az emberben évezredek óta bele van kódolva az alkotás és teremetés semmihez sem fogható vágya és öröme. És a DQB2 ezt az érzést ragadja meg és elégíti ki. Ebben rejlik a játék ereje. Az 50 órás sztori, az egyre változatosabb és érdekesebb küldetések, az első részhez képest sokkal intelligensebb NPC-k (harcolnak, küzdenek, tevékenyek), a gazdag tartalom csak ahhoz kellenek, hogy ne fulladjon unalomba, és megmaradjon a motiváció. És ezt profin csinálja a játék.

A Switch verzióról

Ha valahová, hát a Nintendo Switch platformjára tökéletesen illeszkedik a Dragon Quest Builders 2 játékmenete és élménycsomagja. És minő meglepetés, a program csodaszépen muzsikál a hordozható gépen. A kép éles, a játékmenet folyamatos, az egésznek van egy letisztult hatása - persze ebben benne van az is, hogy a nagygépes látványhoz képest pár effekt vissza van fogva. A karaktermodellek, a textúrák (anyagi hatást adó ruhák pl) viszont eszméletlen jól festenek a kezedben, és az irányítással sincs gond, amitől kicsit szintén tartottunk. Csak hogy a problémákat se rejtsük véka alá: a program meglehetősen sokat tölt első indításnál, durvább helyzetekben picit meg tudjuk azért törni a motor folyamatosságát, és hát soha jobbkor nem jöhet az erősebb aksival rendelkező Switch - a program mellett ugyanis szalad az idő, és peregnek lefelé az akku üzemidejét jelentő százalékok is. Ja és még valami: látta valaki azokat az apró betűket a handheld üzemmódban, mielőtt a felhasználói felületet jóváhagyták? - mcmacko

Audiovizulás oldalról voltak azért fenntartásaim. A grafika nyilván nem ér fel egy fősodorbeli DQ játékhoz, de azért szép. A zenéknél ugyanez, nagyon jók, mert a sorozatban megismert dallamokat hallhatjuk viszont, ám a midi hangszereléstől még mindig nem tudtunk megszabadulni. Nekem hiányzott a szinkron is, sokat hozzátett volna a hangulathoz.

Ahhoz a hangulathoz, ami egyébként tökéletes. Megvan benne a DQ epizódok egyedi és stílusos hangulata, a nyugalom, a meseszerűség, a játékosság. Egy igazi nagybetűs játék, egy olyan alkotás, ami szórakoztatva pihentet. Én mindenkinek csak ajánlani tudom a DQB2-őt, akik vágynak egy kreatív, élvezetes kalandra.

Veres Miki